» Nagyon el tudnék viselni egy normális gardróbot… de tényleg. » Soha többet nem akarok hülyékkel találkozni! » Szegény könyveim, olyan kevesen vannak… » Végre van normális nadrágom, és normális tornacipőm. » valamiért úgy érzem, nem az a lány vagyok, aki voltam. » Szeretek sokat írni, mert legalább az életemre nem kell figyelnem. » Kíváncsi vagyok, milyen lesz az első igazi karácsony itt.

» Találtam végre valamit, amivel élhetek, de valami nem okés benne. » Végre megjött a múúúzsa. » Utálom azt hallgatni, mi minden történt, mikor végre kaptunk egy lehetőséget, hogy továbbléphessünk, és ne azon kelljen aggódnunk, mi történhetett volna. » Fura azért ez a nyár. Sőt, inkább utálom. » Furák ezek a munkaadók. » Az nagyon gáz, ha leminősítenek, csak mert a cég több pénzt akar kaszálni az embereken… » Sose fogom megérteni, hogy a kisujj vékony csajok miért reklámoznak por ételeket, mikor nincs szükségük diétára.

» Végre minden itt van, ami az enyém – ideje továbblépni. » Nagyon jó ez a környék itt. » Még mindig minden nap hálát adok, hogy jóra fordultak a dolgok, és köszönettel tartozom mindenkinek, akivel az elmúlt hónapban összehozott a sors. » Csak én utálok munkát keresni? Illetve, nem utálok, csak csalódott vagyok, hogy vannak cégek, akik válaszra sem méltatják az embert… még az elutasítóval is megbékélnék… » Azért legalább egyszer letisztázhattam egy régi sérülést a múltból, így legalább rendben vagyunk. » Már csak azon kell lennem, hogy legalább egy helyen maradhassak. » Annyira jó végre rendes kávékat innom reggelente.

» Nekem már mást jelent július 4-e, mint nektek és Amerikának, ne haragudjatok meg. » Azért voltak még rémálmaim a héten… de sose örültem még ennyire egy lakásnak, mint aznap. » Innentől kezdve az új fogadalmaimnak fogok élni. » És még mindig érik meglepetések az embert. » Nem állhatok meg csak úgy, nem ismétlődhet meg! » Még jó, hogy itt a füzet, amíg nincs netem, legalább itt tudok írni. » Boldog vagyok végre.

» Nem hiszem el, lassan minden jóra fordul! » Azt hiszem, ez volt életem egyik legnagyobb vitája, amit elszenvedtem. » Annyira jó, hogy én szenvedek, mások meg az én életem körül keverik a dolgokat, nehogy egyszerűbb dolgom legyen… » Elég volt már ebből! » Minden vágyam egy ágy, ahol végre aludhatok. » Imádkozzunk, mindjárt minden megjavul. Én tudom. » Úgy szeretnék sorozatokat nézni 🙁 » Azt hiszem, ennél mélyebben nem lehet az ember – innentől csak fölfelé vezet az út.

» Rettenetesen fáj a térdem és a tenyerem… » Vérezni, és könnyezni éjszakánként, a csillagokat bámulva… vajon odafent hallja valaki? » Sikerült egy komplett idiótával találkoznunk. » Azt hiszem, talán jóra fordulnak a dolgok… » Onnan jön a segítség, ahonnan nem vártam! » Ennyit arról, hogy a magyar jogszabályok normálisak. Mert nem azok. » Jó volt látni azokat, akik korábban rám se hederítettek – de az még jobb volt, hogy látták, mennyire más lettem, mint mikor utoljára láttak. » Talán nemsokára minden megjavul…

» Azt hiszem, a vendéglátás nem az én asztalom. » Még jó, hogy van ez a füzet nálam, legalább van mibe jegyzetelni. » Fájnak dolgok, és kész. » Még nem halt ki az emberiség… csak szerintem nincs túl sok belőlük. » Nem szeretek vitatkozni anyuval 🙁 » Sikerült napszúrást kapnom. » A keksz sajtkrémmel nem finom hosszútávon. » Most nagyot csalódtam egy menhelyben, de rettenetesen. » Azért arra kelni hajnalban, hogy majdnem elszökött a macskám… soha senkinek.