Hy darlings! ♥ \m/
Új csokorral készültem, mert végre összejött annyi előadótól új kiadvány, hogy érdemes posztot csinálni róla – vagyis minimum hét, egy hónapnál nem régebbi új anyag. Ilyenkor örülök, hogy egy műfajnak több alműfaja van, és megtaláltam azokat, amik nekem tetszenek. Hirtelen azt se tudtam, melyikkel lenne érdemes kezdeni, mert a nagyon nagyok még egyelőre csendben van.
Sabaton: The Unkillable Soldier
Az utóbbi két albumot valamiért nem hallgattam annyira sűrűn, de ez a dal ezzel az albummal (ami amúgy megvan, khm) valahogy újra előtérbe vonultak, és elkezdtem gondolkodni a koncerten is, mert 2015-ben láttam a csapatot utoljára. Most sok minden miatt mondom azt, hogy nekem szükségem van erre a fajta zenére, és élőben is jó lenne újra látni.
Fun fact: akiről szól ez a dal, egyszer azt mondta, hogy ő élvezte a háborút. Igaz, hogy arcon, fejen, lábon, hason, bokán, lábon, csípőn és fülön lőtték, fél szemére megvakult, túlélt két repülőgép zuhanást, kiszabadult egy börtöntáborból, és letépte a saját ujjait, mikor az orvos megtagadta tőle az amputációt. Ez a fickó tényleg megölhetetlen volt. Még a Sabaton is megpróbálta, nem sikerült.
Hy darlings! ♥ \m/
Ehavi válogatásomban próbáltam megint újoncokat felfedezni, de több olyan dal is felkerült most a listára, ami egy közelgő albumról származik, vagy volt szerencsém élőben hallgatni, vagy szimplán olyan jó, hogy itt kell lennie a listán. És büszke is vagyok magamra, hogy hazánkat is képviselik páran.
Viszont, vannak rajta olyan dalok, amik kimondottan csalódást okoztak.
Finntroll: Forsen
Már másodjára szerepel újra a Finntroll egy ilyen listán, és nem véletlenül. Ez a dal olyan szinten hallgattatja magát, hogy akaratlanul is dúdolni kezdem a dalt. Meg olyan érzésem van már most, mintha a Jaktens Tid idejéből maradtak volna dalok, de keverték volna a Nattfödd stílusában. A klip meg olyan aranyos!
Igazából őket már jó régről ismertem, csak igazából amíg a melodeath nem lett a szívem csücske, addig nem nagyon mélyültem el a munkásságukban. Meg annak idején nem is akartam őket se hallgatni, pedig néha hallani egy-két Bodomra emlékeztető elemet, de ez az én hülyeségem :D.
A finn srácok (mert persze, hogy a finneket kapásból kiszúrom, mint évek óta) 2017-ben jelentették meg hatodik stúdiólemezüket Embers of a Dying World címmel, ami igencsak jó kritikákat kapott. Erről hoztam valami kellemes nótát – amiről tudom, hogy rajtam kívül csak a metalhead ismerőseim fogják meghallgatni.