Főoldal Amy Regények Carrd Galéria Oldal
Mysteries of the Night
Egy csippetnyi blog egy nem átlagos lány tollából.
2017/08/04
Írta: Amy | Hozzászólások: 0 | Kategóriák: Eipix Entertainment HOG Reviews Vermillion Watch

Megjelenés: 2017. augusztus 4.
Fejlesztők: Eipix Entertainment
Történet:
Az ifjú Hawkes új megbízást kap: nem elég, hogy a kurátor életére törnek, értékes tárgyakat lopnak el, és egy új, amerikai csapat is megjelenik a színen.

Amanda szemszöge

Megint üldözhetjük a Vörös Királynőt, juhé. Eddig kétszer sikerült megállítanunk a terveit, csakhogy London köde még megannyi bűnt rejteget, és mivel még mindig nem kaptuk el, most is utána eredünk.

Mostani történet szerint három tárgyat loptak el London egyik kikötőjéből, és persze, hogy a Rend is felfigyelt erre, mivel van benne érdekeltségük. Egyik barátjuk, Mr. Charles Marlowe a Verne Múzeum kurátora, és estére vár egy értékes szobrot, amit be akar mutatni egy kisebb társaságnak, és a Rendnek ott kell lennie aznap este. A kikötőben kell találkoznom a kurátorral, addig Phileas szerez egy hajót nekünk. Marlowe már ott van, ideges, hogy már három tárgyat elloptak tőle, nem akarja, hogy ezt is, mert a házigazda, akinek a partiján bemutathatja új szerzeményét, mindig nagy adományt ad a múzeumnak, nem engedheti csak úgy meg, hogy elveszítse egyik nagy támogatóját. Már vinnénk a hajóra a szobrot, mikor furcsa maszkos alakok jelennek meg, és megpróbálták elrabolni a kurátort, ám egy vörös hajú lány közbelépett, és megakadályozta a rablást. Az egyik rabló elejtett egy címert, amivel beazonosíthatjuk a tetteseket. De ki ez a nő?

A kúriában már ott vannak a vendégek, a szobor is kész a leleplezésre. Ahab admirális fogad minket, de minket jobban érdekel a vörös hajú lányzó. Pluszban, itt van az első részben megismert, kegyetlen bunkó öreglány is, Lady Pemberton. Hiába mentetted meg az életét, akkor is bunkó maradt. Az épületen belül egy gardróbban utolértem a vörös hajú lányt, akinek amúgy Dorothy a neve, az OZ tagja (gyanítom, az Order Zero rövidítése), itt az Oroszlán is, aki egy szimpatikus fiatalember, itt a Bádogember is, valamint az álruháiról ismertté vált Madárijesztő is. Totó kutyánk is van, de nem kapott különösebb szerepet. Ők egészen Amerikából jöttek ide, hogy elkapják Nemo kapitányt, aki elvileg a tolvajok vezetője. Úgy tudták, hogy meghalt a börtönben idestova 20 éve, de már megtanultam ebben a sorozatban, hogy akiről úgy tudjuk, hogy halott, az nem feltétlenül halott. Úgy feltételeztük így közösen, hogy az elkövetők az est végén csapnak le, így, hogy eléjük menjünk, fel kellett gyorsítanom az eseményeket.

A kedvenc részem a kincsvadászat volt, meg a beltéri elzárhatós medence. Azért úgy élve-haltam. Meg az egyik fickóért, aki feltehetően a Vörös Királynőnek dolgozik. Nem szedtem ki belőlük sajnos semmit, így ki kellett menni a nagy leleplezésre. A szobor egyébként Ré-t ábrázolta. Akkor támadtak valóban, méghozzá Vivienne Nemo, a kapitány lánya. De akkor hol az igazi Nemo? Dorothy kis híján megölte Nemot, akinél ott volt egy vörös királynős kártya. A pokol szinte elszabadul, olyan gázbombát hagynak hátra, ami miatt az emberek agresszívvá válnak. Ki kellett menekítenem Singh-et Phileas hőlégballonjára, majd Phileas hazaküldött, hogy folytassam az utam egyedül.

Megint megálltam szépen a nyomokkal a zsebemben, és három út közül választhattam: állatkert, Ahab hajója vagy a múzeum. Először az állatkertbe mentem, ami szerintem éjszaka gyönyörű volt. Útközben az OZ megtámadott, mivel Ahab szerint a Rend megsértette őt, ezért van egy ideiglenes ellenségem. Nagyszerű.

Azonban az állatkertben sikerül három éhes medvéhez löknöm véletlenül Oroszlánt, és ki kellett szabadítanom. Igen ám, de Eipixék trükkösen oldották meg a kiszabadítás lehetőségét, ugyanis a macik félnek a békák, a pingvinek a denevérek hangjától, így azokat fel kellett vennem. De előtte be kellett azonosítanom, melyik állathoz miként férek hozzá. Közben szereztem egy pókcsípést is, amitől a hideg is kirázott, mert ezek bizony olyan mérges pókok, hogy mérgük van… köszi. És én hülye meg segített egy szimpatikus fiatalembernek. Mellesleg, Nemo emberei is a nyomunkban, nehogy könnyű dolgom legyen. Nemo ellopott egy ritka denevért – de minek kell az neki?! – Oroszlán megmenekült, így mehettünk tovább. Megszereztem a hangfelvevőt, majd meglátogathattam Isobelt, aki segített megfejteni a hangsávokat.

