Megjelenés: 2015. november 24.
Fejlesztők: Big Fish Studios, Eipix Entertainment
Történet:
Minden ott folytatódik, ahol az előző rész abbamaradt: a detektív megmenekült az összeomlás után, ámde nem egy szokványos kórházba kerül.

Amanda szemszöge

Nem ám, egy nyamvadt elmegyógyintézetbe, ahol ráadásául kapásból megöli az egyik iker a betegápolót… már nincsenek jó érzéseim. Főleg akkor nem, mikor kiderült, hogy a cella valaha Alisteré volt.

Mire kijutottam a cellából, hirtelen több beteg is szabadulni akart… és hamar szét kellett osztanom az addig megszerzett dolgaimat. És sajnálatos módon észrevettem, hogy bizony élőszereplős dolgoknak nézek elébe, és elhúztam a számat. De az legalább tetszett, hogy bezárhattam Charlotte-ot a raktárba, és visszatérhetem a Ravenhearst kúriába… vagyis inkább oda, ami még maradt belőle.

Bár már akartam volna kutatni a családtörténet után, kiderült az egész történet pár perc alatt. Charles építette Emmának a kúriát, mintegy szerelmének zálogául, hogy éljenek együtt. Évtizedek óta pedig a bűnügyek melegágya. Charles kezdte, majd a fia, Victor is folytatta ezt a „családi hagyományt”. És bár elhunytak, még most is kísértenek a közelben. Meglepetésként ért, mikor Alister simán leszúrta az unokáját, csakhogy egy várost felemelhessen a tengerből… akkor is, ha kiderül, hogyan kezdődött ez az egész, számomra ez már túlmegy minden határon. A városnak pedig úgy tűnik, még több titka van, int azt reméltem. Alister ugyanúgy 1457-ben született, és most, hogy nemrég újjáéledt, ideje, hogy revansot vegyen Ravenhearst-ékon… hm, milyen kis cuki.

Az egyik börtönben aztán találtam egy nőt, az előző detektívet, aki már rengeteg ideje ott raboskodott, és mikor elmesélte a történetét, dobtam egy hátast. A fél millennium egy 500 évet jelent, és Alister varázsló volt! Oké, idáig ez a sztori az egyik legjobb, amivel idén találkoztam.

Nagyon rejtélyes úton tudtam bejutni a kastélyba, mindenféle ijesztő helyeken. Bár, ha a temetőből indulunk az tényleg ijesztő xD. A kínzókamra szintén. És már itt az előző detektív, és persze, hogy eltűnt a szemem elől megint. De mire megtaláltam, foglyul ejtett… illetve félrerakott az útból, mert múltkor is megsérültem, hatással van rám valahogy, és ez az ő ügye, ne üssem az orrom a dolgába. Nemesnek nemes, de már egy ideje nekem is böki a csőröm Alister. A Lelkek kútjánál azonban már tudtam, hogy Alistert valaki megállította, és nem tudom, hogy az előző detektív-e, vagy az a király, akinek én öltem meg a feleségét végül… na, ő támadt meg savval! Jogtiszta önvédelem volt!

A játék végén meghalt a Ravenhearst ház alapítója, Alister is, úgyhogy gyakorlatilag már csak a bezárt iker maradt életben… kérdés, hogy meddig.

A bónuszban azonban Alister bőrébe kell bújni, és bejutni a kastélyba, amíg a király felháborodik a kiparodizálásán. De persze, az előző detektív belekontárkodik, és őt kell visszatenni a helyére (vagyis inkább a börtönébe).

Szerintem

Részemről Ravenhearst egy eszméletlen jó széria, hiszen gyakorlatilag a legtöbb nálam idősebb HOG-os ezzel kezdte a belépőjét a műfajba. A történet bámulatos, a családfa pedig lenyűgöző, a kúriát pedig valamikor fel akarom építeni Simsben, csakhogy lássam, mennyire nagyszerű is. Az én színvonalamat megütötte a játék, és az év játékai közé sorolom, de még nincs konkrét rangsor.

Grafika: 10/10 – minden szép, még annak ellenére is, hogy pár karaktert valódi embernek néztem
Teljesítmény: 10/10 – minden ott van, amit szeretek egy HOG-ban.
Történet: 10/10 – most akkor Charlotte-tal mi lett? Még mindig ott van az elmegyógyban?

2015. 12. 18.    Amy      Big Fish Studios, Eipix Entertainment, HOG Reviews, Mystery Case Files     0 comments

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük