Hy darlings!

Jó ideje nem jelentkeztem, és ennek egy egyszerű, rövid oka van: beszippantott a melóhellyel járó fáradtság, és javarészt, mikor itthon letehetem a fenekem, kikapcsolom az agyam. Szinte az összes játékomban tombol a Halloween-láz, úgyhogy örül a fejem, mint a majom a farkának :D. Lehet gyűjtögetni megint mindenfélét, sőt, a hőn szeretett Diggy-met is lekörözi a Farland-i Halloween event… jaj nekem 😀

Igazából nincs valami sok újság velem. Bent zajlik az élet igazából, egyre több mindent tudok, tehetek (és íródik fejben a csudálatos kívánságlistám). Semmiképp se monoton, mindig van valami új, bár néha kérdezősködök, mert van, hogy pillanatra elfelejtem, mi hol van :DDD. Megesik. Eddig 8-16 között dolgoztam, most már 10-18 között. Az időbeosztás volt csak furcsa, meg kellett szoknom. Néha-néha szombaton is bemegyek, igaz, akkor csak 4 órára, de az is számít. Elég sok vásárlónk van, ismerősök is járnak szerencsére, így nem unatkozom.
Még egy éve nem mertem volna azt mondani, hogy lesz egy melóhelyem, amire ki merem jelenteni, hogy szeretek bejárni. Sőt, azt hiszem pont 2017 októberében volt is egy bejegyzésem, hogy soha nem lesz ilyen helyem. Sohase mondd, hogy soha, ugye? :D. Innen tényleg már csak az robbanthat ki, ha egy zenekar megkér, hogy társuljak be hozzájuk. Iiigen, az a zenekar…

Velük is egyébként újra nagy fokon izzik a szerelem. Talán csak a hype miatt, hogy új lemez, új klip, és lesz mire elvernem a fizetésem. Amit eddig hallottam Juliantól, igencsak meggyőzött, úgyhogy szerintem csalódni nem fogok. Bár igazából lövésem sincs, mit kellene elvárnom tőlük.
Burning: A Wish féle lemez lesz mai köntösben, ahogy én elképzelem, de ez is csak egy óvatos gondolat, nem akarok pofára esni, mint annak idején a HIM Screamworks-énél. Az kegyetlenül fájt. Karácsonyra úgyis meg akarom lepni magam a bögrével, ami VÉGRE BEKERÜLT A WEBSHOPBA!
#kellaznekem #morningcoffeebylacrimas #amcikalesgirlyamereted #kellmegpolobazze #silppinaction

Amúgy sunyiban a blog aloldala az konkrétan az ő „fan”-oldaluk, amire Ninaa barátnőm készített is egy csodálatos sablont. Még várom jelenleg a rábólintást, mert jó lenne, ha tudnának végre erről, így cirka 2013. májusa óta. Igaz, hogy sokszor nem frissítettem rajta, de ha egyszer valamit jól akarok csinálni, akkor az az. Szerintem csak idő kérdése, hogy lássátok a végeredményt.

Egyetlen apró tervem van, amit igazából nagyon jól kell csinálnom, különben rosszul kezdek, és annak nem lesz jó vége: nagyon fontolóra vettem a külön költözést. Tudooom, tizenx millió évvel ezelőtt megtehettem volna már, de úgy éreztem akkor, hogy nem tudnék úgy élni, mint mai fejjel. Ma már úgy érzem, hogy készen állok, és nagyon is szeretném, ha ez megvalósulna.
Azért is vágyok már erre, mert elég pontosan tisztában vagyok azzal, milyen kiadásaim vannak, és mi az, amit egy albérletbe simán bele tudnék fektetni. Igazából már jelenleg is van egy terv, hogyan élhetnénk meg jól, de nehéz úgy, ha hármunk közül egyikünk nemes egyszerűséggel nem akar dolgozni. Hiába szép álom, hogy 50-55 ezer a rám eső rész, ha közben muszáj beleadnom… értitek.
A döntésemet egyre inkább erősíti az is, hogy féltem a mostani helyemet (is). Sajnos, nem csak rajtam múlik egy lakás fenntartása, és hiába spórolok magamon a legtöbbet, ha egyszerűen nem bírok ennél többet tenni. És valamiért úgy is érzem, nem is kötelességem. Egyelőre ez még csak terv, és nem akarok úgy gondolni rá, mintha szabadulnék innen… mégha néha úgy is érzem, hogy ezek a béklyók ledobhatóak, és csak annyit kell tennem, hogy kinyújtom a kezem az előttem levő kulcsért.

Nem vágyok sok mindenre igazából. Tudom, hogy a hatalmas hörcsög-mód csak jövőre indul, addig pedig marad a vágyakozás. Így is kaptam, mikor vettem bérletet magamnak, hogy a 20-25 perces kényelmes utazást élvezhessem könyvek társaságában, minthogy rettegek 40-50 percig a villamoson… soha többet.