Másodjára a múzeumot választottam, Marlowe-ra úgyse árt ránézni. Már Nemo emberei oda is betörtek, én viszont Verne regényeiből kiragadott kiállítási termekben nyomoztam. Megtudtam azt is, hogy Verne szerint a lények, amikről a regényeiben írt nem csak fikciók. Vicces is lenne. A betörő valószínűleg Verne vázlatkönyvét keresi, amiben le vannak írva azok a teóriák, amikre alapozta a könyveit. Na, azt én is szívesen megnézném. Bár Marlowe szerint nem is biztos, hogy léteznek. Viszont ha keresik, akkor létezik, erről ennyit.

Verne regényeiből megjelenik négy (angol címet írok, mert úgy jobb: Around the World in Eighty Days, From the Earth to the Moon, 20.000 Leagues Under the Sea, Journey to the Center of the Earth), ezeket jelenítik meg az egyes termek. Időközben megtaláltam az igazi Marlowe-ot egy vulkán makettbe rejtve. Madárijesztő a helyszínen, na ezt kapjátok ki. Ő is meg akarja szerezni Verne vázlatkönyvét, de enyém az elsőbbség szokás szerint. A széfben valóban ott van Verne kézirata, és megígértem Marlowe-nak, hogy visszakapja, ha végeztünk az üggyel. Benne megtaláltam a Nautilus tervrajzait, így mehettem a Poe-hasonmáshoz, akiről a múlt részben megtudtuk, hogy egy mechanikai géniusz.

Utoljára maradt a kikötő, benne Ahab hajójával. Itt már éreztem, hogy hosszú menet lesz ez. Ahab meglepetés támadást tervez Nemo ellen, így ebben kellett segédkeznem. Közben Nemo emberei nyomkövetőt raktak mindenhova, így csakhamar ránk is találnak. Amint bebizonyítottam, hogy a Rend az ő oldalán áll, megenyhült, és Nemo térképére vágyott, ami véletlenül a hajóján volt, csak úgy elrejtve, hogy elfelejtette az öreg. Nem csodálom. Időközben megtalált minket a Nautilus, támadást intézett ellenünk, de kicselezhettük őket úgy, hogy föléjük emeltettem a hajót. Előzőleg egy gyengepontra helyeztem egy nyomkövetőt, és megtámadtuk, így egy időre eltűnt a színről. Időközben kialakult bennem egy érzés, hogy Ahab admirális igazából Nemo kapitány… de nem kaptam megerősítést rá.

Visszatérve a lakásomba Rufus, a segítőm javasolta, hogy keressem fel Phileast, aki segített megtalálni, hova menekültek a támadás után. A hajó felúszott a Temzén, egy olyan helyre, ahova egy akkora monstrum simán elfér.

Feljutva a Nautilusra az OZ-csapatot fogságban találtam – de az a hely gyönyörűen ki volt vitelezve, ritka, kihaltnak hitt állatok voltak egy szállításra alkalmas helyen, a nekik megfelelő környezetben – de nem állhattam meg bambulászni. A központban Nemo kapitány indítékai nem voltak rosszak, mint kiderültek: ő csak vissza akarta vinni az állatokat a természetes lakóhelyükre. Ezért is paktált le a Vörös Királynővel, aki segített neki ezt kivitelezni, de cserébe segítenie kellett neki. Időközben azért Nemo kijelentette, hogy nem fog segíteni neki, az neki nem fontos. Ilyen téren tényleg jó arc a nő…

Akkor ért a legnagyobb meglepetés: Lady Pemberton a Vörös Királynő! Belegondolva mindenhol ott volt, ami jelentős volt. Végül is, hogy rejtőzik el egy keresett személy? Az orrod előtt van mindig. VK (így jobb hívni így utoljára) fel akarja robbantani a tengeralattjárót, így ezt kellett megakadályoznom, így megmentettem a legénységet, az állatokat. A Királynő az eredeti, utolsó fennmaradt tervrajzot ígérte Nemonak, hogyha leszállítja neki a gázbombákat. Persze, hogy ez nem tetszett neki. Úgy tervezte, hogy leteszi a tenger mélyére a bombákat, majd úgy tesz, mintha sose találkoztak volna. De gondoskodtam a VK-ről is: a bombát szépen utána küldtem, így neki annyi. Nemo tovább dolgozhat jó dolgokon.

A bónuszban a kurátor kér segítséget, mert mikor kinyitottuk a széfet, azóta remeg az épület, mert egy ál-széfet nyitottunk ki. Odaérve Marlowe közli, hogy a pincében még több Verne-tárgy van, amik pusztulásra vannak ítélve, mert nemsokára sav fogja elönteni a pincét. Az volt a feladatom, hogy amennyi dokumentumot tudok, mentsek meg. Az alsó hely olyan tökéletes volt, hogy kedvem támadt beköltözni – kár, hogy nem sikerült. Megmentettem a dokumentumokat, Phileas meg olyan rémült arcot vágott, mintha találkozott volna Elvis-szel.

Szerintem

Csak én vettem észre, hogy hosszabbak a részek? Meg ezzel, hogy a VK-t kiiktattam, szerintem vége van a sorozatnak, ami olyan rossz, mint mikor a Riddles of Fate sorozatnak nem készült folytatása. Bár szerintem vannak itt még olyan karakterek, hogy tudnak rájuk alapozni. Nagyon ötletesnek tartom a kor nagyjait belecsempészni a szériába. Már csak tényleg Stoker meg Poe hiányzik, hogy tökéletes legyen. A komorságát még szokom, mert le tud hangolni sajnos.

Grafika: 10/10 – mostanában ez az egyetlen Eipix széria, amiben nem roncsolják a karaktereiket
Teljesítmény: 09/10 – picit lassan tölt, de ennyi csak a gondja.
Történet: 10/10 – kár lenne ezzel a renddel nem találkozni többet; szerintem nincs még vége


Alább tudsz üzenetet hagyni.