Megjelenés: 2017. március 23.
Fejlesztők: Big Fish Studios, Eipix Entertainment
Történet:
Dreadmond városában furcsa betegség lappang, a lakók tömegesen menekültek el, és csak néhánya maradtak a városban. Egy régi ismerőst is köszönhetünk, aki segít a nyomozásban.

Amanda szemszöge

Először el kellett gondolkodnom, hogy Alisont melyik Dire Grove történetben láttam, mert azóta elég sok idő eltelt. Azóta paranormális oknyomozó riporter lett, ami végül is, nem egy hátrány. Egy volt osztálytársát kellett először megtalálnom, akin első kézből láthattam, mi ez a betegség: gyanúsan gyorsan öregszik. Légúton terjedhet (most nem jut eszembe a szakszó rá), de lehet, hogy más úton.

Aztán kiderítettem, hogy ez bizony nem, és köze van a játék elején látható szellemszerű lénynek is. Az a fickó, aki kitépte a szellem tollát, 1916 óta életben van! Egy háború alatt azért ezt nem várná az ember, ugye. Vagyis akkoriban nem reménykedhettél, hogy valaha viszontlátod azt, akit beküldtek. Hiába volt az emberekkel segítőkész, önös célok vezérelték, az angol királynő kedvenc mesterdetektívje meg fogja állítani. Azért nincs meg az évi szabadságom.

A nyomdában aztán találtunk az időközben megöregedett Alisonnal egy kinyomtatlan cikket, amiben már kutattak Richard után. Ott találtam egy utalást, miszerint lehetséges, hogy a 16. MCF megint Fate karneváljára fog vezetni. Személyszerint én azt nem akarom, már a 10. részt is hosszúnak tartottam, de ne legyen igazam. De jó volt egy kicsit nyomdába menni, és látni a gépeket, hol születnek az újságok.

Ahogy haladtunk, kiderült, hogy Richard valóban ott volt 1916-ban, és több mint 100 éves. Amióta kitépte azt a tollat a halál istennőjétől, Ankou-tól (sokféle neve van, Skandináviában Helnek hívják – így már mások is be tudják határolni), azóta halhatatlan. Sőt, úgy néz ki, hogy a mesterdetektív is, akinek a halál már régi ismerőse. Na ja, emlékszem erre.

A játék a vége felé eléggé begyorsult. Konkrétan ott voltam már, hogy egy hazugságvizsgáló után el kellett eldöntenem, hogy egy fickó felelős-e 30 ember haláláért, vagy sem. Azért nem ítéltem el, mert ott igencsak kilengett az inga… tudtam, hogy Richard a bűnös. Ennyire egyszerű. Sőt, akkor már vérét kívántam, mikor mentem volna szembeszállni vele, erre mikor kiszálltam a liftből, mellkason szúrt. Hát anyád. Több korábbi epizód jelenetein kellett átmennem, mire odalyukadtam. Javarészt köze volt Dalimarhoz, úgyhogy remélem, lesz haszna, és nem megint karneválozunk. A végén persze keresztül húztam a számításait, aztán Ankou fogta, és elvitte magával – ha már 1916-ban nem sikerült.

A bónuszban 1920-ban járunk, ahol Richard Párizsba utazik, hogy többet tudjon meg Ankou-ról. Azonban csőbe húzzák, mert valaki ellopja tőle, meg is mérgezik, és mire odaérek, hogy visszaszerezzem, egy belső, gonosz hang irányítja a fickó elméjét. Újév napján tök jó azzal kezdeni az évet, hogy egy ártatlan bácsit a tollal kivégez, csakhogy neki legyen élete. Nem baj, már nem él *Amanda vállon veregeti magát*.

Szerintem

Kezdem úgy érezni, hogy az Eipix túlhajszolja magát. Ez a sorozat mindig novemberben jelenik meg, ehhez képest már most megkaptuk így tavasszal. Sose alszanak a készítők?

A grafikával kezdjenek valamit, mert a háttér az tökéletes, de a karakterek befejezetlenek. A történet érdekes, végre alakot kaptunk a halálhoz, bár őszintén mondom, újra kellett olvasnom a végigjátszásaimat, hogy fel tudjam eleveníteni, hol találkoztam vele. Ez a sorozat túl nagyszabású ahhoz, hogy ennyire elrontsák… Eipix, tessék pihenni egy kicsit!!!

Grafika: 08/10 – minden gyönyörű, kivéve a karaktereket; Alisontól konkrétan féltem, mikor öreglány volt
Teljesítmény: 10/10 – ezzel bezzeg sosincs probléma, hint is van, térkép is van, cuki segítő nincs, de az ide nem is illik
Történet: 10/10 – én azt hittem végig, hogy a bónuszban Dalimar szólt Richardhoz. Tudom, már nem él a lelke sem, de van még egy leszármazottja: Charlotte!