Ha már könyvek. Sikerült beszereznem az eddig megjelentetett FTT könyveket, Rob Thurman 2. könyvét, a Holdvilágot (Caliban Leandros a sokadik könyvpasim, btw), és holnap hazakerül az első 3 True Blood. Mekkora királynő vagyok.

Meg úgy bírom, mikor mindenki azt hiszi, hogy Robot hallja, közben meg a hang az Christopheré… :DDD

Még szerencse, hogy követlek pár helyen, mégha meg is lepett a távozásod, Mérleg-rokon… de azért isten éltessen!

Akármerre is vezessen az utad te jó ember, akkor is követni foglak, mert olyan a hangod, mint az ördög zenéje: ragadós. Boldog szülinapot Rob! ♥

Mikor az élet nem verhet rád nagyobbat, akkor megkapod ezt:

Dear friends! Rob, who has been the lead singer of LACRIMAS PROFUNDERE, has decided to leave the band! Looking back on 10 years of an unforgettable band history, full of countless memorable moments, I would like to thank him for his engagement to my band.
During the last couple of months we’ve had plenty of discussions, but in the end, words have been spoken and decisions have finally been reached and made.
LACRIMAS just cannot work without complete and constant dedication. And giving such a full-time commitment simply isn’t possible for Rob anymore. It was not an easy decision, but it has taken a great load off both our shoulders. Rob, I would like to thank you for many great concerts and wish you all the very best for your future!
Talking about the future?, whats next inside the Lacrimas Camp? Christopher, some friends of mine, and me are currently preparing work on a new album (to be released late 2018) and to celebrate 25 years of our Band history, we decided to go back to our roots and get doooomy again in the mood of our mighty „burning: a wish” album.
Therefore, we will be presenting our new Singer in the clip below and be warned, he sounds so similar to my brother Christopher, that I couldn’t believe my eyes.
Julian Larre will celebrate his debut at the Donauinselfest in Vienna, June 24th. We would be more than delighted to have you all continue to accompany us on the strange journey that is Lacrimas Profundere, stay tuned, your Oliver Nikolas Schmid

Röviden, hónapok óta beszélgettek erről, de a végén úgy döntöttek, hogy Rob kiszáll a zenekarból, de hivatalos közelmény még nincs. Nem állnak le, meg is jött az utódja, aki Julian Larre lesz, és a Donauinselfest-en fog debütálni először. Lemezt terveznek 2018 végére (még egy motiváció, hogy kapjam magam össze), és visszatérni szeretnének a Burning: A Wish idejére zeneileg.
Chris is piszkosul hiányzik, most már Rob is fog. Olyan egyedülálló hang, mint ami neki van, ritka kincs, és cáfolnálak Oli, mert Robnak is van olyan mély hangja, mint a tesódnak, de nem kötekszem…
Figyelni fogom őket, ez tény, és remélem, Julian is olyat tud csinálni, amivel a legnagyobb német zenekar lesz a szívemben.

Ciki vagy sem, nincs róla aktuálisabb kép, és nekem hosszabb hajjal az igazi a gyerek, aki igazából nem is gyerek, mert már 42 éves. A képet az Ave End klipjéből fotóztam. Boldogságos szülinapot Maci! ♥

Lyra Corvus blogja bár csak nemrég nyílt, nagyon szeretek megismerni új embereket a blogjaikon keresztül, ezért is néztem be rögtön hozzá a tag linkje nyomán :D. Csak annyira megtetszett, hogy muszáj voltam ezt elcsórni, mert ez új, és tök menő. Meg ilyenem úgyse volt XD. Köszi még egyszer! ^^ Ha el is viszitek, kérlek, őt linkeljétek ki, mert mégiscsak ő nála találtam ^^.

01. Választott együttes: Lacrimas Profundere
02. Mi a nemed: Amber Girl
03. Ki vagy: Dear Amy
04. Hogy érzed magad: Hope is Here
05. Hová mennél, ha bárhova mehetnél: No Man’s Land
06. A kedvenc utazási mód: The Nothing Ship
07. A legjobb barátod: Sweet Caroline
08. A kedvenc napszakod: Morning… Grey / One Hope’s Evening
09. Ha tévéműsor lenne az életed, mi lenne a címe: Sacrificial Lamb
10. Mit jelent számodra az élet: Head Held High
11. A (leendő) párkapcsolatod: My Mescaline / Be Mine in Tears / My Release in Pain
12. A legnagyobb félelmed: All is Suffering

Bónusz: tegnapi kép Robról. Haja is van, husi is, és mintha izmosabb lenne… *qq*. Viki úgyis azt mondta, hogy lenöveszthetné a haját fenékig. Persze, hogyne. Hogy szívrohamban vigyen el a mentő, végül is :D.