Megjelenés: 2017. október 14.
Fejlesztők: Domini Games
Történet:
Olivia felfogad egy detektívet, miszerint egy tárgy miatt rémálmoktól szenved, amióta csak hozzáért. Szeretne megbizonyosodni arról, hogy a tárgy ártalmatlan, hiszen nemsokára megnyílik egy kiállítás a múzeumban.

Amanda szemszöge

Elsőre persze, hogy gyanús minden. A fenti szellem kapásból elkezdett likvidálni mindenkit, aki csak az útjába került. Ez a szellem Moro, egy középkorban élt mágus, aki bosszút is esküdött az intro alatt. A takarító eltört valamit, ezért szabadult fel.
Moro pestisdoktor volt, és beleőrült abba, hogy a pestis elvitte a szeretteit, hiába volt orvos. Tudását hamar fekete mágiára cserélte. Mikor máglyán elégették, a lelke egy amulettbe költözött, amit senki sem tudott tönkretenni, ezért hamar elfelejtették őt. Egy régész évtizedekkel később megtalálta, kivette a kristályokat róla, így a jelenléte megszűnt. A kristályokat szétosztotta a biztonság kedvéért.
Moro most azok után megy, akiknél van egy kristálydarab, és mindenkit kővé dermeszt a tekintetével. Egyedül a felfedező lánya élte túl, és ő mondta, hogy az apja feljegyezte a kristályok eredetét. Egy boszorkány tanácsára költöztette bele a lelkét, hogyha rajtakapná az inkvizíció, ne menjen kárba a munkája, még a rejtőzködése ellenére is.
A rendből, ami halálra ítélte Moro-t, élt egy leszármazottja, aki védelmezte azt a kristályt, amiből ez az öt darab származik, és meg kellett mentenem az őrzőjét, mert tudta, hogyan állíthatom meg a mágust. A kristályokkal ugyanis ajtót nyithatott volna a holtak földjére, ami meg nem lett volna jó az emberség szempontjából. Még a rend előző legidősebb tagja is megerősített ebben, hogy jobb, ha az a kristály elpusztul, senkinek sem hiányzik, hogy hontalan lelkek garázdálkodjanak a Földön.
A végén, mikor már majdnem sikerült a rituálé, Moro felesége lekorholta férjét, hogy mer ártatlanokat kínozni, csak mert vissza akarja őket kapni, mert egyikük sem ezt akarta. Moro is belátta, hogy annyira elvakította a gondolat, hogy visszahozhatja őket, hogy nem gondolt a következményekre, így együtt távoztak a túlvilágra. Akik kővé váltak, meggyógyultak.

A bónuszban megint Olivia hív, ezúttal a Necronomiconnal kapcsolatban. Véletlen felolvasott egy varázslatot belőle, és feltámasztott egy múmiát. Odaion – a múmia – eldöntötte, hogy akkor is uralkodni fog a világon, ha ezért áldozatokat kell hoznia, és még Akhnaton sem állíthatja meg. Ebben a történetben Odaion írta a Necronomicont, bár ez csak pletyka, és Akhnaton volt az öccse, bátyja tökéletes ellentéte. Mikor az apjuk meghalt, Akhnaton lett Egyiptom uralkodója, mert Odaion a természete miatt inkább illett harcosnak, mint uralkodónak. Odaion megpróbálta öccsét megölni, sikertelenül, emiatt a sivatagba száműzte magát. Az útja során felfedezett egy elhagyatott sírboltot, ahol megtalálta a Necronomicont, amivel tudta irányítani a holtakat. Bár Akhnaton szerette bátyját, képes volt élve eltemetni, amiért meg akarta őt ölni. Akkor Odaion megesküdött, hogy egyszer visszatér a Földre, és ő fog uralkodni.
Megidéztük Akhnaton szellemét, aki elárulta, hogy csak Anzul, a holtak birodalmának uralkodója tudja, hogyan lehet Odaiont megállítani, így őt is meg kellett idézni. Anzul sem örült Odaion terveinek, így örömmel segített megállítani az elborult múmiát, simán össze kellett törni egy fekete kristályt.

Szerintem

A bónusz szerintem jobb volt, mint a főjáték, de csak azért, mert jobban érdekelt. Kicsit úgy érzem, mintha ez a sorozat elfáradt volna, nincsenek új ötletek, és a sztorit is már láttam valahol korábban, csak másféle előadásban.

Grafika: 09/10 – túl sok a kék már megint
Teljesítmény: 10/10 – ebben sosincs panaszom, úgyhogy most sem fogok
Történet: 10/10 – egy szinten érthető volt Moro vágyódása a felesége és a lánya iránt, csak az nem, hogy ennyire rossz úton próbálta visszakapni őket.