Mint a legtöbb gamer, én is valamikor leültettem magam a játékok mellé. Ez úgy lehetett… 1998-ban, ha nem előbb. Ki ne ismerné a Duck Hunt és társait? Oh, meg volt nekem is. Igaz, ez még a sárga-kazettás korszak volt, amiben nagyon is jól ellettem volna, de aztán Papám kapott egy számítógépet, és bizony szépen lassan a család többi tagjának is kellett.

Az első játékaim még a hatalmas nagy Sims előtt olyan full angol játékok voltak, amik miatt elkezdtem tanulni az angolt. Az egyiknek nem jut most eszembe a neve, de képek alapján kellett kitalálni az angol nevét a tárgyaknak, így egész hamar elkezdtem az angolomat fejleszteni (voltam vagy nyolc éves). Aztán, jöttek a kalandosabbak.

Nem mindegyik játékot sorakoztattam fel, azért a 90-es években felnőni nekem egyet jelentett az igazi gyerekkorral, így mindent, amit most láttok különböző oldalakon, azt én mind fogtam, ettem, láttam, éreztem, gyűjtöttem.

Kezdjük az elején. Nem, nem ez a kis kocsi miatt szeretem a lila színt, mielőtt valaki még erre gondolna :D. Valahogy fel sem tűnt, hogy fogja magát a kisautó, aztán hirtelen ott a Holdon, ahol van egy kis civilizáció, ami überszínes meg minden. Valamiért ez tetszett nekem a legjobban az összes közül.

A folytatása is vele jött, és bár nem volt olyan nagy katarzísos élményem, mint az előző említettel, azért én nagyon is szerettem.

A Teszvesz várost sokan ismerethetitek. Nem, nem ez a játék volt, ahol képek alapján kellett angolul tárgyakat keresni, de itt ilyen alap angol szavakat elsajátítottam, hogy ablak, ajtó, meg ilyenek. Ha valamikor gyerekem lesz, és eljutunk egyszer oda, akkor garantáltan ezt fogom elővenni neki, hogy így tanuljon nyelvet. Sokkal jobb, mint valami idióta gyerekmese a Minimaxon.

Bizony, én még láttam a házméretű embereket. Akkoriban öcsémnek volt ez a nagy kedvence, és míg őt lenyűgözték az orkok, engem az emberek. Nem csináltunk hatalmas LAN-partykat, csak néztük egymást, ahogy a választott fajunkkal nekiálltunk levadászni az ellenséget. Azért a 3. rész mai napig a szívem csücske. Tök jó rá Nightwish-t hallgatni. A Once albumot ajánlom ;).

Fatty Bear szerintem annyira senkinek sem ismerős. Jé, most tűnik fel, hogy a maci a családjával LILA házban élt. Jó, itt talán már leeeheeet, hogy elkezdtem öntudatlanul megfertőzni az agyam a lilasággal. Fatty Bear ebben a részben a gazdája szülinapjára készül, de persze, semmi sem úgy alakul, ahogy kéne. Annak idején órákig elvoltam, főleg a tortadíszítéssel, most úgy fél óra lenne.

Az eredeti Prince of Persia. Oh, istenem. Azóta is vágyom a korszerűbb változatára, mert olyan szívemhez közel álló Sandokan egyed van benne. Mindig felidegesítettem magam, hogyha Szöszke leesett, vagy leszúrták, így sose jutottam odáig, hogy megmentsem a hercegnőt.

Ha sakk, akkor Battle Chess! Papámmal imádtuk. Mindig tetszett, ahogy egymást ütötték le a figurák. Mindig is a bástya volt a kedvencem, meg persze, a királynő.

Számtalan másik játék is van, amit most nem említettem meg, illetve előző posztokban számtalanszor utaltam már rá. Most csak az esszenciálokat gyűjtöttem össze, amik gamerré neveltek.

BÓNUSZ!

Tudjátok, milyen izgis volt tudni, hogy nemsokára megkapom az újabb kiegészítőt? 😀 A Hot Date volt a kedvencem :D.