Főoldal Amy Regények Extrák Galéria Oldal
Mysteries of the Night
Egy csippetnyi blog egy nem átlagos lány tollából.
2019/05/23
Zene – Nox Arcana: Into the Night
Írta: Amy | Hozzászólások: 0 | Kategóriák: Blog

Elbújok szépen a sarokba, hogy nem jelentkeztem eddig, de igazából elég sok minden történt az elmúlt időszakban, amit igazából nem akartam dokumentálni, legalábbis addig nem, amíg nem születik meg a megoldás. És mondjuk úgy, megszületett.

Így durván kilenc hónappal a hátam mögött, arra a következtetésre kellett jutnom, hogy kívül tágasabb, így felmondtam a munkahelyemen. Kötelező felmondási időm nincs, így több időm jut a keresésre. Eddig egész jól állok, csak egy elutasításom volt.
Mindenképpen hasonló körben szeretnék maradni, mint amilyenben eddig voltam, és talán jót is tesz majd a környezetváltozás is. Lehet, becsömörlöttem abba a közegbe, amit amúgy szeretek, nem tudom.
Nem akarom arra kenni, hogy pár rossz szót kaptam, és azért futamodtam meg. Nem. Bár tény, hogy nehezen viselem el, ha degradálóan beszélnek velem, és főleg kijelentik vadidegenek füle előtt, hogy nem értek semmihez, mert nincs lehetőségem mindenre figyelni.

Kaptam nem egy negatív kijelentést, de alapjáraton jól bírom a kritikát, amíg az illető építő jellegű szándékkal közli. Például: „te figyu, ezt ne így csináld” vagy „figyu, mutatom, hogy tudnád jobban csinálni”. Egyből jobb kedvem van átértékelni a dolgaimat, de azzal a kijelentéssel, hogy nem értesz semmihez, és nem megmondtam, hogy nem nyúlhatsz semmihez b@zdmeg… mindezt olyan hangsúllyal, hogy szem nem marad szárazon.

Nem vagyok álszent, jómagam is számtalanszor káromkodom napközben, de mégis, egy munkahelyen illik viselkedni, beosztástól függetlenül. Elszámoltam párszor tízig. Húszig. Hetvenig. Tizennégy millióig. De sehogy se jött az a belső megerősítés, hogy nyeljem le a békát, és maradjak.

Lassan sikerült ezt feldolgoznom. Egy munkahely váltás azért már megvisel, nem olyan, mint pár évvel ezelőtt, hogy lazán nem foglalkozom vele. Öregszem, ez van. Bár szerintem a tavaly ilyenkori események is hozzájárultak, hogy másképp gondolkodjak ezekről.
Nem egyik napról a másikra érkezett ez a hirtelen döntés, hogy környezetváltásra van szükségem. Egy ideje érleltem, de úgy voltam vele, rossz nap van, esik az eső, magánéleti gondok stb. Aludtam rá egyet, és 2-3 nappal később nem is emlékeztem rá.
De nem csak ez volt a háttérben. Úgy éreztem, hogy nem tudok fejlődni. És ez rossz, hogyha ott a lehetőség, de felső utasításra csak addig érhettem géphez, amíg megcsináltam az előző napi eladásokat, vagy beáraztam egy terméket. Amíg ott dolgoztam, nyitottabb lettem az emberek felé, és használtam az angolt is, ami szintén nem egy hátrány, végre nem csak sorozatokat/zenéket hallva volt egy másik nyelv a közegemben.
Valahogy úgy éreztem, a státuszom eléggé a béka feneke alatt csücsült. Nem mondom, hogy nem hibáztam, mindenki hibázik, de azt, hogy folyamatosan rám kenték, az már nonszensz.
Abban igazat tudok adni, hogy lassabban csináltam mindent, mert nem akartam hibázni egyrészt, másrészt pedig így azok a már-már megszokott fájdalmak, amiket a rossz szemem miatt érzek, nem fájtak annyira, mint általában. Ezt sajnos nem lehet gyógyszerekkel vagy pihentetéssel elmulasztani, ide egy végső beavatkozásra lenne szükség, amit igazából még alsós koromban kellett volna megcsinálni, de egy orvos sem volt hajlandó. Na mindegy.
Köszi, ha elértél eddig a rinyaposztomban, óriási puszi jár neked! :*

Nem feledkeztem el a hétvégi Depi-koncertről sem, csak szintén megmondom, nem állt még össze a fejemben a poszt maga, pedig érdekes volt, annyi biztos. Első soros voltam, mint mindig, szereztem egy felvarrót, hogy majd tökéletes legyen az én kis csodatáskám, amit kimondottan annak szántam, mikor távolabb vonulok, mint Budapest – tervezet van rá, kivitelezés majd júliusban.

Mivel van egy új családtagunk, Cilike, így a kis szobacirkáló lefoglalja a szabadidőm egy részét. Nagyon eleven cica, még a saját lányom se volt előre hiperaktív, mint ez a kis pocok. Több karmolásos hegem van, mint annak idején, de nem bánom, büszkén vállalom, hogy elindultam az Őrült macskás nő státusz felé. Mindig nyávog, ha meglát, szalad hozzám, hogy vegyem fel, és nem egyszer aludt már el az ölemben. Karácsonykor pedig öröm lesz leszedni majd a fáról a díszek között.

Sok mindenről akarok írni, csak sose voltam jó időbeosztásból… de majd nemsokára, megígérem ^^.


Comment below