Megjelenés: 2018. április 6.
Fejlesztők: Eipix Entertainment
Történet:
Bay City városában folyamatosan emberek tűnnek el, és gyanúsan sok tetoválószalont is bezártak, mert egzotikus tintával varrják mintáikat. A kettő egybefügghet.

Amanda szemszöge

Chris Andersen lesz a főhősünk, akinek semmi köze a meseíróhoz. Az elején ezt le is szögezte, bár már így is szimpatikus férfinak látszott. Találkozni készült a barátnőjével egy bárban, akit elraboltak, aztán Chris is kapott tetoválást a karjára – bár nem kérte. Kórházba is kerül, mert a tinta, amit a bőrére varrtak, mérgező. Pluszban, egy fogdmeg is a nyomában van, túlélt egy tüzet, így nagyon is peches napja van.

A kórházból kijutva felkerestük azt a lakást, ahol elvileg Rachel – Chris barátnője – él, de a szomszédja egy ideje nem látta, és egy szerelő is nagyban keresi. Meg elvileg, Rachelnek van egy bátyja, aki szintén betegre aggódja magát. Oh, és az üldözőnk meg Rachel bátyja, ugyanaz a személy.
Utunk egy árvaházba vezet, ahol Rachel dolgozik, de sokáig nem maradunk. A vezetőnő irodájába kellett bejutni, de mivel boszorkány, nem csak úgy besétáltunk kijátszva őt, á, dehogy. Lille, Rachel egyik barátnője segít nekünk a nyomozásban. Annyi biztos, hogy aki a mérgező tintát kéri, ettől a boszorkától kérte, de kérdés, mire jó az, ha embereket mérgez, meg mi köze van az eltűnéseknek a mérgezésekhez?

Egy bábugyárba megyünk, ahol már találkozhatunk a tetováló sráccal, valamint egy Farkash nevű fickóval. Igen, magyarosan hangzik. Mondtam, hogy a magyarok mindenhol ott vannak, nem? De.

Sikerült eljutni végre az apartmanba, ahol Cecil éppen valami rituáléra készül. Közben Chris tetkója is elkészült, amivel az ő erejét is sikerült végre maximalizálni, bár rá nem jöttem, mi lehetett az. Nyomokban mintha ki tudná venni egyes emberek útját, merre tartanak, de ez csak elképzelés. Végre rábukkantunk Rachelre, akit kiszabadítottunk, és sikerült megállítani Farkash-t is.

A bónuszban visszamegyünk azokra az időkre, ahol Rachel és Lille elmentek egy tetoválószalonba, ahol Cecil dolgozott. Kiválasztotta a mintát, de teljesen nem varrta fel, dolga akadt – randizni Chrisszel, mi más. Csak közben Rachel szemszögéből kapjuk meg a történetet, amíg a főjátékban Christ alakítottuk, de összedolgozással hamar az ügy végére jártunk.

Szerintem

Őszintén megmondom, nagyon zavaros volt az eleje. Sehogy se fért össze az eltűnések és a tetoválószalonok bezárása. Az sem, hogy lehetett némi boszorkányságot belecsempészni, de ez lehet csak az én hibám. Chris meg Rachel tetkói nagyon tetszettek, ki is mentettem őket magamnak, bár még nem jött el az ideje, hogy fel is varrassam magamra.

Grafika: 10/10 – végre egy helyes főhős… Eipixék mostanában nem alkottak ilyet
Teljesítmény: 09/10 – néha lefagyott, de ez már csak így is marad.
Történet: 08/10 – a végére összeállt a történet, de utálok sötétben tapogatózni, mikor még kérdéseim is maradtak…

2018. 04. 13.    Amy      Eipix Entertainment, HOG Reviews, The Andersen Accounts     0 comments

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük