Megjelenés: 2017. június 24.
Fejlesztők: Mad Head Games
Történet:
Chambers oknyomozó riporterként megkapja Mark Taylor aktáját, aki nemrég frissen szabadult a börtönből, és első utunk egy csődbement nyomdába vezet.

Amanda szemszöge

Majdnem íróként a könyvek által megteremtett világok mindig is érdekelt, így nem véletlen a NeverTales az egyik kedvenc sorozatom.

Történet szerint ez a Mark Taylor is egy író, és úgy néz ki, egy lezáratlan ügy miatt szökött meg, de ezt is csak a játék végéből tudom. Tetszett az elgondolás, hogy a különböző (regény)helyszínek között lifttel utaztunk, ám a továbbjutáshoz mindig meg kellett találni az adott hely kulcsát (sztoriban a történet szíveként utalnak rá). Csakhogy folyamatosan az utunkat állja egy ellenség, majd lassan a végére minden össze is áll.

Egy járóbotos bácsi fantáziavilágában kell nyomozgatni, és Chambers sem egy átlagos nő, az egyik történet főszereplője konkrétan. Ez a bácsi talált egyszer a farmon egy aranytollat, amivel elkezdte írni a történeteit. Igen ám, csakhogy ezek valahogy megelevenedtek, és Mark a másik főszereplője. Van itt egy Eric nevezetű fazon, aki Mark ellensége egy fantasy-világban, őt kellett a végén megakadályozni. Előtte voltam egy vadnyugati sztoriban, majd egy krimiszerű területen, ahol még egy bankba is eljutottam. Volt egy terület, amit az elveszett jelenetek földjének hívnak. Járóbotos bácsi szerint ide kerül minden olyan jelenet, amit végül sose használtak fel (persze, ezek is az övéi), és csak utána kerültem a fantasy témába.
Ennyire azért még mindig nem szeretek ugrálni a műfajok között, így akaratlanul is egy „ez egy nagy katyvasz” érzésem volt.

De persze, sikerült Ericet megállítani, mert megkaptam az aranytollat, amivel átírtam a történet végét, így minden történet szíve a helyére került, és úgymond a világ rendje is helyreállt.

A bónuszban kicsit visszaugrunk az időben, ahol a járóbotos bácsi még fiatal, és egy könyvkiadónál dolgozik. Éppen egy borítót tervez, mikor kintről furcsa zajt hall, majd amint kinyitja az ajtót, egyik regényének főgonosza jön be, és elviszi a tollat, mert akkor a saját és a toll hatalmát összevegyítve még nagyobb gonosszá válhat. Ezt persze meg kellett akadályozni, és miután ez megtörtént, mintha mi sem történt volna.

Szerintem

Egyetlen egy baj van ezzel a sorozattal, hogy a készítők ugrálnak a műfajok között. Már megint volt vadnyugat, sci-fi és fantasy együtt, ebből kettő abszolút nem mozgat meg. Szeretem, hogyha egy témán belül vagyunk, bár lehet, hogy ez csak az én szájízem. Maga a történet jó, én is szeretnék ilyen tollat… minden gondom megoldódna.

Grafika: 10/10 – mindig is lenyűgözött Őrülték képi világa
Teljesítmény: 10/10 – adhatnátok normális ablakos módot, de nem panaszkodom
Történet: 07/10 – szeretnék egyszer egy olyan történetet, ahol nem kell ennyit ugrálni a műfajok között…