Nekem ez a csapat eleinte se veled, se nélküled módon működött. Vagyis hiányérzetem volt, ha nem volt CD-re, később mp3-ra téve, meg ha rajta is volt, átugortam. Később jöttem rá, hogy érlelődniük kellett a fülemben, azóta szerelem van. A Lost Boys volt az első videó, amit láttam tőlük, és ott szerelem. Sok lap (volt köztük néhány régebbi gportálos is!) egyenesen HIM-koppintásnak nevezte őket, holott emberek, a goth ‘n’ roll alapítóatyaival állunk szemben. Nem mellesleg, a banda ’89-es születésű, úgyhogy velük is össze vagyok kötve ;DDD. Sőt, idősebbek is, mint a HIM, és Ville nem egyszer beugrott már Jyrkiékhez háttérvokálozni. Tessék csak meglesni pl. a Wasting the Dawn videóját.

2009. február 17. Ez az a nap, mikor három évnyi érlelődés, szerelembe esés és várakozás után visszatértek Helsinki vámpírjai hozzánk. Egy korábbi blogomon volt róla élménybeszámoló is (számlista nélkül) az eseményről, és tisztán emlékszem, hogy a 2. sorban álltam Jyrkivel szemben, de olyan szinten nézett, hogy a mai napig nem értem. Talán ő is azt mondja, hogy a szemüveg intelligensé tesz, vagy mi? Valami eszméletlen bulit csináltak, talán 15-16 szám volt, én meg akkori kísérőtársammal ruhatár után rohantunk ki, hátha el tudjuk őket kapni, mégiscsak egyedülálló élmény.

Februári hidegben kint álltunk, még nem öltöztünk fel, mert kurva meleg volt, aztán látok kijönni egy tök magas tagot a PeCsa hátsó részéből egy pizzás dobozzal. Ránézek a csajra: „Te, ez nem a Jyrki?” Mikor megerősítette, hogy de, megindultunk felé, összeszedett angollal, nagyjából lecsillapított gyomorral, hogy kérjünk aláírást meg közös fotót tőle. Megkért minket, hogy várjuk meg kint, míg felszalad lepakolni, mi meg majdnem sikoltoztunk mint a kistinik (pedig nem is voltunk már tinik). Aztán kijött, készítettünk képeket, de halljátok: úgy megragadta a csípőm a kép erejéig, hogy azóta is néha érzem a helyét… juj, most is libabőrös lettem, ahogy belegondoltam. Ráadásul tök édes a magyar kiejtése, még nekünk köszönte meg, hogy elmentünk a bulijukra. Bármikor máskor is drágám.

Még vártunk egy órát, hátha Jussiék is kijönnek, de nem, mivel másnap Rasmus jött, és Lauriékkal biztos összefutottak lerészegedni, így azóta is várok arra az alkalomra. Majd egyszer értekezek a Rasmusról is, bár nem hinném, hogy így nagyon a listám elején, mivel évek óta nem hallgatom őket. Finoman szólva, nekem túl gyenge lett a zenéjük, és négy egymást követő koncert után már meguntam őket.

Ahogy teltek az évek, ugyanúgy szeretem-imádom a The 69 Eyest. A harmadik legjobb banda jelenleg a Last.fm chartomon, Finnországból az első. Hátha most már Jyrki az original bandájára is figyel, nem csak a The 69 Catsre, és jönni fog az X utódja… 2-3 éve jött ki az az album, és már igencsak ki vagyok éhezve valami újdonságra.