Bizony, Amy már megint tiszteletét adta az egyik legjobb magyar metalcsapatnak, a Depressziónak csütörtökön. Igaz, anyumnak volt születésnapja, de most én tehetek róla, hogy Feriék így szervezték?
Szóval, csütörtökön melóból már úgy mentem, mint ahogy koncertre szoktam járni: bakancs, a szaggatott nadrágom, fekete cucc stb. Siettem is, mivel nem akartam „nagyon feltűnősködni”. Öt körül indultunk ismerősökkel, és akkor még nem is sejtettem, mekkora kalandunk lesz.