Főoldal Amy Regények Extrák Galéria Oldal
Mysteries of the Night
Egy csippetnyi blog egy nem átlagos lány tollából.
2019/08/15
Zene – Lacrimas Profundere: Like Screams in Empty Halls
Írta: Amy | Hozzászólások: 0 | Kategóriák: Games for Amy It Lives

Mivel az előző részben volt egy utalás egy következő könyvre, így el is érkezett. Kicsit lassabban haladtam ezzel, mint az első résszel, hiszen alig telt el néhány hét a befejező rész óta.

Annyi biztos, hogy ez a játék ijesztőbb, mint az első rész, és az idegesség-mérő is sokkal jobban kihatott a döntésekre, mint korábban.

Annyi különbség van a játékok között, hogy eltelt egy kis idő, és Pine Springs lesz a központi városunk. Kevesebb fiatallal játszunk, de már az első fejezetben láthattunk egy visszatérő karaktert.

Gyors infótár
» Beszéltem már az idegesség-mérő kihatásáról. Ha nagyon alacsony, egy rizikósabb helyzetben, bárki meghalhat.
» Akikkel találkozhatunk: Danni, Imogen, Parker és Tom. Nem az a Parker, de mindegy.
» Itt is kapunk üzeneteket, amik megmutatják, mi minden történt a játék megkezdése előtt.
» Komolyabb kapcsolatok is kialakíthatóak a játékmenet során (pl. egy fejezeten belül kétszer is forróbb lehet a hangulat).
» Nagyobb a hangsúly fektettek az azonos neműek kapcsolatának elfogadására.

Beware, spoilers ahead!

Chapter 1: Dead in the Water
Karakterünk és testvére, Elliot meglátogatni készültek a szüleiket egy lakásban, ámde az ajtót nyitva találták, és… mindketten halottak. Valaki/k legyilkolhatták őket, de a sztorit ismerve, akár valami is történhetett. A testvérek így kerültek a zsémbes anyai nagyapjukhoz, és akkor futottunk bele a manbunt növesztett Tomba. Szemmel láthatóan mindent ott hagyott Westchesterben (még Andyt is, ha túlélte a találkozást a szörnnyel), és most itt segít pont Arthurnak, mint mechanikai segéd egy hajós boltban.
A rövid túra után Tommal elhajóztunk Imogenhez, akinek szintén van valami baj a hajója motorjával. Tom ott maradt megszerelni, amíg Karakterünk és Imogen elkezdtek készülődni egy partira. Közben egy olyan infót kaptunk, miszerint az öregek nem szívesen engednek ki senkit sötétedés után az utcára. Tanulva az előző részből, biiiztos, hogy valami gonosz van a környéken.
A partin egy lány kiönt egy pohár vörösbort, amin Karakterünk hirtelen azon kapja magát, hogy megint látja a szülei halálát, és pluszban, valami a mélybe is akarta hívni, de megjött Kyle, aki Imogen jó barátja, és úgymond megmentette. Viszont, a rendőrség (végre láttam, kicsoda ez a Parker valójában) kijön, hogy megszakítsa a bulit, mert az aggódó szülők a gyermekeiket akarják otthon biztonságban tudni. Csakhogy, valami megbabonázta Kyle-t annyira, hogy önként a vízbe vetette magát, és akárhogy próbáltuk Karakterünkkel utolérni, nem sikerült. Még egy világító szemű, nőnek kinéző csontváz is elragadta tőlünk.

Chapter 2: Out of Your Depth
Ahogy sejteni lehetett, senki sem hiszi el, hogy a tó mélyén valami szörny lakik. A helyi rendfenntartó erők is azt hiszik, Karakterünknek szimplán a sokk miatt látja így, de ez ugye hülyeség. Parker azonban hisz nekünk, mégha nem is hiszi el az egész természetfeletti dolgot. Van egy Ned nevű fickónk, aki tudja, hogy valami történik a városban, mert a felesége ugyancsak a tóban lelte a halálát. Nem történt semmi erőszak, egyik este kitört a saját házából, majd három nap múlva megtalálták a holttestét.
Parker pedig furcsa hangokat követett egyik este a parton, és furcsa lábnyomokat is talált, amik végül a vízbe vezettek.
Én is azt mondtam, amit a Karakterünk, az esetek összeköthetőek.
Hazaérve még vitatkozott a nagyapjával, majd lefeküdt aludni. Este elment Nedhez, hogy még több infót szerezhessen, és láss csodát, a férfi rögtön megnyugodott, hogy valaki végre nem nézi őt bolondnak. Még egy karkötőt is adott neki, ami mintha megvédte volna addig a bajtól… három csuklyás alak tört be utána, és az egyikük megölte Nedet. A talárjukon ugyanaz a jel volt hímezve, amit annak idején Karakterünk édesanyja rajzolt a szőnyegbe, a tulajdon vérével.

