Régen vallottam be vonzalmamat egy női frontemberrel megáldott banda iránt, így ez a sok hím közül ki kell emelnem a holland Within Temptationt. Igazából valamikor 2004-2007-re tudnám datálni a felfedezésüket. A Stand My Ground mai napig az a dal, amitől libabőrös leszek, ha meghallom. Mai napig ki merem állítani, hogy Sharon angyalhangja fixen meggyőzött, hogy erre a csapatra figyelni kell.
A koncerttudásukról a Black Symphony nevű kiadvány győzőtt meg, azóta vágyok egy WT bulira.
A Hydra előtti lemezt még mindig próbálom megemészteni. Igazából nem az, hogy rossz, ilyet sosem mondanék egy WT albumra, csak nem egy telitalálat album, hanem egy erős hetes, mint a Tears on Tape. Lássuk be, minden előadónak van egy gyengébben sikerült albuma, nálam a The Unforgiving ilyen. Viszont a Hydrát már könnyebben lehet megemészteni, a vendégelőadókat is elfogadtam. Összességében ez is egy erős album.
Az abszolút favorit lemez az a The Heart of Everything. Az a maximális 10/10-es album. Ha lakatlan szigetre mennék, mellettem lenne egy Hogyan építsünk tutajt? könyv mellett :DD.