Hó vége, tehát aktuális kedvencek. Vannak köztük újak, vannak korábbiak is, amiket csak a napokban tudtam meghallgatni, de remélem, nem okozok senkinek sem csalódást vele. Legalábbis akik ugyanabban a műfajban élnek, mint én :D.

Tarja: Dead Promises

THE QUEEN IS BACK! Ugye nem kell többet ennél mondanom? Egyszerűen zseniális, hogy ennyi év után is milyen erőteljes hangja van ennek a nőnek. És így első hallásra, ez a lemez erősebb lesz, mint az előző, amit kiadott. Nálam már most várós! :D

Visszaemlékezős posztot akartam írni erről a témáról, amolyan ünneplésként. Előre szólok, lehet hosszú lesz, de megpróbálom összefoglalni, mit jelent nekem ez az életforma, valamikor később hozom a Büszkeségfalat, avagy A Gyűjteményt, amit eddig szereztem. Lesz kívánságlista is, az életemet megváltoztató lemezek sora, kedvenc videoklip, és egyéb ilyen triviális tény. Nekem is nagy kihívást jelentett, és már május elseje óta írtam ezt a bejegyzést.

Általában a legtöbb metalos szereti a sokadik legismertebb német zenekart, a Rammsteint, mégha a világ 99%-a nem is érti a szövegeket, a németek meg ilyenkor vagy egy(tizenegy) sör felett röhögnek rajtunk, vagy sajnálnak, hogy mi nem értjük. Egy pár hónapig tanultam németül, szóval alapszavak még megmaradtak a fejemben, de pl. a Mein Teil szövegét nem hiszem, hogy érteni akarom… :D

De igazából a Rosenrot album volt az, ami miatt én beleestem a bandába, és bár hullámzó szakaszban hallgatom őket, mégis már tűkön ülve várom az új lemezt. Ugyanolyan súlyost szeretnék, mint a Rosenrot, mert az utódja nem valami fényes részemről… de ez még változhat.

A Benzin volt a legelső, amit hallottam tőlük, és bár készült hozzá Apocalyptica feldolgozás is, most mégis az eredetit mutatnám meg azoknak, akik meghallgatnák a Rammsteint. Részemről legalábbis mindenképp ajánlott muzsika.