Hy darlings! \m/ ♥

2024 második posztja egy történet lesz, ami még 2023. szeptemberében indult. Történt ugyanis, hogy nagyon-nagyon-nagyon-NAGYON régóta szerettem volna lakásfelújítást eszközölni, és megszabadulni az összes szomorú emléktől, amitől nem tudtam jóra gondolni. Jó, akkor jó volt, mikor szükségem volt rá, de mostanra már csak nyűg volt, és nagyon sokszor semmit se tudtam a hatalmas szekrénytől csinálni, mert nehéz volt, és kevesek voltunk mi csajok, hogy bármit is intézhessünk.

Szóval, miután elintéztem minden kötelezőt, nem online ügyintéztem, hanem személyesen. Meglepetésemre (mivel ez egy pénteki nap volt), még aznap délelőtt sikerrel jártam tervileg, úgyhogy az első percekben alig hittem el, hogy sikerült. El is mentettem az sms-t róla. Azt hittem, hogy kell egy pár nap, mire tényleg jóváhagyás történik, de álmomban se gondoltam volna, hogy ennyire gyorsak… na de.
Első utunk a H&M-be vezetett, ahol én nem sok mindent találtam… nem az én ízlésemnek megfelelő az a bolt. Ott talán csak pár dolgot vettem. Arra emlékszem, hogy ez volt az, ami a kezem ügyébe került azonnal először:

Igen, végignéztem az eddig megjelent évadokat a Stranger Thingsből. Nem tehetek róla, nagyon beszippantott ez a világ.

Vettem szövetkabátot, fehérneműt, felsőt, kisebb ékszereket, a két szerelembakancsomat, amiket 2022-ben már nem találtam meg a méretemben, kesztyűket, sálakat, sapkákat. Egy táskáról lebeszéltem magam, pedig milyen jó lett volna egy metalos táskát csinálni belőle… na mindegy.

Utána volt dm, és Libri is, és ha már Libri, akkor nekik feltétlenül velem kellett jönniük:

Utána kimentünk az Ázsia Centerbe egy ebéd után, ahonnan ezeket hoztam haza:

Utána pihentünk egy kicsit, de mivel volt egy lehetetlen beosztásom, és a szabadságom is egy héttel később kaptam meg, így házhoz kellett rendelnem a bútorokat, plusz nem gondoskodtam időben a régiek elszállításáról, és így majdnem egy napra csúszott minden.

Gyorsan kipakoltam mindent, mikor kiderült, hányra jönnek elszállítani a bútort, és kb. utána 1,5 órával érkeznek az újak. Mondanom se kell, egybecsúszott a kettő.

Itt már látszik, hogy kezdődik életem egy új, jobb időszaka. Egy rahedli doboz között. Nagyon sok doboz volt.

A második képen is látni, hogy este készült, mikor hazaértem már a munkából. Mondanom se kell, élmény volt úgy dolgozni járni, hogy szalad a lakás… hiába szóltam előre, hogy nekem KELL az a hét, mire mindent kipakolok, elpakolok, nem, mindenki más fontosabb volt, mint én.

Megérkezett a felújítás második nagy csomagja. Az a két vödör festék kurva nehéz volt, de én erős viking asszonyként fogtam, és becipeltem.

Az első fecskék és a felnőtteknek szánt LEGO darabjai. Mindent megszámoltam, nehogy bármi is hiányos legyen, de szerencsére, hiánytalan volt minden bútor.

Együtt a három grácia. Lilit sikerült pont ásítás közben lekapnom. De élvezték a kupit, annyi szent. Mi kevésbé.

Nagyon egyszerű az IKEA bútorait összerakni. Igaz, hogy a végén megfájdult a jobb kézfejem, de megérte minden egyes szenvedést ezzel tölteni.

Hoppá, ez meg mi? Nos, az egyik rendelt pakkom, amit rendeltem menet közben. Szeptember 27-én érkezett meg a Down for Whatevertől. Szerelembanda ♥.

Második gyerekkoromat élem, ugyanis ami nekem tizenévesként a Harry Pottert jelentette, az most a Witcher jelenti.
Ja, és igen, vettem egy tévét. Én, aki amúgy évek óta nem néz tévét, mert csak az értelmetlen népbutítás megy rajta.

Bőven volt mit festeni, ahogy az látni, és bár nem nagyon adja vissza a színt a kép, ez bizony halványlila. Vagy pasztell lila. A lényeg az, hogy világos. Próbálom ilyen szinten tartani, de a konyhából ha bejön a zsír, az megtapad a falon. Sajnos volt rá precedens, hogy sokadjára sikerült leszedni a foltot a falról, mire befogta a festék.

Szülinapom előtt két nappal lett kész a szoba. Öröm volt felmosni, de megérte minden egyes rám hullott festékcsepp.