J. R. Ward: Kapzsiság
J. R. Ward: Perzselő vágyAz ehavi metal válogatás kicsit különlegesebb megjelenésben lesz látható, mint az átlagos hóvégi felhozatal, ugyanis kivételes alkalommal az Amy Loves Metal rovattal „együttműködve” bemutatja hazánk metal és rockzenészeit. A lista szubjektív, elég sokan ki is maradtak róla, pedig már pár napja gyűjtögettem a videókat és a zenekarokat a nagy névsorolvasáshoz.
A dalok sem a legfrissebbek, leginkább az aktuális kedvenceket osztottam meg, vagy azokat, amik többet jelentenek nekem mint egy szimpla dalt egy lemezen.
Depresszió: Embernek maradni
A jövőre 20 éves Depresszió megkerülhetetlenül hazánk egyik legnépszerűbb zenekara, és talán az, amelyik a leginkább betalált nálam. Számtalan koncertjükön voltam már, menni is fogok, előrendelt új lemezem is van… mit is kell még róluk mondanom? Azt hiszem, tökéletes volt arra, hogy a srácok megnyissák az államalapításunk ünnepére tervezett felvonulást.
Ismét egy magyar metalbanda következik, akiket még jó májusban láttam a tévében – ne kérdezzétek, melyik zenei adó adta, de azonnal felfigyeltem a friss hangzásra, ami mamámat elborzasztotta, én meg felkaptam a fejem rá, hogy ez igen. Ezt így kell csinálni. A klip után rögtön rájuk is kerestem, hogy kik ők, aztán meglepődtem rendesen.
A csapat budapesti, leírás szerint poliritmikus groove metalt játszanak, 2008 óta léteznek, tehát már 10 éve. Három lemezük jelent meg, ráadásul lesz a hónapban egy buli, azzal a Pennhurst-tel, akiket volt szerencsém látni Depresszió előtt pár héttel ezelőtt. Úgyhogy esélyes, hogy megyek, de eddig egyelőre egy Road és egy Depi van nyugtázva, az Omnium Gatherum/Nothgard/Wolfheart trió még 70%.