Chapter 3: Off the Deep End
Reggel Karakterünk otthon ébred, de nem tudni, hogy kerülhetett haza, mikor úgy mászott ki a házból, menekülve az üldözői elől. Sem Elliot, sem Arthur nem hisznek neki.
Pedig a levélben, amit Ned házában találtunk, azt állította a nő, hogy a tó vize szabályosan magával rántotta az ügynököt, akit azért küldtek, hogy beszélje rá a ház eladására. Szegény nem azért újította fel, hogy utána eladja… na mindegy.
Karakterünk próbálja megfűzni Tomot, hogy menjen vele vissza Ned házába, mert ha az öreg még él, akkor csak álmodta az egészet, ha meg ott van a holtteste, kell bizonyíték, hogy valóban látta a gyilkosságot. Tom este hatig melózik, nem igen ért rá. De legalább ő hitt neki! Csak sajnos nem mondta el, hogy hasonló kaliberű kalandról hallott már.
Visszaérve Ned házához sajnos Imogen anyja, Astrid már ott volt, éppen a felújításokat felügyelte Imogennel együtt. Az anyja nagyon azt akarja, hogy a lánya is legyen ingatlanos, de a lány nem akart az lenni. Ned házát olyan szinten kipucolták, mintha ott sem élt volna. Enyhén gyanús volt nekem, és biztosra vettem, hogy a csuklyás alakok tették, nem Astrid.
Le kellett mennünk a pincébe, ami elvileg „veszélyes”’, mert tele van építőanyaggal, közben üres volt. Azonban vérnyomokat találtunk.
Figyelem, bizonyíték, hogy itt valami rossz történt! Még egy koponyás kulcsot is találtunk, ami majd később lett fontos.
Karakterünk a rendőrségen akarta bejelenteni Ned meggyilkolását, de a fickó éppen a rendőrfőnök irodájából sétált ki, frissen és egészségesen.

Chapter 4: In Hot Water
Ned Mallory fogta magát, és elköltözött a városból. A rendőrkapitány személyesen vitte ki a vasútállomásra. Karakterünk nem akarta ezt annyiban hagyni, megmutatta Parkernek a bizonyítékokat a telefonján, sőt, még az ismeretlen lányra is felhívta a figyelmet, akivel azelőtt találkozott, hogy Neddel találkozott volna. Parker csak annyit kért, hogy este 8-ig semmi törvénybeütközőt ne csináljon, és segít neki.
Karakterünk megtalálta a negyedik naplóbejegyzést, amiben a nő elment a Westchester melletti romokhoz, látott valamit a sötétben, elrohant onnan félelmében, majd Cora házában ébredt fel.
Amúgy viccesnek találtam, hogy tulajdonképpen a két kisváros majdhogynem szomszédos, de Pine Springs nem tudott semmilyen természetfelettiről, ellenben Westchesterben legalább némileg tudtak valamiről, ami az erdőben élt.
A kávézóban megismerkedtünk Dannivel, aki szemlátomást többet tudott az egész helyről, mint bárki más a világon. Saját maga kezdett nyomozni, mikor feltűntek neki a rejtélyes halálesetek (alvajárók indultak a tó felé), valamint felfigyelt arra, hogy egy régi dokknál furcsa alakok mászkálnak, és rögtön tudta, hogy a dolgok összefüggenek. Meghívott a lakására, hogy megnézzük a fényképeket, amiket készített. Az egyik képen pont ugyanaz a kísértetszerű lebegett elő a vízből, mint ami Kyle-t elragadta. Bizonyíték a természetfeletti létezésére.
Este 20:20 után találkoztunk Parkerrel és Dannivel, és Tomot is vinni akartuk, de a srác valamiben benne volt, és picit aggódni kezdtem, hogy talán őt is holtan találjuk nemsokára.
Még azt is bevallottuk Parkernek, hogy ezek a csuklyás alakok köthetően a szülők meggyilkolásához, ezért is van ez a nyomozás.
Hőseink találkoztak egy cuki vidrával, ami egy kicsit segített mindenkit felhozni a mélyből
Aztán találtak egy nyomot, ami csak a fák vonaláig tart, de utána semmi. Valamint hínár is volt a közelben, de kétéltűek nem élnek a tóban. Még szerencse, hogy cserkész volt, tud valamit a helyi flóráról.
Hirtelen azonban valami zombimedve-szerű lény mászott ki a vízből, kígyókból volt a farka, és eléggé vérszomjasnak tűnt. Parker megpróbálta lelőni, de nem sikerült. A fejezet is úgy ért véget, hogy ez a lény megtámadta Karakterünket.

