Bizony, Amy már megint tiszteletét adta az egyik legjobb magyar metalcsapatnak, a Depressziónak csütörtökön. Igaz, anyumnak volt születésnapja, de most én tehetek róla, hogy Feriék így szervezték?

Szóval, csütörtökön melóból már úgy mentem, mint ahogy koncertre szoktam járni: bakancs, a szaggatott nadrágom, fekete cucc stb. Siettem is, mivel nem akartam „nagyon feltűnősködni”. Öt körül indultunk ismerősökkel, és akkor még nem is sejtettem, mekkora kalandunk lesz.

A koncert. A minőségi Depresszió koncert! Igaz, előre rettegek a képektől, mivel Ferivel szemben álltunk, és a legtöbb fotós ott volt, de ez ezzel jár ^^”.

15:15 után taliztunk Vikivel a Stadionoknál, és utána indultunk a PeCsához, hogy jegyeket vegyünk. Nem volt akkor még senki, és a Depiék is akkor pakoltak befelé, meg még az a két előzenekar. Jött három kis srác, akik beszóltak, hogy a „koncert csak este lesz”, meg „ti rockerek vagytok?”. Nem bammeg, emósok… -.-. Úgy imádom a mai fiatalságot, de komolyan.

Még sorbaállás előtt elmentünk mosdóba, aztán hat után nem sokkal beengedték az embereket. Viki lerakta a cuccokat a ruhatárba, én meg elsőként értem a kordonhoz 😀. Gyerekek, így kell ezt csinálni! Kiszemeltem a mikrofonnal szemközti helyet, mert az úgy tökéletes volt, és mivel Zombie nem jött, úgy döntöttünk, most nem Ádám elé állunk. Legközelebb beosztjuk, hogy ki kivel szemben áll, és fákje.

A Sold for Evil is, és a Burnout is pontosan kezdett, ahogy az a jegyre lett nyomtatva. Az utóbbi full magyar, székesfehérvári, és a basszeros/dobos kombó tényleg jól nézett ki. Nem játszottak rossz zenét, és 500 Ft-ért meg is lehetett volna venni a lemezeket, de spórolok, mert Children Of Bodomra kell félrerakni novemberig.

A Cadaveres neve eddig sem volt ismeretlen előttem, és most, hogy már elvesztettem a Cadaveres-buli szüzességem, elmondhatom, megérte. Egyszer hallottam már őket félig. A legtöbb dal szövegét ugyan nem értettem, egészen az utolsóig, ami Billy Idol Rebel Yell-e volt. Na már most, én ezt a dalt mindig HIM-ben hallottam, és kellemes csalódásként ért, hogy hallottam egy legalább ugyanolyan jó dalt.

Nem tudom, ki csinálja a turnéplakátjaikat, de a mostani ez k…a jó lett! ^^.

Itt az ideje, hogy leírjam ezt az überfantasztikus tegnapi napom, amire már a szülinapom óta vártam *_*. Igyekszem káromkodás nélkül leírni, de nem ígérem, hogy menni fog, tekintve, hogy Alvinéknál többször előfordult x”D.

Tegnap reggel teljesen úgy voltam vele, hogy fogalmam sem volt, mit veszek fel. Abban biztos voltam, hogy farmert és bakancsot, amivel megtörtem azt a hagyományomat, hogy Depi-Road bulikra feketében járok. Nem baj, nem lehet mindig ugyanúgy kinézni, csak rontja a hatást ^^”. Alig mertem enni, hogy ne kelljen vécére mennem, de a harmadik kávé mégiscsak csintalankodott velem egy kicsit. Végül aztán felöltöztem, sál-sapka, nagykabát, ami végül is elkélt, mert este 5 körül már igencsak hideg volt a Stadionoknál. Odáig csak egy jegyet használtam el, és később el is felejtettem, hogy kéne.

Úgy beza, végre egy kis ereszd-el-a-hajam féle dolog lesz. És szerintem ugyanakkora teltház, mint ami volt áprilisban. Hajaj, fel kell készülnöm még rá ^^.