Megjelenés: 2017. szeptember 2.
Fejlesztők: Mad Head Games
Történet:
Egy hatalmas tornádó közeledik Dustville városa felé, és a testvérpár éppen az utolsó pillanatban akar elmenekülni előle.

Amanda szemszöge

Ugyanúgy maradt a poszt-apokaliptikus háttér, amit imádtam az első részben, csak itt most kicsivel túl van bonyolítva a történet (ami nem baj, csak szerintem felesleges), meg nem kaptunk semmi újat.

Történet szerint Oberon király meg a felesége, az előző részben megismert királynő sokáig tök jól megéltek, majd pár gyerek után a nő átment az emberek világába. A király magánya később haragba fajult át, hogy minden gyermekét apró fénygömbbé változtatva elzárta, hogy tovább uralkodhasson a saját világában. Igen ám, de az egyik szolgája megfogta az akkor még kisbaba gyerekét, és átvitte az emberek világába, hogy ott cseperedjen fel. A kicsi alapból rendelkezik azzal a jelzővel, hogy viharban született, nem véletlen tudja irányítani a viharokat. Egy medál segítségével a halandó nővére is, de nem őt kell megmenteni. A félelf lányért Oberon hajtóvadászatot indított, Dustville polgármestere pedig az az elf volt, aki annak idején elvitte a kicsit. Önző céljai akadtak, mert magáénak akarta a trónt, és ehhez először el kellett onnan tüntetnie a királyt.

Jó sok kalandon vagyok túl, de hogy ez a rész számomra kínszenvedés volt az elején, az biztos. Annyit kellett szerelni, amennyit még életemben soha, és mikor átkerültem végre másodjára a polgármester házához, akkortól kezdett érdekelni a történet úgy igazából.

A bónuszban a félelf és a polgármester esküvőre készül – meglepő fordulat, tudom – ámde valami nem okés, mert a polgármester egy gyűrűt húz a lányra, ami elveszi az erejét. Közben a korona, ami végig Oberon fején volt, gonosz gondolatokkal árasztotta el a lány agyát, és a végén függővéggel találkoztam: egyik részen választhattam a pasit, akivel béke lesz, meg minden, míg a másikban a lány felveszi a koronát, és úgy tartja a két világ bolygóját a kezében, mint aki össze akarná ütköztetni őket…

Szerintem

Arról már beszéltem, hogy mennyire nehezen indult be a történet, és csak nyomokban láttam valami poszt-apokaliptikus témát. Helyette sok volt a sci-fi elem, amiért annyira nem rajongok. Sok esetben eltűntek a gyűjtendő dolgok, a viharelem, ahogy elneveztem, feltöltésére szolgáló minitől meg a hajam téptem. Egy egytől-nyolcig terjedő skálán kellett egy 5×5-ös mezőt teletölteni, de nem mindegy, milyen sávban. Nem tudom, hányszor nyomtam a skipre, az ilyen matekos példákat amúgy se szeretem.

Grafika: 10/10 – szeretnék olyan szép lenni, mint az elflány, de tényleg
Teljesítmény: 09/10 – már csak a kicsi képernyő zavar
Történet: 09/10 – nehezen indult, rejtett utalások vannak egy harmadik részre, ahol remélem, lesz egy izgi poszt-apokaliptikus élményem megint, mert ez a sci-fi téma nem jön be nekem.