Chapter 5: Gone Fishing
Mire egyáltalán felocsúdhattunk volna, a lény megtámadta Karakterünket, még bele is harapott, majd húzni kezdte a víz felé… mikor hirtelen megjelent Tom, és megmentette a csapatot, majd mosolyogva feléjük fordult, hogy ideje valamit megmagyaráznia.

Csakhamar kiderült, hogy Tom szándékosan jött el Westchesterből, mikor értesült a megmagyarázatlan halálesetekről a városban, mivel túl sokan fulladtak a vízbe ahhoz, hogy egyszerű balesetnek tűnjenek.
Abban mindenki egyetértett, hogy ezek a halálesetek összefüggenek.
Tom eltökélte, hogy megkeresi ezt a szektát, és valahogy megállítja. A tagjairól még sikerült elég homályos képet is készítenie, bár ott sem lehetett látni a szekta tagjainak arcát, ahogy Danni fotóin sem. Végül aztán Karakterünk bevallotta, hogy a társaság tagjai ölhették meg Karakterünk szüleit, így persze, hogy személyes indítékai vannak, hogy helyre tegye a dolgokat, és megtalálja a felelőst. Karakterünk kitalálta azt is, hogy menjünk már el Westchesterbe, Tom még hozzá is tette, hogy néhány „szakértőt” is meglátogathattunk. Yep, a túlélőket, ha az előző részben túlélték.
Útközben Tom beavatta Karakterünket, mi történt immáron három éve Westchesterben. Persze, Noah azóta sem került elő. Most már megbántam, hogy nem őt áldoztattam fel, hanem az akkori Karakterem. Útközben megmentettek egy prérifarkast is a csapdából, és közben a Karakterünk úgy érezte, mintha valaki figyelte volna az erdőből.
Visszaérve a srácok bementek egy játékterembe játszani, amíg a többiek megérkeztek.
Utána a könyvtárban szinte mindenkivel találkozhattunk, aki túlélte az első részt. Először Stacy-vel beszéltünk, aki újabban újságírást tanul, és Tom szerint hihetetlen okos. Plusz, hallott arról is, hogy valami furcsaság van Pine Springsben, és sok okos kérdést tett fel, amikre mind később kaptunk választ.
Ava könyvet kezdet írni, és szerencsére semmit sem változott, ugyanolyan volt, mint eddig, csak még komolyabban beleásta magát a természetfelettibe. Sőt, szerinte, ami a tó mélyén él, egy haragos szellem.
Utána Lily következett, aki tervezett egy videojátékot, bár sokat nem segített, csak annyit mondott, törődjünk a barátainkkal.
Andyvel folytattam, aki azóta egy nagyobb csapatban játszott, és hallva a történeteket, nem akarta, hogy Tom benne legyen, de nekem úgy tűnt, segíteni akart a jelenlétével is.
Végére hagytam Lucast, aki a globális felmelegedés ellen küzdött. Rövid mesélés után, mikor szóba került egy gát, kijelentette, hogy a tó, ami a városban van, mesterséges, így nem árt, ha utánanézünk a város, a tó és a gát történetének.
A végére befutott Dan is, aki azóta is próbálja az embereket megmenteni. Még azt is tanácsolta, hogy valahogy járjunk utána, miért lehet dühös a szellem, majd Karakterünk beszélt privátban Dannel a tragédiájáról. Miután végeztek, Tomék hazafelé tartanának, mikor is Noah váratlanul felbukkant a semmiből.

