Nem szeretek feloszlott zenekarokról írni. Nem a Leander Rising az első, és sajnos, nem is az utolsó. Öcsém nagy-nagy kedvenc zenekara a FFDP mellett, egyébként, és azóta vágyakozik egy Leander Kills koncertre. Majd egyszer elmegyünk.
Leander pályáját még felfedezetlen korszakból ismerem, bár a lemezszerződésig nem követtem figyelemmel. Azonban az alábbi dalra igenis felkaptam a fejem, mert ennek valahogy elkapott a mondanivalója. A többi is klassz, de nem érzem magaménak. Nagyon sajnálom, hogy feloszlottak, mert tényleg lehetett érezni, hogy ebből akár többet is ki lehetett volna hozni. Én vártam egy harmadik lemezt is.