Szerintem nem csinálok abból már titkot, hogyha augusztus, akkor nekem bizony Depressziós a hónapom :). Ez most is így volt, csak nem volt rá alkalmam, hogy komolyan elgondolkodjak ezen. Aztán Viki barátnőm meghívott, így aztán alig hittem el, hogy két év után megint látni fogom Magyarország – szerintem – legjobb metal bandáját.

Indulás most másképp alakult, tombolt a hőség (miért is ne?). Ajándékba kaptam egy Egyensúlyos pólót, így abba mentem a Válaszok utános helyett. Nem vittünk sok mindent, mert bakker, vigyázni kell, koncerten el lehet hagyni bármit (mint a fekete tőrös nyakláncom).
Elsőként értünk oda, alig voltak emberek. 17 óra után kezdtek szállingózni, aztán lassan érkeztek a fiúk.

Kapunyitás után automatikusan rohantam az első sorba, így szokás szerint Feri meg Ádám közti területet kaptam ki, de nekem az tökéletes. Az előzenekarokról addig nem hallottam semmit (tudom, nagy hiba), de komolyan mondom, mind a kettő meggyőzött!

Ezerszer megkaptam a Tankcsapdás viccet. Ezt így már az elején leszögezném. Ahogy azt is a mai napig hallgatom anyától, hogy mikor anno voltam Rasmuson, és előtte volt a Tankcsapda, akkor ő mennyire megutálta a rockzenét. Gyerekek, eleve nem voltam első sorban, pont a legnagyobb tömegben, persze, hogy az összes sörös-részeget megkaptuk a nyakunkba. Kezdő koncertekre járó nép voltam, na. Azóta sokat tanultam, mit szabad, és mit nem.

A Mennyország Tourist az a dal, amit mindenki ismer, még az is, aki nem is kimondottan kedveli a műfajt. Egy ideje azonban nem hallottam tőlük semmit, pedig a fontosabb eseményekről is tudok. Nem mondom, hogy nem lennék vevő még egy bulijukra, de egyelőre jussak túl a krízisemen :D.

Sok kedvenc dalom van, soknak a szövegét is magaménak érzem, de most ezt mutatnám meg. Az egyik személyes kedvencem.