Chapter 6: All Hands on Deck
Noah visszavitt minket az erdőbe, ahol valami nagyon ijesztő dolog történt már az első 4 percben: az első részből ismert lény száguldott felénk a tisztásra, de úgy, mint valami gyorsvonat, és Karakterünk rögtön úgy érezte, hogy nem akar bántani minket. Még Noah is megerősítette. Nőiesen bevallom, megijedtem, ahogy láttam a mozgását. Ijesztőbb volt, mint a megjelenítése. De adott egy okkult könyvet, ami már szinte nyomnak is nevezhető.
Visszatérve Pine Springsbe, Danni és Parker nyomot talált a kultistákhoz, úgyhogy lassan megoldódni látszódik a tavi szörny rejtélye. Mégha ez nevetségesen is hangzik.
A gát biztonsági felvételein nem látszódott semmi, úgyhogy maradt három lehetséges nyom, miután leszűkítették a kört:
Az egyik fickó, Bill Barnes, ugyan a gátnál dolgozik, és nem néz ki túl bizalomgerjesztőnek, Tom meg van róla győződve, hogy ártalmatlan. De Danni szerint simán befoghatja a száját, ha közben valahol a közelében meggyilkolnak valakit. Még Parker is úgy érzi, ő a szekta tagja.
A második fickó, Richard Sutcliffe azonban Danni szerint a tuti befutó, mert bár gazdag, nem annyira gazdag, mint akik körülötte élnek, ezért mindent elkövetne, hogy eggyel följebb kerüljön a ranglétrán. Sőt, túl beszédes, ha kávéért megy. Parker még hallotta is, hogy nagyon különleges partikat szokott tartani az otthonában.
Az utolsó gyanúsított egy nő volt, Jen Liu, valami asszisztens, és nem tűnt elsőre szektatagnak. Parker szerint túl elfoglalt ahhoz, hogy ilyesmivel foglalkozzon, de Tom szerint mint emiatt lehet tökéletes gyanúsított, akár egy gyilkosság eltusolására.
Én úgy véltem, így elsőre mindhárman elég gyanúsak ahhoz, hogy tagok legyenek, de egyértelmű bizonyítékot akartam, hogy a látszat helyenként csal. Danni ragaszkodott Richardhoz, rendületlenül. Még abba is belement, hogy elfogadja a meghívást a házába, de Karakterünknek mennie kell, mint erősítő.
Közben megtaláltuk a napló 5. bejegyzését, amiben kiderült, hogy a nő és Cora egyetértettek abban, hogy a környéken valami nagy Erő lakozik, és akik tisztelik őt, határozottan védik, csakis jóra számíthatnak tőle.
Könnyű elképzelni akkor, mi lehet az ellenkezője.
Abban egyetértettek, hogy míg Cora védte az erdőt, a nő megfogadta, hogy megvédi a folyót.
Nem építkezhetnek a környéken mások.
Szóba kellett elegyednünk Richarddal, aki szemlátomást sérült, mert nem kapott még egy italt, amit rendelt. Karakterünk azonnal felismerte, mert őt rúgta arcon, mikor menekült Ned házából. Elég gyanús, mit ne mondjak. Az volt a szerencsénk, hogy a fickó nem ismerte fel, különben csakhamar halottak lennénk. Azonban, mikor Richard rájött, kinek az unokája vagyunk, rögtön elviharzott, és csak Danninek engedte meg, hogy elmenjen a partira. Richard kicsit szívére vette, hogy Elliot barátkozik Robbie-val, Richard fiával. Mekkora egy se…
Még szerencse, hogy Karakterünk ismer egy valakit, aki be tud jutni bárhova, ezért másnap felkerestük Imogent.
A lány elsőre megértőnek tűnt a történtekkel kapcsolatban, még abba is belement, hogy segít bejutni az aukcióra, de mikor megemlítettük, hogy talán Astridék benne vannak a szektában, olyan égtelen haragra gerjedt, hogy rögvest kidobott a házból, majd menekülőre fogta. A közeli erdőbe menekült, ahol egy idő után feladtuk Imogen keresését. Madarakat nem hallottuk csiripelni, majd hirtelen szakadni kezdett az eső, és Karakterünk megint vizionálni kezdett, sőt, valami látszólagosan meg akart támadni.

Chapter 7: Hidden Depths
Szerencsére, semmi szörnyeteg nem volt ott, csak Imogen a lovával. Megbeszélték a dolgokat, majd a lány beleegyezett, hogy bemennek az eseményre, és ezzel együtt utánajárnak Kyle halálának valódi okának, miben vannak benne Imogen szülei. Szegény lány ennyit megérdemel, ha már a szülei árnyékában kellett élnie. Lucas 2. Csak ő nem nyúlt gyógyszerekhez.
A partin először nem sok dolog történt, volt lehetőség flörtölgetésre, aztán Richard néhány emberrel lement a pincébe, majd onnan egy titkos ajtón tovább egy sötét folyosóra. A csapat egy fegyvermúzeumba ért, ahol Imogent egy különös tárgy vonzotta magához: nem tudom szebben leírni, a tárgy a valóságban arra jó, hogy megfékezz egy elkóborolt borjút. Nem ostorszerű, mert apróbb kavicsok vannak rajta. Itt a játékban bolas-ként utaltak rá, de nem találtam rá megfelelő magyar kifejezést.
Az utolsó ajtónál Imogen használta a koponyás kulcsot, ahol éppen a szekta tartott egy gyűlést. Annak örültek, hogy Kyle halálát még mindig balesetnek tartják a városban, de a Karakterünk még mindig problémát jelent. Aztán felfedték magukat… a szekta tagjai Imogen szülei, a rendőrfőnök, Richard, ééés… a Karakterünk nagyapja.

