Főoldal Amy Regények Extrák Galéria Oldal
Mysteries of the Night
Egy csippetnyi blog egy nem átlagos lány tollából.
2022/05/25
Zene – Lacrimas Profundere: A Cloak Woven of Stars (on repeat)
Írta: Amy | Hozzászólások: 5 | Kategóriák: Games for Amy The Witcher

Készítők: CD Project Red, Atari
Megjelent: 2008. szeptember 19.
Stílus: RPG
Mód: egyjátékos

Aki azt hitte, hogy nem fogok írni erről a játékról (főleg, hogy nagyon beszippantott), akkor tévedett. Csak még januárban kezdtem el ezt a beszámolót megírni, de akkor félbemaradt, pont azután, hogy felfedeztem volna a bónusz menüt. A bónusz menü miatt vagyok itt újra.

Természetesen szót fogok ejteni később a második és a harmadik részről is, amik mindegyike méltók a könyvek folytatásához – a sorozatról most ne essen szó, abban több a hiba, mint az eltalált dolog.

Az első játék még 2007. október 26-án jelent meg, a bővített változat, ami nekem is megvan, az Enhanced Edition 2008. szeptember 19-én jelent meg. A játék különlegessége, hogy nem csak magyar felirat, de magyar szinkronnal is jelent meg. Az biztos, hogy látszik, hogy a szinkronhangok nem kaptak tájékoztatást, miféle világhoz adják a hangjukat, ezért a szöveg (még a felirat is helyenként!) annyira nincs összhangban a világgal, hogy néha teljes káoszt lehet hallani/olvasni. Pedig azért a szakmában elismert nevekről van szó. Először vicces, ezt aláírom, de aki jót akar, és jó az angolja, próbálja angol hanggal magyar felirattal. Kicsit jobb az összhatás.

De menjünk az elejére. Bár kétlem, hogy bárki lenne, aki ne ismerné a játék történetét (kivéve, akik nem játszanak számítógépes játékokkal), azoknak leírom, spoileresen.

Történetileg a háború után öt évvel kapcsolódunk be, 1270-ben, amikor is Ríviai Geralt megérkezik az erdőbe egy vihar közepén, de amnéziásan. A prológusban megtanulhatjuk, hogyan kell kezelni a harcokat, Geralt hogy viszonyul a többi karakterhez, és van időnk felfedezni a kastélyt, amit egyhamar nem is fogunk viszontlátni, de sokat nem tudunk sajnos itt lenni, mert közben zajlanak az események. A Szalamandra nevű bűnszervezet lerohanja Kaer Morhent, ellopják a laborjukból a mutagéneket, amik segítségével annak idején Vesemir több witchert teremtett. Mára a számuk lecsökkent, köszönhetően egy felbujtásnak, de erről van egy tökéletes videósorozat fent YouTube-on, így a Witcher történelembe nem mennék most bele. A támadás után a megmaradt witcherek szétszélednek a szélrózsa minden irányába, hogy megtalálják ezt a varázslót, aki ellopta a mutagéneket, és igazából itt ér véget a prológus/oktató rész.

Az első fejezetben Geralt Vizima felé veszi útját (Keszeg/Roach nélkül), de ott karantén van a pestis miatt, nem tud a város falai közé menni, a kültéri helyeken pedig a Bestia nevű pokolkutya tartja rettegésben a falu lakóit. A lakosok egy boszorkányt, Abigailt gyanúsítják, hogy miatta van itt a Bestia, de ez nem igaz, ugyanis egyik lakos sem szent, és ezeket kell Geraltnak lelepleznie a fő küldetésekben, de több mellékküldetés is van.

