A koncert. A minőségi Depresszió koncert! Igaz, előre rettegek a képektől, mivel Ferivel szemben álltunk, és a legtöbb fotós ott volt, de ez ezzel jár ^^”.

15:15 után taliztunk Vikivel a Stadionoknál, és utána indultunk a PeCsához, hogy jegyeket vegyünk. Nem volt akkor még senki, és a Depiék is akkor pakoltak befelé, meg még az a két előzenekar. Jött három kis srác, akik beszóltak, hogy a „koncert csak este lesz”, meg „ti rockerek vagytok?”. Nem bammeg, emósok… -.-. Úgy imádom a mai fiatalságot, de komolyan.

Még sorbaállás előtt elmentünk mosdóba, aztán hat után nem sokkal beengedték az embereket. Viki lerakta a cuccokat a ruhatárba, én meg elsőként értem a kordonhoz 😀. Gyerekek, így kell ezt csinálni! Kiszemeltem a mikrofonnal szemközti helyet, mert az úgy tökéletes volt, és mivel Zombie nem jött, úgy döntöttünk, most nem Ádám elé állunk. Legközelebb beosztjuk, hogy ki kivel szemben áll, és fákje.

A Sold for Evil is, és a Burnout is pontosan kezdett, ahogy az a jegyre lett nyomtatva. Az utóbbi full magyar, székesfehérvári, és a basszeros/dobos kombó tényleg jól nézett ki. Nem játszottak rossz zenét, és 500 Ft-ért meg is lehetett volna venni a lemezeket, de spórolok, mert Children Of Bodomra kell félrerakni novemberig.

A Cadaveres neve eddig sem volt ismeretlen előttem, és most, hogy már elvesztettem a Cadaveres-buli szüzességem, elmondhatom, megérte. Egyszer hallottam már őket félig. A legtöbb dal szövegét ugyan nem értettem, egészen az utolsóig, ami Billy Idol Rebel Yell-e volt. Na már most, én ezt a dalt mindig HIM-ben hallottam, és kellemes csalódásként ért, hogy hallottam egy legalább ugyanolyan jó dalt.

Na és a drága lényeg:

Igaz, hogy nem volt fent a háttér sehol, mert nem a Vízválasztó volt a téma, hanem a Depresszió munkássága, amiért mindig érdemes koncertre menni. Mind a hat lemezről voltak dalok, összesen 19, ha a Feri szülinapi köszöntőjét és a Darth Vader bevonulását jelentő intrót nem számítom. Azon meg is lepődtünk, mikor megszólalt a jól ismert téma XD. Addigra már mindenki kántálta, hogy „Depresszió”.

Első sor közepén állni annyit jelent, hogy a legnagyobb lökdösődés közepén állsz. Kaptam jobbról, balról, hátulról, két csávónak a karját ki is löktem, mikor már annyira fájt az oldalam, hogy azt hittem, már vérzik. Alányúltam könyökkel a Megyek előre alatt, és hátralöktem. Nem kérte szépen, hogy hadd kapaszkodjon mellettem! Két csajszi előre elnézést kérve megkérdezte… ja, és volt egy totál részeg állat, aki meg már az előzenekarok alatt aludt, a szekusok nem rakták ki, mivel „csak alszik, és nem rendet bont”. Az nem számít, hogy körülötte 6-7 ember meg megfullad az undorító szagától? De aztán a Sokkold a rendszert! alatt eltűnt, hála Merlinnek. Perselus, utánam küldtél néhány halálfalót, vagy mi? Dácuki ^^.

Összességében Feriék baromi jó bulit csináltak. A Néha hiánya miatt haragszom rájuk, de kárpótoltak az Égi jellel, ami leginkább a mostani utamra rugdosott. Lehet, hogy hallották, hogy megköszöntem, lehet, hogy nem. De tök menő volt. Akkor volt a „Mindenki ugrik!” is, és az a cuki hosszú hajú fotós gyerek akkor kapott telibe. De elvileg nagyon szépen mosolyogtam… ^^”. Remélem, nem lesznek gázak a képek.

Íme a 19+2 dal listája:

01. Darth Vader theme, avagy Feriék bevonulnak
02. Hagyjatok bízni!
03. Az öröm beszél
04. Ma éjjel
05. Megyek előre
06. Utazó
07. Az én játékszabályom
08. Rajtad áll
09. Sokkold a rendszert!
10. Égi jel
11. Kezdjük el
12. A mi forradalmunk
13. Éjszaka egyedül
14. Boldog szülinapot Feri! XD
15. Álom az álomban
16. A véred
17. Ellensúly
18. Nem akarok elszakadni
19. Itt az én időm
20. Lásd (amit neked szántak!)
21. Te vagy a szerem

A véred előtt még ki akartak minket véreztetni, mert mindent kipréselni belőlünk, mondván, hogy nem mehetünk el úgy Depresszió koncertről, hogy még tudunk utána megmozdulni. Kérem szépen, én és Viki még futottunk az éjszakai busz után! Szóval, valami nem volt jó fiúk XD. Na jó, de minden jó volt, tökéletes, csak leszokhatnának már arról, hogy mindent a közönség közepére dobálnak… de majd egyszer bevásárolok egy póló-pulcsi-dobverő kombóból. Meg a mi drága Ferink csináltatott egy rockos beéneklést. Szóval, ezek vagyunk mi, a Depresszió közönsége, akik legalább olyan hülyék, mint a zenekar. De olyan cukin hülyék ^^.

A lényeg úgyis:

DEPRESSZIÓ

A következő programom november 22-ére (igen, a szent és sérthetetlen Ville Hermanni Valo születésnapján):