Viking témában úgymond még csak a felszínt kapargattam, hiszen oké, hogy ott van az Amon Amarth és a Leaves’ Eyes, de a szombati koncert után nekik is adtam helyet, hiszen a dalok már első hallásra belopták magukat a szívembe, a szövegek tanulmányozása közben pedig a viking tesóim bejelentkeztek, hogy ha leülünk beszélgetni, miközben ők szólnak, nagyon szívesen felfedik előttem az életük történetét.
Nevükkel ellentétben van egy nő is a csapatban, Ylva Eriksson, de legalább olyan erős a jelenléte, hogy simán lehetne Lagertha is (érik a Vikings újranézése is, bizony). És a hangja is annyira kellemes, hogy instant zöld utat kaptak a birodalmamba. Két lemezük van eddig, de nagyon remélem, lesz még több is, mert ez a felállás nekem nagyon bejött, és koncerten is hozták a hangulatot. Mondjuk lehet érik már a lemez, hiszen a legutóbbi Emblas Saga 2020-ban jelent meg. Jó lenne, ha visszajönnének a lemezzel valamikor a jövőben… és akkor következzék a kedvencem, amivel meggyőztek végleg.