Személy szerint szeretek elidőzni a mellékküldetéseken, hiszen Geralt ezzel fejlődik. Mivel a witcherek jártasak az alkímiában, ezért én első bronz pontjaimat Geralt intelligenciájára költöttem, hogy ismerje a herbalizmust és a szörnyeket, hiszen sokszor a hozzávalókat a legyilkolt szörnyekből lehet kinyerni. Bónusz pont, hogy ahogy fejlődik Geralt, úgy kerül egyre kevesebb energiabefektetésbe egy-egy lény kivonása, a végén például a fojtólidércek csak 1 XP-t adtak. Plusz, a harcrendszer is számít. A könyvekből már jól ismeretes, hogy Geralt egyszerre hord magánál acél és ezüstkardokat (plusz még más fegyvereket is). Az ezüst főleg a szörnyekre jó, az acél pedig az emberekre. Bár engem kimondottan idegesített, hogy a második fejezetig Geralt abszolút nem jut ezüstkardhoz, helyette sima acélkarddal volt kénytelen a bargeszteket, ghoulokat kaszabolni. Jaj, majdnem kimaradtak a vízbefúltak és a fojtólidércek. Számít, mikor használunk erős, gyors vagy csoportos támadást, mert nem mindegyik jó mindegyikre.
Geralt még ezen kívül öt Jelet is képes használni: Aard, Igni, Yrden, Quen és Axii. Ezek közül nekem személy szerint a leghasznosabbak az Aard és az Igni, mivel az előbbivel Geralt képes lökéshullámot előidézni, amivel az éppen támadó ellenfeleit tudja ellökni magától, falakat ledönteni, vagy éppen annyira elkábítani az ellenfelét, hogy hamar végezni tud vele. Az utóbbival pedig képes tüzet használni, így az emberi ellenfelek bónusz sebzéseket kapnak. Nem beszélve az átkozott szúrcsohókról és szúrbozótokról.
Az Yrden segítségével Geralt egy csapdát helyez a földre, amibe az ellenség belesétálva sebeződik.
A Quen használatával Geralt egy gömböt tud maga köré vonni, ami alatt nem képes támadni, de tud használni bájitalt, amivel életerőt vagy egyéb hasznos italt tud magához venni.
Az Axii segítségével Geralt képes néhány gyengébb elmével rendelkező lényt irányítani, de nem mindegyiket. Néhány lény immunis erre a Jelre (például a fojtólidércek).
Ui.: tudom, hogy ezek a jelek a többi játékban másképp jelennek meg, ezért itt csak az első részre koncentrálok.

A történet végén Geralt be tud jutni Vizimába, de a dolgok odáig fajulnak, hogy hősünk börtönbe kerül.

A második fejezetben Geralt először kivívja a szabadságát, majd tovább nyomoz a Szalamandra után, így jut a detektívhez, akit Raymond Maarloeve-nek hívtak, aki segít, de ő sem az, akinek mutatja magát. Eljutunk még a mocsárba is, ahol Kalksteinnek segítünk egy toronyba bejutni. Itt már vannak vivernek, nadályok, valamint a kriptákban alghoulok is, de a lények helyenként ismétlődnek. A mocsaras helyet kimondottan nem szeretem, hiszen sokszor esik az eső, köd van, és az este közeledtével olyan sötétség, hogy elgondolkodtam azon, megérné-e macskafőzetet használni odakint.
Több érdekesebb mellékküldetés is kapott helyet ebben a fejezetben, amik nekem személy szerint jobbak, mint maga a fő küldetés, ami két jelentős szakaszból áll. A mellékküldetések közül megtudhatjuk az ezüst kard eredetét, van egy kannibál a mocsárban, plusz Geralt szerezhet egy jó pontot a hölgyeknél, ha a zaklatóikat kiiktatja.
Ami engem különösen zavart, az az, hogy itt már kénytelenek voltunk az egyik oldal pártját fogni, ami kihatással van az egyik táborra. Döntéstől függetlenül, az egyik oldal kedvesebb lesz Geralthoz, míg a másiknál minden szimpátiáját is elveszti. Tudomásom szerint a játékosok nagy százaléka mindig a másfajúakat támogatja, de ez azt hiszem, nem befolyásolja a második játék eseményeit, mert így is – úgy is az ellenfelünk lesz. Igen, ez spoiler volt, a döntéseink továbbvihetőek a 2. játékra, de erről majd később.
A végén sikerül Geraltnak bejutnia Vizima felső osztályába.