Chapter 8: The Floodgates
A játékmenet nagy része az volt, hogy Elliottal menekültünk Karakterünkkel, éjszaka, a tó melletti erdőben. Volt egy epic fight is, ahol Parker elektromos sokkolót szerzett, mint fegyver, és összebarátkoztunk egy tündéri bagollyal. Mert BAGOLY * – *
Az éjszaka kellős közepén aztán találkoztunk egy zombi jávorszarvassal is, aminek két feje volt. Nem tudom, ki találta ki a lényeket, de szeretném, ha csatlakozna a Mad Head Games stábjához. Egy megölése után még több érkezett, amivel a testvéreket a tópartra üldözte, a tavi szellem elragadta Elliotot, és majdnem mindketten vízbe fulladtak, ám hirtelen megjelent Astrid, a szekta, és kimentették őket a vízből. Szemmel láthatóan Astrid tudott parancsolni a szellemnek.

Chapter 9: Any Port in a Storm
A fejezetben minden volt, ami egy jó sztorihoz kellhet, ámde megvolt az érzés, hogy valami nagyon rossz dolog fog történni. Nem tehetek róla, így éreztem.
Először a szekta nem szekta, hanem Szövetség, ami felesküdött, hogy védi az Erőt, ami a környéken lakozik, és nem akarják, hogy megismétlődjenek a Westchesterben történtek. Másodjára, mint kiderült, a játék elején a támadók a testőr, Richard és sajnos Arthur volt. Így már érthető, Karakterünk hogy került haza. Azonban, Arthur felelős Karakterünk szüleinek haláláért is, így igazán keserű volt ez a rész. Főleg azért, mert hogy lehet valaki képes arra, hogy hidegvérrel megölje a saját lányát, mert félt. Plusz, az öreg titkol valamit.
Viszont így sok minden felvetődött, mert tulajdonképpen a gyerekek megárvultak, de erről nem döntöttek azonnal.
Imogent bevették a Szövetségbe, de valami akkor is bűzlött ez az egész beavatás körül. Igen, az Erő elfogadta, de mikor valami rituálét emlegetett az apja, nem tudtam nem arra gondolni, hogy valakinek meg kell halnia. Túl nagy a vihar előtti csend. Meg ki tudja, Imogen milyen erőt kapott a lénytől.

Chapter 10: Still Waters
A város születésnapját ünnepeltük, 50 éve alapították Pine Springs-et. Karakterünk a gátra megy túrázni öccsével, aki közben végre megteszi az első lépést választottja felé. Az esemény előtt Kelley kapitány tart egy rövid beszédet, és bár hamar kellett volna befejezni, enyhén gyanús volt, mikor kifejezte, hogy az alapítók áldozatokat hoztak azért, hogy ez a város létrejöjjön, nem csak pusztán fákat vágtak ki.
Erre nem csak én figyeltem fel, hogy enyhén gyanús, hanem szerencsére a szereplők is.
Eseménytelen volt javarészt a nap, szórakozásból telt a nap. Karakterünk még intimebb kapcsolatba is kerülhet két másikkal, és ez igazából az idegesség-mérőnek jót tesz.
Aztán, estefelé megint szörnyek jelentek meg, Tom megmentette Karakterünket, mikor egy zombi medve akarta lehúzni a víz alá. Aztán, kiderült, hogy Elliotot elragadta a tavi szellem.

