Főoldal Amy Regények Carrd Galéria Oldal
Mysteries of the Night
Egy csippetnyi blog egy nem átlagos lány tollából.
2014/03/07
Írta: Amy | Hozzászólások: 0 | Kategóriák: Artifex Mundi Enigmatis HOG Reviews

Megjelenés: 2013. szeptember 25.
Fejlesztők: Artifex Mundi
Történet:
Két év telt el, mióta a detektívnő elhagyta Maple Creek városát. A gonosz prédikátort üldözi, és úgy tűnik, az egyik nyugati parti városban hasonló események zajlanak, mint annak idején. 

Amanda szemszöge

Először is, leesett az állam a hely részletességétől. Gyönyörű, és kedvem támadt ellátogatni oda. Mikor kiderült, hogy Becky szüleit elrabolta egy szörny, először azt hittem, hogy csak valami nagyon ijesztő állatot látott a szentem, de nem, valóban egy elefántméretű varjú rabolta el a családot. Felébredve a helyszín olyan patyolat tiszta, mintha mi sem történt volna, és a parkba is be lehet menni körbenézni. De már az gyanússá vált nekem, hogy senki sem hallott semmit, és minden olyan természetes. Túlságosan is.

A detektívnő azonnal csapdába is esik az egyik rágcsabárban, mikor a pincébe akar lemenni – valaki lelökte ugyanis. Gyanítom, hogy a prédikátor, de sokan vannak a gyanúsítottak listáján úgy kapásból. Az egyik sarokban találtam egy cellát, és hirtelen a Bárányok hallgatnak-ban éreztem magam, mintha maga Hannibal Lechter lett volna a cella mögött. A hangadója az előző részben ismertté vált prédikátoré, de ki tudja, mi lesz még itt. Gyanúsnak tartottam már azt, ahogy a cellájával szemben állítottam fel a táblát, hogy oda rakjam ki a bizonyítékokat, és úgy rakjam össze a szálakat. Merthogy ő rálát, és segít. Nem jó, nem jó. De szerinte csak úgy juthatok ki, ahogy beestem, és a labirintuson túl várt rám egy kis meglepi: a katakombákban rengeteg holttest található, mindegyik hordóba zárva. Élve kerültek-e oda egyáltalán, vagy nem kellett szenvedniük?

Sikerült még a kúriába jutás előtt eltűntetni szerencsétlen nőt, és bandukolhattam végig a mostanra már üres parkban. Részemről zseniális, és imádtam minden egyes részét, annyira gyönyörű, hogy a komorsága ellenére is csak ültem, és néztem a tájat.

Az óriási fa alatti hegyoldalon volt egy nagy barlang, amiben ott volt az összes eltűnt kocsija – köztük a családé és a detektívnőé is. A rab azonnal felvilágosított, hogy túl gyanús lett volna mindenkit eltüntetni azon a területen, a rendőrség kapásból ott kezdte volna a nyomozást, és lebuktak volna. Ezért bocsátott egy illúziót az egész parkra, hogy a gyanútlan áldozatokat becsalja, és így ők sem bukhatnak le… mostanáig. Az indítékot ekkor még mindig nem ismertem, de gyanítom, hogy a prédikátor is egyike a démont szolgáló népségnek.

Ééés igen, végig a prédikátor dirigált! Már a tekintetéből is megmondtam! Hamiltonnál volt végig a tőr, amivel meg lehetne ezeket ölni, de nem, akárhányszor akartam megölni őket, egyiket sem engedte, nem, nekem egy szívet kellett megszúrnom, aztán összeomlott a hely, kidőlt a világ 2. legmagasabb fája, és mindennek annyi. De legalább mindenki békében van, egyelőre… ámde a végén mégis megszerezte a prédikátor a tőrt, és gyanítom, megölte az ellenfelét. Helló, harmadik rész, már várlak!

De van nekünk egy bónuszunk is, ugye. Abban a jegyárus asszony múltjába mehetünk vissza, aki elmesélte, miként kezdődött az egész ügy 1978-ban. Mindenki hippi volt, látszott rajtuk, de valahogy átjött ez a bohémság a ruházatukról. És szegény nő, éppen megkérte a barátja a kezét, de nem tudott válaszolni, mert beütött a crach. Kurva démon, ilyen nincs >.>

Szegény nő végigjárt mindent, elüldözte a nagy varjút, bement az oroszlán barlangjába, de nem, rajtakapta a tulaj, és szépen átmosta az agyát… a barátai hordóban végezték, miután kiszívták az életerejüket, és a többit pedig tudjuk. A jelenet végén pedig a detektívnő összeáll szépen Hamiltonnal, hátha harmadjára már el tudják kapni ezt a gazembert. Érdekes volt a tulajdonos listája, mivel minden Reaper neve ki volt húzva a listára, kivéve a prédikátoré… aki mostanra már biztos, hogy az utolsó, és kell még valami, mielőtt a démon újjászületne a testében. De ez a harmadik rész története lesz.

Szerintem

Az első rész a szívembe lopta magát valamiért, és mikor elkezdtem a második részt, az állam is leesett tőle. Minden van, amit imádok benne, és a kedvenc játékaim egyike, amit mindenképpen ki kell emelnem, mert nagyon kevés jut el ebbe a stádiumba, hogy külön kiemeljem. Ezek tudnak úgy adni valamit történetileg, hogy órákig tudnám mesélni. Imádlak, Artifex Mundi, kérlek, siessetek a harmadik résszel!

Grafika: 10000/10 – olyan gyönyörű, hogy nem igaz *-*
Teljesítmény: 10/10 – semmi problémát nem észleltem
Történet: 10000/10 – na, hátha harmadjára már nem csúszik ki a prédikátor a kezeink közül!


Alább tudsz üzenetet hagyni.