Hy darlings! ♥ \m/

2022 már most megannyi csodás dalt ajándékozott nekünk – nekem legalábbis rengeteget, főleg azért, mert idén már 100.000%, hogy lesz új Lacrimas (és akkor minden más zenének helló), de azért akadnak más érdekességek a legnagyobb videómegosztó oldalon. Nem mindegyikre iratkoztam fel, de vannak, amik már önmagukban is érdekeltek voltak, mert követem azt a munkásságot máshol is. De inkább beszéljenek a videók magukról.

Schwarzer Engel: Schlitzer + Endzeit

Nagy hype-ra számítottam a Sieben-album kapcsán, és azt kell, hogy mondjam, hogy nekem az első hallgatás után az ismert három dal után nagyon megtetszett még három. 11 új dal mellett ez egy nagyon jó arány, kérem szépen. És nem, nem vagyok elfogult Dave munkássága kapcsán :D.
Második leghallgatottabb német előadómtól időközben kijött egy lyric videó is, én meg vagyok olyan aranyos, hogy megkapjátok mindkettőt, mert hát SISEP in action 😉

Hy darlings! ♥ \m/

Nagyon rég volt már az, hogy megosztottam a zenei felfedezéseimet. Ezek többet között olyan zenekaroké, akiket előszeretettel hallgatok manapság, újak nagyon nincsenek köztük. De azért most leszögezem, több a hörgés benne, mint a sima ének. Bocsi :(. A listán szerepelnek megjelenési dátumok és címek is. Nekem is jó, meg azoknak is, akik kíváncsiak az adott zenekarra.

Nothgard: Lightcrawler

Erre a dalra még konkrétan emlékeztetőt is állítottam be YouTube-on, hogy ne maradjak le a premierjéről. Gonosz módon még mindig azt mondom, hogy ÍGY KELLENE SZÓLNIA A STARKILL-nek, nem úgy, ahogy most… szerencsére, jól meghúzták magukat.
Remélem, az albumra ez is felkerül majd, mert nagyon szomorú lennék, ha nem. Kb. naponta háromszor meghallgatom, mert eszméletlen fogós, fogósabb, mint a Finntroll alább, pedig az már nagy szó.

Akkora melodeath mérgezést kaptam, hogy atyaúristen. De ez kellett nekem, ez volt a szülinapom Viki barátnőmtől, úgyhogy paljon kiitoksia / danke schön még egyszer!

Én hülye kapunyitásra értem oda, még akkor is, ha egy órával előbb elkéredzkedtem a melóhelyemről. Legközelebb ilyen nem lesz. Sokkal közelebb van tőlünk a Dürer, mint itthonról, na mindegy. Akkor kaptam kézhez a Depresszió jegyem, úgyhogy bocsi, dec. 22-én nem vagyok hajlandó máshova menni munkán kívül.
Bent letettük ruhákat, megkaptuk karszalagot, ééés megláttam a merchstandot. Árakat nézve nem volt vészes, mint egy jobb minőségű póló nálunk, de aztán jött a meglepi: kaptam egy Nothgard pólót. A beszámoló végén látni is, melyiket választottam. Fontosnak véltem, hogy rajta legyen a pesti dátum, hiszen ez volt a második alkalom, amikor Budapesten voltak. Plusz, nekem ez a nap azért is volt fontos, mert négy éve, pont ugyanúgy a Dürerben láttam a Lacrimast, úgyhogy abban a pólóban is mentem.

Most is próbáltam változatos zenéket összeszedni, ami azért picit nehéz volt, hiszen javarészt három előadót hallgattam egész hónapban XD. Viszont! Eszembe jutott az a benti lista, amit hallgattam munka közben, így elég hamar össze is jött a megoldás, hogy ne csak három videóval örvendeztesselek meg titeket, hanem többel :D.

Bullet For My Valentine: Your Betrayal

Hogy őszinte legyek, velük volt egy olyan gondolatom, hogy abszolút nem az én világom, pedig ismertem őket már jó régóta, szinte az első lemeztől kezdve, csak valahogy sose vonzott annyira, hogy tartósabb kapcsolatot alakítsak ki a zenekarral. Ám ez megváltozott október elejétől, mikor valahogy bekerült a benti lejátszások közé ez a dal, és a végén már azon kaptam magam, hogy keresem, hány lemezük is jelent meg. Rá is csodálkoztam, hogy már hat, és a hatodik is idén jelent meg.
Tudom, hogy a Bullet enyhén szólva megosztja a metal hallgatókat, az elitisták is előszeretettel szedik elő őket egy rossz példát említve, de hé, emberek, nem rossz, amit Matték csinálnak! Csak… ne ítéljük el őket, mert egy olyan műfajban utaznak, ami nem mindenkinek jön be…

Gyerekek, visszatérő sorozatunk hatodik tagjához érkeztünk, és íme azok a zenekarok, akiket cirka egy hét alatt fedeztem fel – fenéket, a hónapban! Olyanok is vannak, akiket koncerten találtam, meg hát úristen. Kellenek nekem :D.

Starkill: Until We Fall

Első hallásra (remélem, Parker, ezt most nem olvasod), Fires of Life-os beütésem volt. Az pedig a csapat legbitangabb albuma. Egyetlen bajom van csak ezzel: Sarah hangja rontja az összképet. Kimondom, nem érdekel. Epica-klón lesz a banda, és nem akarom. Az Arch Enemys hatás jó, értékelem, imádom is az AE-t, csak… na. A Starkill csaj nélkül Starkill, így meg… hááát. Egyéni szoc.problem, tudom. De sajnos volt már rá példa, hogy ez plusz hang elvette azt a varázst, amiért imádtam, de hátha csak felesleges pánik, egy dal miatt ne ítéljek.