Chapter 11: Sinking Feeling
Ezek a zombilények aztán kemények. Szegény Imogen lova még fel is áldozta magát gazdájáért, nehogy ő kerüljön szétmarcangolásra. Uramisten, szegény ló…
Aztán a csapat a hajóra sietett, ahol rituáléra volt szükség, hogy a tavi szörnyet végleg elzárják. Mikor már Tom is azt mondta, hogy nem tartja megbízhatónak a Szövetséget, rögtön tudtam, hogy igazam volt.
A rituálé nemes egyszerűséggel feláldozás lett volna egy vörös kristályból készült tőrrel, de persze, elszabadítottuk a pánikot, mert csak úgy ne áldozzon fel senki, mert önös céljai vannak. Igaz, hogy Dannit elvesztettük… de reméljük, túlélte ezt, hiszen az a csaj kemény, mint a kád széle.
Meg itt már elindult a vezérhangya a kis agyamba, hogy talán mégsem Arthur ölte meg a tulajdon lányát, hanem Astrid és Vincent, Imogen szülei állnak a dolgok hátterében. Az indok meg egyszerűen hatalomvágy.
Meg a hatodik naplóbejegyzésben az ingatlanügynök már annyiszor felkereste a nőt, hogy a végén inkább randevúra hívta, és a nő igent mondott.

Chapter 12: Riptide
Nagy nehezen sikerült mindenkinek elmenekülnie a hajóról, bár úgy tűnt, komoly bajok lesznek. A csapat egyértelműen nehézségekkel nézett szembe, de megbeszélték, és együtt eléggé megállíthatatlannak tűntek. Sőt, eddig az epizódig már csak a Karakteremnek nem volt különös fegyvere, mindenki másnak már igen.
Arról nem is beszélve, hogy a tavi szellem, mikor a Karakterem a vízbe hullott, nem tépte szét.
Végre sor került egy igazi, családi beszélgetésre Karakterünk és Arthur között.
Nem ő ölte meg a lányát, valamint Ned Malloryt sem, bár tény, hogy ott volt, mikor a fickót megölték. Azért, mert nem volt más választása. Konkrétan az unokáival zsarolták az öreget. Jaj, de fájt ezt így leírni.
Gyakorlatilag Astrid és Vincent mindent elkövetett volna, hogy az Erőt megkaparinthassák magukat, és úgy tűnt, Josephine, a mostanra tavi szellem védi.
Josephine Arthur felesége volt. Ő írta az összes naplóbejegyzést.
Josephine a Karakterünk nagymamája. Így holtbiztos, hogy valahova biztonságba vitte Elliotot, főleg, ha felismerte a kissrácot.

Chapter 13: Hell or High Water
Sokkolva a felfedezésektől, Karakterünk lesietett, és elismételtette a leglényegesebb infót, aztán hamar megkezdődött az összes konklúzió levonása:
– Valóban Arthur volt az, aki annak a cégnek dolgozott, ami a várost akarta alapítani, és már akkor is a főnökeinek számítottak Astridék
– Astrid, Vincent és Abe (a rendőrfőnök) egyáltalán nem öregedett semmit 50 év alatt
– Josephine meg akarta állítani a hármast, hogy ne tegyék tönkre az erdőt, de Arthur lebeszélte, és inkább együttműködésre ösztönözte. De aztán elárulták őket, és a lányukat is túszul ejtették. Egymás ellen fordították a szerelmeseket, és kínozták a nőt.
– A gonoszok mindenáron ki akarták szedni Josephine-ből az infókat, mi ez az Erő, hogyan lehet használni. Elvitték a legerősebb rituáléit, és rontottak rajta. Jócskán. Elmenekültek ezekkel, megépítették a gátat, felépítették a kisvárost… Josephine-t pedig a tó mélyére karózták. Ez azért volt szükséges, mert így elérhették az Erőt, és nem került több áldozatba. Nekik, legalábbis.
– Azt a rituálét, amit Imogen kellett, hogy végrehajtson, ugyancsak azt a célt szolgálta, hogy karót döfjön Josie testébe. Mindegy, hova kerül a karó, így nyerik az energiát. Hogy újra meg újra, meg újra megölik őt. OMG! Csodálkozunk, ha vérszomjas bosszúálló lett belőle?
– Josephine az Erőt úgy határozta meg, mint egy jelenséget, ami a területen élt, és egyszerűen megérezte. Úgy, mintha a természet ereje lett volna.
Kyle nem volt tagja a Szövetségnek, egyszerűen csak felkerült a céltáblára. Josephine azonban kezdi elveszteni a valóságot, annyira gyűlik körülötte a fájdalom és az utálat. Ha kiszabadul börtönéből, nincs az a földi/égi erő, ami megállítaná a mészárlástól.
Szerencsére, Karakterünk telefonja kezd magához térni, és kiderült, hogy Elliot hatszor hívta, és tizenhét üzenetet hagyott neki. Feltehetően a gátnál van elrejtve, és nem egy keresőosztag talált rá.
Arthur tud egy bejáratot a gát alatti helyre, ezért oda igyekeztünk, bár az pont Richard házából nyílik, és nem tűnt túl biztonságosnak ilyenkor bemenni, mikor mindenhol rendőrök vannak.
Némi küzdelem után a csapat kettévált, egy időre kiütöttük Richardot, majd a végén sikerült megtalálni Elliotot, aki éppen Astridékkal nézett szembe. Vincent rajta is próbálni használta az erejét, de nem sikerült, ám megjelent Abe, és fegyvert fogott ránk.

