Megjelenés: 2010. október 1.
Fejlesztők: ERS Game Studios
Történet:
Egy őrült doktor az emberek félelmeire alapozva működtet egy szanatóriumot, ahol Tim (nem Burton) barátunk eltűnt, és nekünk kell őt is megtalálni, meg utánanézni, miért ilyen elborult az elmegyógyintézet.

Amanda szemszöge

Annak apropóján, hogy az ERS Games Studios nemsokára megjelenteti a sorozat negyedik részét, így kedvet éreztem arra, hogy nekiüljek mind a négynek, az elejétől kezdve, úgy, hogy az elsőt két évvel korábban kivégeztem. És már akkor is hátborzongatónak tartottam ezt a szériát!

Történet szerint Tim (aki nem Burton), elmegy a Green Hills-i szanatóriumba, hogy utánajárjon, igazak-e a rémhírek. Mondanom se kell, hogy de, mindegyik igaz. Már megjelenésnél feltűnt, hogy a környék lepusztultsága már elég okot ad arra, hogy a gyengébb szívűek felkössék a nyúlcipőt. Én viszont már akkor sem álltam meg, hanem besétáltam a rémségek otthonába.

Útközben több helyen polipcsápok zaklatnak, és bár viccesnek találtam az elgondolást, hogy a csápok zongoráznak, nem lehetett kellemes a szagokat érezni, nem beszélve a rengeteg mellékzajból. Tíz páciens van az épületben, akiket elvileg ki kellett volna gyógyítani a függőségükből, – van itt minden: gyerekkori félelmek, magasságtól való félelem, félelem a túlhajszoltságtól, rovaroktól stb. – ehhez képest Dr. Blackmore jobbnak vélte, ha inkább terrorizálja őket, pont a fóbiájukkal. Szépen állunk, mondhatom. A kórlapokkal kellett ajtókat nyitnom, bent pedig sorban találkozhattam szegény őrültekkel. Meglepettségemre az orosz csapat most kevés nővel dolgozott, összesen kettő szenvedett valamitől. Mondjuk, nem véletlenül.

Csápok ide vagy oda, a rengeteg minit a végén már skipeltem, mert nem volt egyáltalán türelmem hozzá. Egy ideig jó móka az összes csövet összeilleszteni, vagy a bélyegek közt megtalálni a keresett tárgyat, de így egymás után sok. Vagy csak nekem történt az agyammal valami a szanatórium keretein belül :). De hogy jót is mondjak, ötletesek a megoldások, hogy felszabadítsuk a pácienseket a fóbiájuk alól. Sőt, az egyiknél még maga Pinokkió is segít nekünk, igaz, hogy csak az orrával, de jót mosolyogtam.

Nagy nehezen összeszedem a tíz kis medált a páciensektől, és végre le tudok jutni Timhez, mire ő fogja magát, és bemegy az őrült dokihoz, hogy majd ő elkapja, én már eleget dolgoztam. Mondom, franc a sovinizmusodba, azonnal utánamentem, ámde az ajtó meghibásodott. Még szerencse, hogy csak egy részen kellett dolgozni, két percen belül bent voltam. Bent már Tim az Ursula-kinézetű Dr. Blackmore-ral viaskodik, nekem pedig le kell zárnom a rendszert, hogy ne aktiválhassa. Na már most, nekem ezek a kövesd a feladatot, majd másold le pontosan ugyanúgy, egy bizonyos szintig mennek, és itt tízszer egymás után kellett figyelni… a végén annyira ideges lettem, hogy skipre nyomtam. Erre jön a doki, hogy ő elviszi Timet, és én meg megbánom, hogy beleszóltam a terveibe… hát anyád!

A bónuszban még mindig ott vagyok a szanatóriumban, és arra kell rájönnöm, hova vihette a doki Timet. Szerencsére nem kell sokáig bolyongani bent, csak a csatornába másztam le, és meglepetésként a főoldal köszönt vissza, hátul a szellemekkel. Elsőre is megijedtem tőlük, most még inkább. De nem vészes, a kazánházban is, és a dolgozószobában összeszereltem mindent, a tábornokbabát letettem a két őrhöz, és bejutottam ahhoz a kis sráchoz, aki végig a fő játékban is figyelt minket. Nem hitte el elsőre, hogy tényleg meg akarom állítani Blackmore-t, és a babaházba vissza kellett tennem a pácienseket ábrázoló babákat. Mondom… jó kis gyerek rossz helyen játszik. A szőnyege átváltozik az átjáróvá, és én is, meg a kis srác is eltűnünk benne.

Szerintem

Nem lenne rossz az ERS játéka, de mit várjak az oroszoktól? Náluk tényleg minden van. Kíváncsi vagyok a folytatásokra, úgyhogy hozzá is látok ^^.

Grafika: 10/10 – ERS, orosz, mi kell még? tökéletes ^^
Teljesítmény: 10/10 – új a gépem, olyan szépen ment minden, mint a karikacsapás
Történet: 10/10 – sosem szerettem igazából a szanatóriumos dolgokat, de néhány páciensnél igencsak kirázott a hideg, főleg a rovaros betegnél.