J. R. Ward: Kapzsiság
J. R. Ward: Perzselő vágyAz ehavi metal válogatás kicsit különlegesebb megjelenésben lesz látható, mint az átlagos hóvégi felhozatal, ugyanis kivételes alkalommal az Amy Loves Metal rovattal „együttműködve” bemutatja hazánk metal és rockzenészeit. A lista szubjektív, elég sokan ki is maradtak róla, pedig már pár napja gyűjtögettem a videókat és a zenekarokat a nagy névsorolvasáshoz.
A dalok sem a legfrissebbek, leginkább az aktuális kedvenceket osztottam meg, vagy azokat, amik többet jelentenek nekem mint egy szimpla dalt egy lemezen.
Depresszió: Embernek maradni
A jövőre 20 éves Depresszió megkerülhetetlenül hazánk egyik legnépszerűbb zenekara, és talán az, amelyik a leginkább betalált nálam. Számtalan koncertjükön voltam már, menni is fogok, előrendelt új lemezem is van… mit is kell még róluk mondanom? Azt hiszem, tökéletes volt arra, hogy a srácok megnyissák az államalapításunk ünnepére tervezett felvonulást.
Eltűnt zenekaraink sokadik felvonás c. fejezet következik. Egy jó tíz éve már annak, hogy semmit sem lehet hallani róluk, de annak idején úgy mondtam, hogy ők a magyar 69 Eyes, és nem is lőttem nagyon mellé ezzel a kifejezéssel.
Két lemezük van csak, amiket kincsként őrzök, és eddig még sose töröltem le a gépről. Még öcsém is szereti őket, pedig nála ritka, hogy valami goth metalt hallgasson. Még látok reményt arra, hogy valamikor visszamásznak a köztudatba, ha nemrég a Strong Deformity is feltámasztotta magát. Jaj, istenem, annak de örültem! *-* (igen, ez majd egy másik poszt regéje lesz).
Addig is, egy kis ízelítő. Sajnos azt, amelyiket meg akartam mutatni, nem található fent YouTube-on, ezért hoztam inkább azt, amelyiket öcsémmel szeretjük. Nem tudom, poén-e ennyire utánozni Jyrkit, de mindegy 😀