Az én régi LP-m, aminek úgy kb. a Meteora után lett vége. Az utóbbi lemezekben nincs meg az, amit én imádtam az első két lemezben. A közös album Jay-Z-vel pedig… őszintén, én ott eltemettem a Linkint.

Az újabbakba is belehallgattam, legalábbis amikhez klip is készült, de nem jutottak egy percnél tovább. Ez az a banda, ami olyan gyökeresen megváltozott, hogy nem tudok tovább lépni ezen az éles váltáson. Elfogadtam, hogy megváltoztak, és ott van nekem egy Hybrid Theory valamint a fentebb is említett Meteora. Igen, vágyok néha ilyen hasonló albumokra, de tudom, hogy nem fognak csinálni, pedig nem egyedül vagyok ezzel a „problémával”. Sokan az újabb dalaikat szeretik, ezt is elfogadom. Nem vagyok már az az elvetemült rajongójuk, mint anno. Új LP-m van, kicsivel közelebb hozzánk, és szerintem mindenki tudja, melyik zenekarról beszélek. Igen, ugyanaz a két zenekar monogramja, de stílusilag, tagszámilag, (rajongószámilag…) ég és föld van a kettő közt.

Na mindegy. A lényeg az, hogy nekem ehhez rengeteg emlékem van, és nekem EZ az igazi Linkin Park, nem az, amit mostanában csinálnak a fiúk. Hetente legalább háromszor néztem végig a Live in Texast kismetalos koromban, a legtöbb LPU cuccról és dalról is volt fogalmam. Igen, olvastam, hogyan alakították magukat újra, de… nem. Köszönöm, de az új Linkin Parkból nem kérek.

Ebből viszont igen, még akkor is, ha csak 25 dalt hagytak hátra. A képet meg csak azért választottam, hogy lássátok, honnan jutottak odáig. Köszöntem!