A harmadik fejezetben először egy puccos fogadásba botlunk, és itt már az események is kezdenek összekuszálódni. Van egy besúgó a fogadáson, aki támogatja a Szalamandrát, és igazából erre kellett rájönni, hogy ki az. Volt „szerencséje” Geraltnak megint találkozni Adda hercegnővel, akit vagy már az első pár szóváltásban sikeresen megsérthetünk, vagy sikerül addig húzni, míg az események a következő futókalandhoz vezetnek. És ahhoz a kimondhatatlan nevű kajához. Katóblipász. Ki se lehet mondani. Szövegkörnyezet szerint egyébként (az angolban!) úgy tűnt, mintha tatár bifsztek lenne, egy másik elkészítési mód alapján, ami sok mindent megmagyarázna.
Itt is vannak mellékküldetések, így megint néhány új szörnyezettel lehet bővíteni a Bestiariumot, feltéve, ha van elég orenünk hozzá. Ebben a részben már neki kell menni a mocsárban található viverneknek, ha úgy alakulnak a dolgok, akkor lent a csatornában néhány kikimórba is bele lehet futni (ha jól emlékszem, a sorozat első részének nyitójelenetében is az a lény szerepel, de már nem emlékszem pontosan). Megjelentek az emberszabású denevérek, a fléderek is (valamiért a vámpírok alá sorolja), és a többi szokásos lény. Én itt ebben a fejezetben már a 20. szint után járok, nekem a vízbefúltak és a fojtólidércek már nagyon sok XP-t nem adnak, és a ghoulok sem tartanak pár másodpercnél tovább. Mondjuk igen, számít, hogy Geraltnak hogy építettem fel a képesség fáját.

Erről is érdemes lenne beszélni, de kimondottan a történetre fókuszálok most, de az alábbi képen jól látni, hogy azért van még mit fejlesztenem rajta. Jelenleg ez a 22. szintes állapotom, és legjobban az erőre és az intelligenciára hajtok. De egy videó szerint az alábbi négyre kellene nagyon ráfeküdni: erő, kézügyesség, kitartás és a két kard.

Egyetlen egy küldetést nem tudtam befejezni most, az pedig a farkasember megváltása, mert sajnos elindítottam a fejezet lezáró küldetést. Pedig jó lett volna a fejezetet úgy lezárni, hogy csak az egész játékra kiterjedő küldetések mennek tovább, de ahányszor kezdek neki, valami mindig változni fog, egy dolgot kivéve.

Ebben a részben vannak vámpírok. És az én elveim ütköznek Geralt azon elvével, hogy minden szörny szörny. Az én elveim szerint a vámpírok egy külön faj, és semmi közük az emberiséghez, azon kívül, hogy nagyon sok emberi vonásuk van, de ha nem isznak vért, akkor bizony meghalnak. Ezt lehet jó és rossz módon is felfogni, és az én játékmenetemben Geralt nagyon azon az emberibb morálon mozog, hogy nem mindenki rossz. Pontosabban, nem minden szörny emberi, de vannak emberi szörnyek. A farkasember sem gonosz, mert jó célokra használta az erejét. A vámpírokat lehet tekinteni állatias fajnak, nem bánom, de nem, őket életben hagytam. És ez minden egyes végigjátszásnál így is fog maradni.

A fejezet végén sikerült az ellenség egyik nagyobb főnökét kiirtani, egy számomra igencsak kellemetlen szörnyet is kivégeztünk a barlangban (nem mindegy, melyik oszlopra használjuk az Aardot!), és remélem, a farkasemberes küldetésem nem veszett el.