Chapter 14: Under Pressure
Hamar levertük az öreget, aztán jöttek a szörnyek, így volt idő elmenekülni. Arthur felajánlotta, hogy hazaviszi Elliotékat, aztán megtaláltuk az utolsó bejegyzést, amiben Josephine kerek-perec leírta, hogy a halála sem fogja megállítani abban, hogy mindenkin bosszút álljon. Beleértve Arthurt is, mert elárulva érezte magát.
A csapat közben elért a tó aljára, ahol van egy kifejezett nézőterem, ahonnan Astrid tartotta éveken keresztül a megfigyeléseit Josephine holtteste fölött. A szemét némberje. Beérve abba a terembe, még volt lehetőség beszélgetni mindenkivel egy kicsit, hogy mégse legyen mindenki annyira mínuszban, nehogy meghaljon. Bár nekem mindenki elég magas volt, így kizártnak tartottam, hogy akárki is odavesszen.
Sikerült Josie testéből minden karót kivenni, az utolsó ráadásul a személyes fegyverünk lett, juhé. Josie megmentett pár rossz alaktól, igaz, Vincent meg Abe meghaltak, de valamennyire emlékezett… egészen addig, amíg Arthur nem került a képbe. Josie emlékeiben az élt, hogy Arthur elárulta őt, és nem csinált semmit, mikor Astrid szíven szúrta őt. Revenge time!

Chapter 15: Sink or Swim
Josephine szépen tönkrevágta a várost, mindenhol szörnyek voltak, még az előző részből ismert Karakterem is visszatért, hogy segítsen, így azért kicsit könnyebb volt… bár Josie a végén megölte Astridet, így tulajdonképpen már csak Arthur maradt életben az összes gonosz közül. A végén azért lebeszéltem mindenkit, hogy maradjanak távol, mindenki inkább magát mentse, vagy inkább másokat, de ezt egyedül kellett megvívnunk. Többen nem halhatnak meg!

Chapter 16: Thicker Than Water
A katasztrófaövezet ide is elért, térdig ért a víz, kísérteties hatást keltve a környéken. Mintha évek óta víz alatt lett volna az épület. Elliot megpróbálta megállítani Josie-t, mondanom se kell, sikertelenül. A házban sikeresen megszereztük azt a speciális ruhát, amiben könnyebb volt szembeszállni nagyanyánkkal.
Josephine még azt is elmesélte, hogyan történt mindez: egy pincében tartották fogva. Abe ment érte, Josie megpróbált kitörni, de nem sikerült. Elvitték az akkor még aprócska tóhoz, ahol Astridék már készen álltak arra, hogy feláldozzák a nőt. Arthur pedig tudta, hogy mivel jár, ha valaki túl sokat követel az Erőtől. Még odáig is elmentek, hogy képesek voltak megzsarolni őt a lányával, aki akkor még alig volt pár hónapos. Ráadásul mindenki előtt ígéretet tett, hogy nem érdekli, mennyi időbe fog telni, de meg fogja bosszulni.
Aztán elkezdődött az epic battle. Josephine többször próbálta Karakterem fejét manipulálni, hogy úgy vessen véget Nagyapa életének, de nem sikerült. A ruha olyan hatalmat adott, ami felért az ő erejével, azonban én már tudtam, hogy így sose lesz vége a harcnak.
Még maga Josie is kérte a srácokat, hogy menjenek, mert csak Nagyapán akar bosszút állni, nem rajtuk. Még szerencse, hogy Karakterünk valamennyire lelket tudott verni bele. Azonban, Josie mégis egy karót sikeresen az öregbe küldött. Már majdnem sikerült kivégeznie, mikor Karakterünknek a vér szóról eszébe jutott az a versike, amit még Astrid közölt Imogennel.
Ugyanezt elismételve, Karakterünk elkezdte a megtörő átkot elmondani, még akkor is, ha nem tudta a végét. Végül mégis eszébe jutott, és lassan Josie elkezdett halványodni. Még maga az Erő is megmutatta magát, de nem csinált semmit. Josie eltűnt.
Győztünk.

