Nem az a fajta lány vagyok, aki csak úgy leül, és akkor picsog egyet… azt már szerencsére kiírtam magamból, de mégis, úgy érzem, valami még nagyon nyom.

Hogy jobban megértsétek a helyzetet, leírok egy példát, hogy kell ezt elképzelni:
Állsz egy elágazás előtt, ami három fele megy. Tudod, hogy a poklok pokla van mögötted, amiben voltak ugyan jó pillanatok is, de valamiért mégsem szívesen nézel vissza. Sokat tanultál, úgy érzed, mindenre készen állsz, szinte legyőzhetetlennek, halhatatlannak érzed magad, és erre ott állsz ennél az elágazásnál.

A balra levő út talán a legfélelmetesebb. Egyedül kell végig menned rajta, és csak halványlila fogalmad van róla, hogy mi lehet akkor, ha azt az utat választod: sikeres élet, stabil munkahely, család, kapcsolat… de valami miatt azonban mégis ott vannak a buktatók, amik miatt mégis tétovázol. Így is sok buktatón vagy túl, és talán emiatt hezitálsz még, mert félsz, hogy ismételten elbuksz.

A középső út – avagy az aranyközép – amire elsőre azt hiszed, hogy arra kell menned. Gyakorlatilag azt azért érzed a legbiztosabbnak, mert tudod, hogy képes vagy megteremteni mindent, ami az út végén vár rád. Képes vagy rá, mert tudod magadról. A mögötted levő út megtanította, hogy érd el mindazt, amire vágysz. Tanulva hibáidból tudod, hogy a buktatók csak gaz csábítók, amik le akarnak téríteni erről az útról, de érzel magadban olyan erőt, amivel le tudod győzni őket, és tovább tudsz vele lépni, egyenesen a célig.

A jobbra eső útról tudod, hogy már egyszer, rosszabb esetben kétszer ugyanoda vitt, ahonnan most jöttél. Valamiért mégis úgy hitted, hogyha ott elindulsz, akkor talán más lehet, mint korábban… de újra arra a kis ösvényre tévedtél, ami végül visszavitt a pokolba, ahonnan sikerült kimásznod, és megint hezitálsz, ezért jobbra abszolút nem mész.

Választanod kell két út között, de ott a rengeteg kérdés a fejedben, melyik éri meg jobban?

Nos igen, valóban úgy érzem, hogy ennyi idősen megint egy válaszút elé érkeztem. Pedig azt hittem, hogy az érettségi után nem jöhet rosszabb. 

Annyi biztos, hogy az aranyközép lenne nekem a választásom, de ott a csábítás, hogy mi lehet a másikon. Tapasztalatból írtam így ezt a három utat, mert a harmadikkal számtalanszor megjártam, az elsőből lehet a harmadik, de a második… nos, az tényleg csak rajtam áll.

Ezt a döntést én már most meghoztam. Abban biztos vagyok, hogy végig tudom csinálni. Abban is biztos vagyok, hogy nem egyszer fogok meginogni. De első döntés a jó döntés, nem fogok elbukni. Nem abból a fajta családból származom. Négy darab nyolcassal az okmányaimban, ugyan :D. Kínaiaknál, azt hiszem, (lehet, hogy a japánoknál, javítsatok ki, ha tévedek!) nagyon szerencsésnek tartják. Eddig érdekes módon, mindenben szerencsém volt, még akkor is, ha néha magam sem hittem benne.