J. R. Ward: Kapzsiság
J. R. Ward: Perzselő vágyHy darlings! ♥ \m/
2022 már most megannyi csodás dalt ajándékozott nekünk – nekem legalábbis rengeteget, főleg azért, mert idén már 100.000%, hogy lesz új Lacrimas (és akkor minden más zenének helló), de azért akadnak más érdekességek a legnagyobb videómegosztó oldalon. Nem mindegyikre iratkoztam fel, de vannak, amik már önmagukban is érdekeltek voltak, mert követem azt a munkásságot máshol is. De inkább beszéljenek a videók magukról.
Schwarzer Engel: Schlitzer + Endzeit
Nagy hype-ra számítottam a Sieben-album kapcsán, és azt kell, hogy mondjam, hogy nekem az első hallgatás után az ismert három dal után nagyon megtetszett még három. 11 új dal mellett ez egy nagyon jó arány, kérem szépen. És nem, nem vagyok elfogult Dave munkássága kapcsán :D.
Második leghallgatottabb német előadómtól időközben kijött egy lyric videó is, én meg vagyok olyan aranyos, hogy megkapjátok mindkettőt, mert hát SISEP in action 😉
Nem is értem, miért kerültek ajánlóba igazából. Nem egyszer próbáltam nekiülni, hogy igen, leülök, végighallgatom. De aztán úgy valahogy az első szám felénél azt mondtam, hogy nem. Nem megy.
Mikor Sabatonra mentünk, akkor úgy voltam vele jó, bizonyítsák be, hogy élőben sokkal jobbak, mint a lemezen. Nos igen, Noora hangja ott sokkal jobban szólt, de ahogy azt anno megírtam: koncertekből nem fogom tudni megtanulni a dalokat, de nem is fogok a koncertjükre járni (kivéve, ha előzenekara lesz egy nagyobb bandának). Csak a károgós részt hagyják ki, és megígérem, megpróbálom fintorgás nélkül.
Miért is kerültek akkor ide igazából? Mert attól még, hogy nekem sehogy se sikerül közös nevezőre jutnom a hanggal, a korábbi albumok keményebb hangzását imádom. Kár, hogy mostanában kicsit AC/DC-s a hangzás. Talán az a bajom, mert – itt lehet megkövezni – annyira nem vagyok rajongója az AC/DC-nek.
Csakis én lehetek akkora állat, hogy a -1 fokban elindulok koncertre, de megérte. A világ legjobb érzése az, ha egy koncert megérte, erről már egy múltkori posztomban beszéltem. Odaérek három óra előtt két perccel, és jött mögöttem még négy srác is. Mondtam, oké, ez nem probléma, így is stabil első soros leszek, mert az úgy a legkirályabb. Kijön egy szőke csaj, hogy menjünk már a szabadtéri kapuhoz, mert ott lesz a beengedés, itt viszont majd kijönni lehet.
Elindultam körbe, erre kb. a felénél láttam, hogy ott jön az a négy srác velem szemben. Hátra arc, és irány a bolhapiac bejárata. Leszobroztam a kapu előtt, és örömködtem, hogy igen, első sor, ez az. Később hátrébb tolták az addigra max. 15 főre duzzadt tömeget, beállították négy-öt között a kordonokat, ahova beállítottak minket. Addigra már kezdte a hideg mindenkinek lefagyasztani a lábujjait, és ugye az acélbetét csak jobban rásegít, így a végén azon imádkoztunk, hogy érjünk be hamar. Néhány emberkével lespanoltam, aztán poénkodtunk, hogy Sabatonig biztos kiolvadunk.
A kedves szervezők 18:20-kor úgy gondolták, engedjük be az audienciát, mert akik képesek 3,5 órát fagyni egy koncertért, azok megérdemlik az első sort. Szóval, jegy elő, táska kinyit, aztán perforáció letép, és sprint. Kiderült, hogy még nem nyitották ki a termet, de elnéztem, a PeCsát olyan szinten felújították, hogy felüdülés volt az a sok fehér-vörös. Sűrűn akarom látni, szóval… :D. Odafutottunk a bejárathoz, ami a főbejárat mellett volt egyből, de már állt ott egy kordon, és két-három szekus, akik valamiért képesek voltak megvárni a fél hetet. Addigra összegyűlt egy tömeg, én meg ki akartam verekedni magam közülük úgy kb. mikrofonnal szemben… kordon elvesz, szalag levesz, sprint. És megint mikrofonnal szemben voltam kb. Úgy mentem Sabaton & Co-ra, hogy első sorba kerültem a legelső alkalommal.
Mi a titok? Hinni kell benne, időben kell érkezni (kapunyitás előtt 3-4 órával), és türelmesen ki kell várni a kapunyitást, akár fagyhalál, akár bőrolvasztó hőség van.