Igazából ezt a témát már nem egyszer lerágták előttem, de én még egyáltalán nem „nyilatkoztam” erről a témáról.

Alapjáraton mindenki szép valahol, de sajnos nem egyszer láttam túlzásokba eső embereket. Többségében lányokat. Biztos mindenki látta már, ahogy reggel álmosan zötykölődött a metrón, vagy bármi más járművön, hogy vannak, akiknek reggel még sminkelni is van idejük. Nekik óriási respect. De mi van, ha annyira túlestek azon a határon, hogy inkább azért nézik, mert valamit elrontott? Vagy annyira sok, hogy szinte már bohócnak néz ki? Ismerős a helyzet, ugye.

Persze, ez csak egy baki. De mi van, ha valaki tényleg azért pakol magára annyi sminket, mert más akar lenni? Már eleve az, hogy másnak lenni, már azért felvonom a szemöldököm. Szerintem attól, hogy valaki ötkilónyi vakolatot pakol az arcára, csakhogy szépnek lássa magát, nem egészséges. Mindenki szép egy szinten, ezért nem kell maskara mögé rejteni az arcod. Akik olyan szerencsések, hogy semmit sem kell használniuk, azoknak tényleg minden tiszteletem. Nem vagyunk egyformák. Ha valami túlzás, azt is meg lehet mondani úgy, hogy nem lesz belőle gond. Lehet egy kritikát úgy is előadni, hogy az építőjellegű legyen, ne támadó.

Sajnos az emberiség egy rétege már mindenért beleköt az emberbe. Annak idején én is olvastam Ashley kálváriáját, hogy egy betegség miatt gúnyolódtak rajta, mert a sminkkel el tudta tüntetni a hibákat. Ezzel semmi probléma nincs! Ahogy a fotót láttam, ez abszolút nem sok, sőt. Ez még nem az a kategória, amitől tényleg az ember ideges. Ha olyan platinaszőke lányt látsz, aki természetellenesen le van barnulva, a szemöldöke is közelebb van a nonfiguratívhoz, mint a természeteshez, azoknak adnék egy uszodabérletet, majd elbeszélgetnék vele, hogy mitől érezheti jobban magát.

És hogy ezt hogy is értettem, az alábbi sorokból kiderül. Nem vagyok egy beauty guru, de a legegyszerűbben csak így tudom eljuttatni a szavaimat hozzátok.

Személyszerint 17-18 éves koromig a sminkelés nagyon csajos dolognak tűnt nekem, de olyannyira, hogy egyedül körömlakkjaim voltak, abból is egy színtelen, meg egy fekete. Nem használtam semmilyen terméket az arcomra pattanástalanítón kívül.

Azonban olyan szerencsés vagyok, hogy a pubertáskoromra voltak ezek a kis gonoszok jellemzőek. Néha felvittem egy kb. két másodperc után elkenődő szemhéjfestéket, úgy félévente egyszer, többnyire szürke színben, aztán csodálkoztam, ha a nap végére pandamaci voltam.

Most is néha úgy érzem, mikor alapvetően kihangsúlyozom a szemem, hogy átesek a ló túloldalára. Mást nem is kentem fel, és ez sajnos látszik is. A Nivea-arckrém az, ami jó mindenhova, így elég reggelente felvinnem. Sajnos azonban van egy aprócska dolog, ami megnehezíti a mindennapjaimat: seborrhoeás dermatitis-em van.

Korábban erről sose írtam, így vettem a bátorságot, hogy most igen. Van ennek egy enyhébb változata is, az sima seborrhoea, de mint gondolhatjátok, a dermatitis miatt súlyosabb. Ennek velejárója a pirosas bőr, és a korpára emlékeztető sárgásfehér bőrlemezkék a bőr főleg hajjal fedett területein. Mikor ennek gyanújával orvoshoz fordultam, kaptam rá sampont, és javasolta, hogy stresszmentesen éljek, és akkor elmúlhat. Ez volt még a középiskolás éveim végén.

Interneten rengeteg mindent olvastam erről a betegségről, és nagyon megriasztott, hogy elvileg nem gyógyítható. Szerény körülmények között pedig szinte lehetőség sincs a nyomait eltüntetni, ezért gyakran kínos pillanatokat élek meg, pedig úgy érzem, hogy mindent megtettem.

Talán emiatt és a szemüvegem miatt nem is nyúltam nagyon több sminktermékhez, pedig higgyétek el, én lennék a legeslegboldogabb! Emiatt csak a nagyon alapoknál tartok:
a szemem kiemelem szemceruzával, valamint egy Balea/Essence szőlőrúzst felkenek a számra. Semmi több. Néha szeretem kihangsúlyozni, hogy attól még, hogy van egy bónusz kiegészítőm, nem kell lemondani a sminkelésről. Sőt, inkább a keretemhez igazítottam. Műszempillát egyáltalán nem használok, és nem is festem őket. Olyan étcsokibarna színük van, amikre szinte kár lenne bármit is felkenni, de ez még változhat. Ha valami fontos helyre megyek, évente egyszer feketével át szoktam őket húzni, és nem ragadnak össze a szempilláim. Nemrég volt szerencsém megtalálni a tökéletes spirált, az Essence jóvoltából.

A legtöbb sminktermék igencsak kiszedi a pénzt a zsebemből. Az olcsóbb termékekre allergiás vagyok sajnos. Nem egy Lora terméket vettem már úgy, hogy egyszerűen bizsergett mindenem tőle. A körömlakkjaiktól feldagadtak az ujjaim, a szemceruzától majdnem bevörösödött a szemem, a szájfényük pedig semmit sem fénylett, és később kicserepesedtek az ajkaim. Jelenleg az Essence az, aminek majdnem mindegyik terméke beválik, de erről majd később hozok igény szerint tesztet.

Korábban írtam, hogy az Essence lakkok számomra beváltak, még akkor is, ha olyan 4-5, maximum 6 nap után elkezdenek lepattogzani. De sokáig kellett keresgélnem a módszert, amivel a kezeim is ápolt hatást kelthetnek. Miután lemosom a lakkot, fogok egy durva szemcsés reszelőt, és azzal áthúzom a köröm felületét. Múlt héten is így festettem fel, és csak ma vettem észre egy gombostűfejnyi hiányt, így azt hiszem, legalább ezzel jól állok. Most nincsenek hosszú körmeim, de már hiányzik. Szerencsére, le tudtam szokni a körömrágásról még évekkel ezelőtt, így legalább ezzel nincs már több gondom.