Megjelenés: 2012. szeptember 21.
Fejlesztők: Blue Tea Games
Történet:
Az egyik nővér megment egy kislányt két farkastól, ámde a királynőjük ígéretet tesz neki, hogy még teliholdkor sötétségbe borítja a világot.

Amanda szemszöge

Ezer éve nem láttam ezt a szériadarabot sem, de emlékeztem, hogy jóval több, mint Piroska és a farkas története. És valóban, a farkasok itt már egy bővebb dimenzióban léteznek, és nem egy lányzó létezik, hanem több, ők alakítják a Piroska Testvériséget, akik védik az erdőt. Az első ilyen lány volt az alapító, akit a vadász tanított ki, és ő gyógyította meg az előző részben Hófehérke fiát is. Ámde mégis, nemrég a farkasok lesújtottak a Testvériség központjára, és elvitték a legtöbb nővért. Egyedül meg hát nem mehetek, de majd jön Ruth, a kisfőnök, ő pedig segít majd a ködös erdőn átjutni. Ha én most felsorolnám neki, hogy detektívként mi mindent éltem már át, dobna egy hátast, és talpra érne földet, mert a központjuk több fa tetejére épült.

Aztán bejutottam a kastélyba, ami szépen kiemelkedett a fent látható tóból, és kimentettem az elrabolt nővéreket. Eddig minden oké. A Vadászok szövetségének utolsó tagja pedig igen jó barátságban volt az egyik lánnyal, aki szintén ki akarta őket menteni. Az ellenségem ellensége a barátom, szóval kimentettük őket közösen. Aztán szükség volt a Hold esszenciájára, hogy megállítsam a farkas királynőt. De mikor ez megtörtént, az eddig álruhában levő királynő szépen elvitte Ruth-ot, aztán mehettem utána. Kis híján lemészároltak minket, de csodák csodájára az első részben felébresztett Csipkerózsika jött a megmentésünkre! Mennyivel jobb is ez a történet így… mondjuk már a több száz éves álmából felébredt, nem feküdhet ott örökké…

Miután átjutottam a Ködbirodalomba (magyarul miért hangzik minden hülyébben?), kinyitottam a kaput, és a királynő megszerezte a holdkövet. Oké, akkor még a nyíl nem volt készen, mert kellett rá egy csomó mágikus por, csakhogy tényleg legyőzhessem a királynőt. Kár, hogy a végén ő is, és a manus is meghaltak ott a pusztuló világban. A testvériség pedig talált néhány farkaskölyköt, és úgy döntöttek, hogy kiképzik őket maguk mellé, és Ruth lett a vezetőjük. Mindenki boldog, úgy érzem.

Négy évvel később pedig a farkasok már a nővérekkel együtt védik az erdőt, és nem tűnt el a víz alatt a kastély, ahol egykoron a kapzsi király uralkodott.

Jaj, majdnem elfelejtettem a történet lényegét: az egyik nővér annyira irigyelte, hogy nem őt választották meg a testvériség vezetőjének, hogy lemészárolta a kapzsi királyt, aki annyira meg akarta szerezni a ködbirodalmat, hogy végül ő lett a farkas király. A féltékeny nővér megölte őt, és megkapta a hatalmát. A talizmán felerősítette a dühét a kiválasztott nővér felé, akit megölt végül, és annyira elterjedt a dühe, hogy már az egész világot sötétségbe akarta borítani. Csak hát jöttem én, a detektív, aki szokás szerint megakadályozta a tervet.

A bónuszban visszamegyünk abba az időbe, ahol a kapzsi király mindenáron a farkasos talizmánt akarta megkaparintani. Az egyik kisfiú apjánál ott volt, de őt meg bezárták a pincébe, és pont akkor jött a király, hogy leverje az apján. A fiú felszabadított egy sellőt, majd sikerült a talizmánnal kinyitnia a kaput a ködbirodalomba. A király már örült, hogy övé a kincs, ámde a ködfarkasok szépen megtámadták a birodalmat, és megölték a királyt. A főjáték eseményeit meg már ismerjük.

Szerintem

Nem volt ám feltűnő a játék vége felé az a rengeteg utalás a következő szériára, ami Hamupipőke lesz, áh, dehogy. De ettől függetlenül már várom. Jót derültem megint azon, hogy Csipkerózsika most is itt van, és hatékonyan harcol ahelyett, hogy egy palotában várná a hercegét. Mert az már ósdi.

Grafika: 10/10 – nem is várhatnék mást 😀
Teljesítmény: 10/10 – minden úgy ment, mint a karikacsapás!
Történet: 10/10 – köszönöm az utalásokat a széria többi játékára, már csak a jégkirálynő hiányzott!