Főoldal Amy Regények Extrák Galéria Oldal
Mysteries of the Night
Egy csippetnyi blog egy nem átlagos lány tollából.
2016/05/17
Írta: Amy | Hozzászólások: 0 | Kategóriák: Amy Loves Metal

Mondtam én, hogy valamikor jól a lista vége felé lesz róluk szó (de hazudok, legalább 200 zenekart ismerek, hol van még a vége? :D).

Szóval, 2003-ban, mikor kijött a Dead Letters, nagyon agyonreklámozták őket a tévében, és én is természetesen felkaptam a fejem a srácokra, és volt kőkemény fél évem, mikor én bele voltam esve Lauriba. Akkor tanultam csak meg a tini éveim elején, hogy külföldön is ugyanúgy léteznek zenekarok, és emlékszem, sokáig azt hittem, hogy felvett művésznevük van, és később olvastam csak valamelyik korabeli Bravoban, hogy ők bizony finnek, és hogy reszkess HIM, itt a trónkövetelő brigád. Ne zavarjon ám senkit, hogy Lauri és Ville évek óta jó barátságban vannak… :D.

Négy koncerten voltam, egyszer pont a 69 Eyes után, nem aludtam sokat, és őszintén szólva, a negyedik volt az utolsó bulijuk, ahol ott voltam. Valahogy utána sokkal sötétebb zenéket kezdtem hallgatni, és cikinek éreztem felvállalni őket a sok symphonic black mellé. Most őszintén, a Dimmu Borgir mellett hogy néztek volna ki? 😀

De most az egyik dalt, amit nagyon szerettem, azt most mégis megmutatnám nektek, és nem, nem az In the Shadows. Nem nagyon érdekel Lauri szólója, az Amanda babája, én úgy 2009 óta nem követem a pályafutásukat.