Chapter 17: Fishsticks
Sok érdekesség nem történt ennek a résznek az elején. Elliot és a barátja együtt szórakoznak a könyvesboltban, míg Karakterünk végiglátogat mindenkit. Danni bekerült egy újsághoz, ami leközölte a katasztrófát, elfedve a valóságot, és a lány megfogadta, hogy senki sem tudhat az Erőről, vagy baj lesz.
Imogen kész elhagyni azt a házat, ahol felnőtt, éppen költöztetők pakolják a bútorokat. Néhányukat elárverezi, és a bevételből a város újítását kívánja finanszírozni. Ez a legkevesebb azok után, hogy a szülei mit műveltek. Egy darabig úgyis a gyásszal lesz elfoglalva. Legalább osztoznak a gyászban.
Parker lett a helyi rendőrörs feje, kihallgatta az FBI a rejtélyes ügyekről. Astridék megfulladtak a vízben, Abe pedig az egyik vadállat áldozata lett. legalábbis ezt mondta, az igazság meg maradjon köztük. Valamint Parker is azon az oldalon állt, hogy az Erő akármikor felbukkanhat még. Burkolt ígéret egy harmadik kötetre.
Tom nemrég ért vissza Westchesterből, éppen a hajókon dolgozik. Vissza akar menni egyetemre, hogy lediplomázhasson. Szép tervek, és ő nem úgy gondolta, hogy az Erővel a közeljövőben meg kellene vívni újra.
Később a délután folyamán a csapat felment egy kisebb tisztásra, amiben belátták a tavat, és piknikeztek egyet, meg megemlékeztek az elesettekről. Hogy minek, azt nem tudom, nem mindenki érdemelte meg.
Az éjszaka közeledtével Karakterünk a kiválasztottjával leváltak a többiektől, és túráztak egy kicsit az erdőben. Még együtt is mentek haza, és mivel senki sem volt otthon… kihasználták az időt rendesen, egészen másnap reggelig. Utána Karakterünk elment pecázni Arthurral. Estére visszaérve Noah meglátogatta Karakterünket, és meginvitált, hogy látogassuk meg az előző részből ismert Karakterünket. De kár, hogy nem Noah-t áldoztam fel. Még mindig bánom. Hiába tartja magát bűnösnek, tudja, hogyha visszamegy Westchesterbe, kapásból börtönbe zárják. Megérdemelné, mert miatta halt meg az előző Karakterem, na mindegy.
Hazaérve éppen sütnénk a halrudacskákat vacsorára, mikor is a semmiből Richard jött elő, készen állva arra, hogy megölje Karakterünket. Először tök sötétség fogadott, a kezünket gyorskötözővel kötözte össze ez a szemétláda. Egy koporsóba zárt, és kész volt a tóba dobni minket. Még amiatt is aggódott, hogy a dózist elrontotta, mert nem álmában akarta kinyírni a Karakteremet. Látni akarta szenvedni. Vagyis, csak nagyjából. Még szórakozottan azt találgatta, hogy oxigénhiánytól hal-e meg, vagy a fulladástól. Arthur és Elliot ettől össze fognak törni. Még bevallotta azt is, hogy ő ölte meg a szülőket is. Aztán a koporsót belökte a vízbe.
Mivel egész játékidő alatt elég magas volt az idegességszint, több esélyem volt arra, hogy túléljem ezt a dolgot. Először is, le kellett nyugtatni a Karaktert, mert a pánik alatt jobban fogy a levegő. A víz elkezdett befolyni, így a kezét kellett kibontani a szorításból. Párszor rá kellett csapni a koporsó fedelére, hogy eltörjön annyira, hogy ki tudjon úszni, majd amint a felszínre ért, ideje volt leszámolni Richarddal. Egy tűzoltó készülékkel verte fejbe, majd otthagyta a süllyedő hajót, mert már amúgy is keletkezett rajta egy lyuk, mikor Richard mellédobta a készüléket.

Egy bónusz jelenetben Connort alakítjuk, aki egy pubban találkozott Jocelynnal. A fél szemére megvakult, még vannak karmolások az arcán, de egész tűrhetően néz ki. Ő is mást mondott a rendőrségnek, de egyértelműen tudni akarja, mi történt valójában. Westchester, Pine Springs és még pár környező kisvárosban összefogtak, hogy tegyenek valamit az Erő ellen. Noah szavaival élve, harcoljanak ellene.


Comment below