A negyedik fejezetben szinte azt lehet érezni, hogy vihar előtti csend van. A környezet és a zene ehhez nagyban hozzájárul. Itt nincsenek kikimórok, sem nadályok, helyette inkább spirituálisabb lények rontják a levegőt. Bár szerintem az Éhínek (angolul a Devourer nevet kapták) előbb hasonlítanak egy durva arcferdüléssel megáldott anyósra, mintsem valami lényre. Plusz, itt van Homályvíz (esküszöm, ez a név nagyon el lett találva magyarul, mert angolul a Murky Waters nem olyan misztikus), ahol van egy bonyolult szerelmi négyszög, és amin nem tudok elmenni állandó vigyorgás mellett, hogy ebben a négyszögben az egyik tagot Juliannak hívják. Nem, nem az! XD De akkor is, nekem ez egy slussz poén.
Plusz, találkozhatunk végre egy elveszettnek hitt karakterrel, egy legendával, egy istennel, de akárhányszor szaladtam végig a helyszíneken, akkor is az volt bennem, hogy ez csak ideiglenes. Még az óriás százlábúak sem zavartak annyira, mint a csend. A zenét figyelmen kívül hagyva, tényleg olyan, mintha nem lenne baj, pedig de. A szerelmi szálat megoldva, még az istenes küldetés után jött egy átvezetés, ami miatt megint dönteni kellett, hogy hagyjuk a tündéket érvényesülni, vagy csatlakoztunk hozzájuk. Én csatlakoztam, mert valahogy nem volt igazi a Rend ajánlata.

Az ötödik fejezetet én két dolog miatt nem szeretem: jön a vége, és megint találkozunk Adda szörnyű mivoltával. Az előbbi csoda szép nyugodt helyszínt felváltja a sötét, esős mocsár, ahol a lények közül a fojtólidércek és a vízbefúltak abszolút nem támadtak meg, pedig sokszor ott álltam mellettük. Minden más potenciális veszélyforrásként könyvelte el Geraltot, de ez normális volt abban a környezetben. Plusz, a januári végigjátszásomban nem tudtam megcsinálni a foggyűjtő törpnek a küldetését, így nem tudtam, mire számítsak. A legnagyobb trófea neki az ökölvívó bajnok foga, és utána egy elég menő kardot kapott Geralt. Jobbat is, mint amit találni lehet. De három nagy kard van, amit meg lehet szerezni, ez az egyik. Viszont itt, mikor a barlangokba kellett mennem, hogy Holló páncélját összerakjam, az nem volt egyszerű. Ugyanis a kalauzkövek mind más és más belépési kódot kértek, és nem voltak egyformák.
Jaj és utálom ebben a részben azt az átkozott koskát. Semmi bajom a rákokkal, de ez valami hatalmas nehéz ellenfél, nehezebb is megölni, mint az összes többit. Pedig a kikimór királynő könnyebb volt a harmadik részben. Ja, és sikerült a farkasemberes küldetésem a pozitív irányba. Ahogy az is kiderült, hova tűnt a Tiszteletes lánya.

A prológust szintén nem szeretem, mert itt már tetőfok van, egy akkora csavarral, ami miatt most bűntudatom van egy kicsit, de csak azért, mert nem akartam egy akkora ellenféllel harcolni, amit amúgy a harmadik részben kell majd istenigazából. Plusz, az az átokverte zeugl… ami igazából 30+ szint fölött nem is olyan vészes, főleg most, hogy rájöttem, a zeugl tud égni a szemetes vízben. Nem lövöm le a nagy csavart, de ez sok mindent megmagyaráz úgy hirtelen. Plusz, az is érdekes, hogy akkor a döntésem a mérleget abba az irányba tolta, ami nem biztos, hogy elégedettséggel fog eltölteni. De az ellenfélé vált tábort örömmel kaszaboltam le, bár a mutánsokat kicsit nehezen tudtam kiíratni, de sikerült.

