Megjelenés: 2018. november 2.
Fejlesztők: Goblin Games
Történet:
Minden ott folytatódik, ahol abbamaradt: Holly a Dark Falls Asylum felé tart, aminek Dahlia, az elvileg halott ikertestvére különösen örül. A dolgok váratlan fordulatot is vesznek.

Amanda szemszöge

Hú, gyerekek. A jumpscare-ek miatt rávágok már itt az elején egy 18-as karikát. Nem szabdalnak embert, de a hanghatások, a fények, a sötétség mind-mind játszik az agyaddal, és talán kenterbe veri a Maze legelső részét pszichothriller kategóriában.

Dahlia az első 30 percben csak kétszer hozta rám a szívbajt, hogy őszinte legyek. Holly helyében én pelenkában jártam volna a lepusztult intézményben – de sose mentem volna be. Tisztára olyan, mint Samara a Kör-filmekből. Csak éppen nem mászik ki a kútból.
Szinte mindenki meghalt bent, a portás halálát láttuk, plusz egy tévés riporter is valahol itt veszett el.

Az intézményben bolyongva inkább a pusztulás remekművét, az idő hátrahagyott romlását látni, miközben felfedeztem a területet. Úgy néz ki, a tűzesetet egy sorozatgyilkosság is megelőzte, és elvileg valaki túlélte az egészet. A riporter kazettákat is hagyott, de sokat nem tudtam meg.
A helyileg elszórt jegyzetlapokból többet azonban. Hollyék anyjának elveszett kazettája is itt volt, és valahogy gyanúsnak tűnt, hogy a Laudius család legidősebb tagja igencsak érdeklődött Elizabeth iránt… de valamiért ő is halálra rémült a hármasikrek gondolatától. Dahlia-hoz nem mehetett be az anyja, seggfej volt az egyik ápoló, és a doki se volt százas. Ja, és hadd ne mondjam, hogy az egyik dokit Christopher Smith-nek hívták. Ez csak nekem poén, bocsi xD.

A második rész elején sikerül bejutnom végre arra a részre, ahol elvileg Dahlia szobája volt; de vagy 10 lakat & lánc védte a behatolástól a látogatót. A mellette levő szobában azonban volt egy lyuk a falon, ahol az akkor még gyerek Dahlia átláthatott az amúgy szintén nem épelméjű szomszédjához. Bár franc se tudja, neki mi baja volt. Kicsi Samara így is rám hozta a szívbajt, azóta is fáj a térdem.

A harmadik rész elején egy könyvtárba jutottam, de már agyvérzést kaptam a rengeteg keresnivalótól. A levelektől meg pláne. Az egyik fejes leveléből kiderült, hogy ugyan Elizabeth küldte be Dahlia-t, később ki akarta hozni onnan, nem sikerült. Sőt, Holly és Heather is szóba került, de ezek szerint, a két gyereknek semmi baja volt, nem került Dr. Smith kezei közé.
Az intézetbeli sorozatgyilkosságért elvileg egy Jack Smith nevű fazon felelős (akinek semmi köze a doktorhoz), aki viszonyt folytatott Elizabeth-tel, és védte Dahlia-t. Bár ez nem menti fel a tettei alól, én még mindig arra gyanakodtam, hogy Dahlia befolyásolta.
A B-blokkban megtaláltam az ápolónak hitt orvost, Igort, aki szószerint halálra fagyott. Ami gyanús, hogy nem találták meg a holttestét. A naplójából megtudtam, hogy szörnyetegeknek nevezte a betegeket, tudta, hogy Dahlia kijár éjszakánként, azt is utálta. Jack pedig – mivel ő gyilkolt a legtöbbet – meg akarta hackelni a biztonsági kamerákat, hogy ne terelődjön rá a gyanú. Vagy csak magánnyomozásba kezdett, mert nem tudta, miféle lány jár az épületben.
A riporter is elvileg haldoklik, mert friss, véres kazettát találtam az éjjellátó szemüvegen, amit a pincében hagytam.
Egy jegyzetet is találtam, miszerint Charles Laudius megkapta magának azt, amire vágyott: egy kínzótermet, ahol a maradék három páciensen kísérletezhetett. Az ő holtteste nem került elő, így lehet, segített Jacknek a gyilkosságokban.

Tudom, itt már sokan hagytátok volna a francba a játékot. Engem is kivert a hideg verejték rendesen, de végére akartam járni, ki az a lány valójában.

Sikerült eljutnom addig az ajtóig, ami mögött a leégett épület állt. Jessica – az egyik recepciós – okozta a tüzet, amiben elvileg Dahlia meghalt, de Elizabeth állította, hogy „visszatért”. Itt már egyenlőség jelet tettem az ijesztő lány és Dahlia közé, valamit nagyon mutatni akart egész ott létünk alatt. De aztán lehet, hogy alaposan tévedtem.
Holly kevert valami szert, amitől erősen hallucinálni kezdett, és a végén oda lyukadtunk, hogy kiment a könyvtárba, ámde hiába látott ott embereket, egyik se volt valós. Sőt, Dahlia – Samara még gratulált is neki, hogy idáig eljutott, mert legalább „bemutathatja a barátainak”.

Szerintem

Grafika: 10/10 – sötét, misztikus, hátborzongató, de fényes nappal kell játszani
Teljesítmény: 10/10 – ablakos mód is, térkép is akadt, a hintet nem használtam sűrűn
Történet: 10/10 – imádom az ilyen történeteket, így már most várom, mi történt Dahlia-val.