Nem, nem, soha.

Mondtam ezt ma reggel, mikor kikeltem az ágyamból. Újraírtam az edzéstervem, ahogy a héten kifejlesztettem. Ezek alapján bírom a tempót. Néha ugyan érzem, hogy feszülnek az izmok, akkor leállok pihenni kicsit, vagy kirázom a végtagjaimat. A forró vizes zuhany csodákra képes itt is, csak bátran tudom ajánlani.

Az étrendemmel is alakulok, kiállok a diétám mellett – többnyire. Sajnos még el-elcsábulok egy-egy cukrosabb falatért, pedig tudom, hogy nem kellene. Maximum 1800 kalóriát kellene csak bevinnem egy nap, 1,5 litert meginnom a gyógyfüves teáimból (fodormenta, diólevél, citromfű és csalán), a vizet se felejtsem el mellé, és lehetőleg a zöldségeket is sűrítsem. Akkor is, ha a káposztát nem szeretem. Ja igen, és az antibébi bogyómat is szedjem.

Nem az a célom, hogy S-es legyek, nem. Egy teljesen korrekt M-es mérettel már tökéletesen boldog lennék. Akkor a legtöbb ruha jó lenne rám, amit kinéztem, nem töltené ki a hurka. Nem drasztikus fogyásra szántam el magam. Csak egy szolid 69-70 kg akarok lenni. A magasságomhoz annyi is kell.

Négy hét kell ahhoz, hogy észrevehető változásokat tapasztaljak magamon, és már érzem, hogy elkezdődött. Már az edzéshez használt ruháim bővebbek a kelleténél. Vagyis a csípőm még fogja a nadrágom, de a sportmelltartót már nem érzem szorosnak.

A centik számítanak. Igenis számítanak. Majd ha meglátjátok a táblázatom, amit direkt ide készítettem, akkor meg fogjátok érteni, miért bőgtem el magam. Hét napból hatot edzéssel akarok tölteni, egyet pihenővel. Minden kényes területet megmozgatok, több módszerrel, így garantáltnak érzem a sikert.