Megjelenés: 2017. június 30.
Fejlesztők: Vendel Games
Történet:
Aaron szerelmét, Opheliát elragadja az Alvilág ura, és vissza is lehet hozni a nőt, csak azért fekete mágiát kell használnia, és ezzel hatalmas kockázatot vállal.

Amanda szemszöge

Romantikus sorozatom új résszel jelentkezett, és azt kell mondanom, ez eddig a legjobb. Szokásos jó-rossz harc, jó sok sötét elemmel, ami miatt igazán felfigyeltem erre a részre, a rengeteg kék ellenére is.

Történet szerint Aaron és Ophelia az esküvő előtti napig boldogan élnek, ámde Phobos, az alvilág ura elrabolja a lány lelkét, mert Aaron-ban felfedezte, hogy van mágikus erő. A lánynak csak a holttestét látjuk, a játék végéig nem is találkozunk vele. Opheliával még fiatalon találkoztak, szerelmesek lettek nagykorukra stb., a történet remélem ismerős.

Ahhoz, hogy lejussunk az alvilágba, el kellett jutnom a Vak Boszorkányhoz, akinek először 13 kék ásványkövet kellett vinnem, majd még többért odaadott egy kék lángformájú lelket, aki segített nekem. Először is, hat őrzőt kellett legyőzni, és egy edénybe zárni őket. Az első őrzőt el is kaptam, de a végén mágusvadászok kaptak el, akiktől ugyan megpróbáltam megszokni, de lehajítottak egy tömlöcbe. A sok sötétség, a szürke, ködös tájak megadták az alaphangulatot, már csak My Dying Bride hiányzott háttérbe. Egy orákulum is segített, aki nem félt attól, hogy Aaron végül gonosszá válik, mert ugye a szerelem mindent legyőz… a második őrzővel csak utána találkoztam, hihetetlenül könnyen le is győztem, majd mehettem az égbe, ahol a harmadik és a negyedik őr volt. Az ötödiket víz alatt kaptam el, utána röviddel a hatodikat egy vulkán melletti területen. Utána beléphettem az alvilágba.

Itt már tömény mérgezést kaptam kékségből, hiába az igazság színe, akkor is, ridegnek hatott. Négy szimbólumot kellett a helyére tennem, majd találkozhattam végre Phobos-szal. Az idiótája azt hitte, hogy majd azért jövök, hogy kiszabadítsam, de ez hülye volt. A számomra legidegesítőbb epic battle fajtával hosszas küzdések árán legyőztem, Aaron nem maradt ott, hogy az alvilág ura legyen, visszaállította az egyensúlyt, elengedte az őrzőket, és itt a vége.

A bónuszban láthatjuk, hogy a kis kék lángocska hogy lett Phobos minionja, de az volt a feladatom, hogy eljutassam arra a pontra, ahol a Vak boszorkány magához nem vette, és Aaron nem szabadította fel.

Szerintem

A sok ridegség ellenére nagyon klassz játék, még akkor is, ha piszok gyorsan haladtam vele. megtaláltam az összes elrejtett szívet, nem játszottam sokat a minivel, ami utána jött. Még itt is bebizonyosodott, hogy micsoda hatalma van, hogyha valaki szerelmes, és meg akarja menteni azt, akibe bele van esve.

Grafika: 10/10 – legalább olyan gyönyörű, mint a Négy baráté
Teljesítmény: 10/10 – minden úgy van, ahogy szeretem
Történet: 10/10 – romantikus, sötét, kalandos – mi kell még?