A poszt elején említettem, hogy vannak mellékküldetések is, amik amolyan bónusz tartalmak, és vannak itt más fejlesztők ötletei is. Van, ami kapott szinkront is, van ahol egyáltalán angol hang sincs, csak felirat, a címeket így magam adtam neki. A mellékküldetések:

  • Damn Those Swamps!: A mocsár területére megyünk vissza, ahol egy nőnek 5 citromlevél kell a férje miatt, egy idős bácsi fél az oltárhoz menni a fojtólidércek miatt, egy kislánynak kell a babája az agyaggödrök melletti lápból (a fojtólidércet ne öljétek meg, mert egy férfi megtámad miatta!). Utána megjelenik egy nimfa, aki segítséget kér, mert egy tudós mérgezi a mocsár vizét, emiatt haldoklik a vidék. Ezt kellett Geraltnak megoldani.
  • The Price of Neutrality / A semlegesség ára: Az egyik, ami kapott rendes szinkront.
  • Side Effects / Mellékhatások A másik, ami kapott rendes szinkront.
  • Deceits
  • Wraiths of Quiet Hamlet
  • The Wedding
  • Merry Witchmas
  • Nem csináltam meg őket, csak bele-belenéztem, de igazából nem adnak sokat a fő történethez. Akinek hiányzik a Witcher-mérgezés, az inkább a háromban kaszaboljon, én is arra gyűjtök, hogy ott járjak-keljek. De előtte még vár az Assassins of Kings.

    Összegzés:

    Vannak hibái, igen, de attól még ez a játék még így 2022-ben is megállja a helyét. Vannak rá már modok, hogy szebb legyen, de én nem éltem vele, nekem a 2007-es verzió jött be, és ha pontoznom kellene, egy nagyon erős 9-est ér a 10-ből. És igazából nem is a szinkron miatt vonok le pontot belőle, mert az élvezhető a hibák ellenére is. Inkább az a baj, hogy nincs gyors utazás, így például a vizimai küldetéseket kénytelenek voltunk végignézni, ahogy Geralt A-pontból B-pontba elfut.
    A májusi végigjátszást a posztban minimális halállal (1-3 volt talán, többre nem emlékszem), és a 39. szinten fejeztem be.

    Bónuszban tessék, a név lista, akik a fontosabb karaktereknek hangot adtak:

    Grafika: 10/10 – ahhoz képest, hogy ez a játék lassan belép a huszonévesek táborába, még mindig megáldja a helyét, és bár próbáltam hibát találni, nem találtam.
    Teljesítmény: 10/10 – ahol eddig kidobott, most nem dobott, de minden szépen megy, mint az álom, csak az egér érzékenységét kell lejjebb venni, és akkor nem lesz vészes.
    Történet: 10000*****/10 – engem játék ennyire még nem fogott meg, de ahogy olvastam több oldalon, a 2 és a 3 méltó folytatása lesz, és túl is szárnyalja. Nem hiába, a Witcher 3-at mai napig mindenki isteníti. Nemsokára ti is olvashatjátok majd itt, hogy miként éltem meg.


    Leave a reply
    május 27 2022

    Én nem igazán szoktam számítógépes játékokkal játszani, de ettől függetlenül ismerem a játékot, mert a párom figyelmét gyakran köti le. Igazán részletes volt a beszámoló, és érdekes.

    június 01 2022

    Köszönöm az ajánlót, ha lesz rá lehetőségem, akkor ki fogom próbálni ezt a játékot. 🥰

    június 03 2022

    Én sem szoktam számítógépes játékokkal játszani, pláne nem ilyen hosszúakkal, ami ennyi időbe telik. De a sztori érdekes, úgyhogy megértem, hogy beszippantott téged.

    június 08 2022

    Nagyon részletes beszámoló volt 😊 Én nem játszok számítógépes játékokkal. Igaz régen játszottam. Örülök, hogy téged ennyire magával ragadt 😉

    június 12 2022

    Nagyon jó lett ez a bejegyzés, igazán részletes 😊

    Comment below