Így egyben a mocskos, havas esős időben köszöntelek titeket. Igazából már jó ideje írnom kellett volna, hogy amúgy mizu van velem, de valahogy lelket se éreztem arra, hogy most kinyissam a kicsi nagy számat, és vinnyogjak. Mostanában úgyis csak azt tudok, és úgy voltam vele, az nem tartozik ide.

Annyi biztos jelenleg, hogy van egy nagy löketnyi pozitív töltet bennem, bár fogalmam sincs, honnan jött, főleg, hogy odakint az idő ilyen késő novembert idéz. De valahogy úgy érzem, hogy novemberben minden jó lesz. Ezt így borítékolom. Viszont ez azzal jár, hogy leépítem az energiavámpírokat a közelemben.

Van is egy tervem egyébként. Emlékeztek még, hogy korábban írtam egy bejegyzést, amiben említettem, hogy a saját lakásom kulcsát tartom a kezemben? Most megint előkerült, csak másképpen. Jelenleg most azt, hogy szépen ki van festve, és pakolok bútorokat, amiket csoportokban vettem. Ilyen téren úgy mond, nekem a spórolás az nagyon meg fogja tenni a hatását. Igaz, amióta újraraktam az Operát, eltűnt az IKEA-bevásárlólistám, de majd újranézem, mikre van szükségem. Csak úgy :D.
Szóval, úgy érzem, talán egy 1-2 éven belül veszek egy lakást, vagy házat, de nem úgy, hogy sok évre tönkreteszem magam azzal, hogy hitelt veszek fel, amit nem tudok törleszteni (tanultam abból a hibából, amit a nagymamám követett el). A módszerről már beszéltem januárban is, néha potompénzért lehet komplett házakhoz jutni, viszont ahogy utánanéztem azóta, a rendszer nagyon bonyolult, sok követelménynek meg kell felelni, de nem lehetetlen. A főváros környékén akarnék maradni, de úgy a vonzáskörzete az, ami vonz. Hogy mondjuk HÉV-vel vagy busszal bent tudjak lenni, mert a meló miatt fontos lenne. Holnap még egy újabb interjúra is megyek, mert ez a négyórás nem felel meg, abszolút nem. Keveset is kapok, és ilyen tervekkel sohanapján kiskedden lenne csak egy kis lakásom. Majd még eldől.