Ideje róla megemlékezni, ha már tavaly nem tudtam… de mindegy is ^^. Komolyan, babaarcnak fogom hívni, mert annyira nem néz ki 27-nek 😀 (-10 év kb.)
Ez a hónap zene szempontjából igazán ütős volt, hiszen a legtöbb hozzám közelebb álló zenekar mutatott be friss videót, vagy egy új dalt, és naná, hogy azok szépen idekerültek. Vegyesfelvágott van, de még így se tettem be mindent. Főleg a NSFW videókat, mert abból akadt azért egy pár… na de, nézzük!
Lacrimas Profundere: Like Screams in Empty Halls
Mi mással kezdhetnénk a listát, mint a fiaimmal? #SILPPinaction
Első pár ütemre egy másik dal jutott eszembe, de nem tőlük. Viszont, ami jó hír, hogy ezzel a hangszereléssel, amivel ebben a dalban dolgoznak, valami olyat mutattak, amit ennyi lemez után még egyáltalán nem hallottam. Ja, és figyeljetek, nem Chris hallható a dalban, hanem Julian, aki még a videót is rendezte.
Messze van még az a fránya július, de kegyetlenül… bah, már így is nehezen bírom, de ezek után már nagyon kíváncsi vagyok, mit tudnak kihozni a többiből, amit még nem hallottam. Srácok, véletlenül nem olvassátok a blogom?
Nem, nem megyek el mellette, mikor kb. miatta létezik a Before the Dawn (meg a többieknek is, de főleg neki, és a The Letter klipjének hála). És nekem tetszik, amit a boros alligátorban csinál. Annyira egyedi az elgondolás, hogy azt elmondani nem tudom nektek. Robot mindig is zseninek tartottam, és ez elég sokszor meglátszik. Főleg az ilyen aranyos elmefutásaiban.
Tökre elfelejtettem kitenni, mi lesz abban a csudálatos fanboxban, ami nemsokára az enyém lesz. Mert milyen SILPP lennék én, ha nem lenne meg? 😀 Don’t worry, a türcsi lecseréli a Sonatás zászlómat.
Szóóóval, a srácok kitették, hogy bizony nemsokára érkezik a Father of Fate folytatása, klipként. Én már így is hype lázban égek, de veszettül.
Pedig van róla frissebb képem, de azért baaaameeeeg…
Megjött a havi metalválogatás. Legalábbis valami olyasmi. Ki kéri a piros nyalókáját, látván az első videót? 😀 Csak nem bírtam megállni…
Lacrimas Profundere: Father of Fate
Egy dolgot megfogadtam: nyitott leszek Julian felé. Koncertes változatokban tényleg visszahozta Christ (és Robot is, ha már itt tartunk), viszont így volt bennem egy minimális tartás. Hallgatva a saját formációját tetszett, amit akkor hallottam, de mégiscsak nekem itt kellett a bizonyíték, hogy minden tartásom/aggályom felesleges.
Ezért ők a kedvenc bandám, nem más. Egyszerűen ott van két előző album is (tényleg van egy Burning: A Wish utóíz, de nekem valahogy cseng még ott egy Filthy Notes is), de mégis, valami új, ami eddig nem volt ott. Egyébként, akárhányszor lement a dal (mit akárhányszor, ez az én forever repeat nótám azóta is!!!), egyre inkább erősődött az érzés bennem, hogy nem Juliant hallom, hanem Christ. A hörgős refrénért bónusz pacsi, mintha ezek a srácok tudnák, hogy manapság amúgy is az tart életben. Vagy a srác tééényleg eeennyire le tudja vinni a hangját? Emelem a létező kalapom előtte.
♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥
♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