Gyerekek, visszatérő sorozatunk hatodik tagjához érkeztünk, és íme azok a zenekarok, akiket cirka egy hét alatt fedeztem fel – fenéket, a hónapban! Olyanok is vannak, akiket koncerten találtam, meg hát úristen. Kellenek nekem :D.
Starkill: Until We Fall
Első hallásra (remélem, Parker, ezt most nem olvasod), Fires of Life-os beütésem volt. Az pedig a csapat legbitangabb albuma. Egyetlen bajom van csak ezzel: Sarah hangja rontja az összképet. Kimondom, nem érdekel. Epica-klón lesz a banda, és nem akarom. Az Arch Enemys hatás jó, értékelem, imádom is az AE-t, csak… na. A Starkill csaj nélkül Starkill, így meg… hááát. Egyéni szoc.problem, tudom. De sajnos volt már rá példa, hogy ez plusz hang elvette azt a varázst, amiért imádtam, de hátha csak felesleges pánik, egy dal miatt ne ítéljek.
Ismét eltelt egy kis idő, és ismét jó néhány zenekar akadt fent a hálómon, akik közül sokan még nekem is újak, néhányan új dallal jelentkeztek. És eme sorozat(?) történelmében először megemlítem azokat is, akik nekem a háromkörös válogatón nem jutottak be, de kiírom a nevüket, hátha valaki másnak tetszeni fognak.
Five Finger Death Punch: Sham Pain
Először picit vonakodtam, hogy nyissak-e ezzel, mert ez a daluk nekem annyira nem jött át, mint az előző, a Fake, de FFDP sose csinál rossz zenét :D. Csak érlelni kell egy kicsit a fülemben, és valószínű, hogyha kijön a lemez, akkor számtalanszor le fog futni, és azon fogom kapni magam, hogy megy a bólogatás ezerrel.
A House of Sleep-pel teljesen levett a csapat a lábamról. Egyszerűen imádom azt a dalt, és a slágeresebb alkotásaikat is, de mivel részemről a hörgősebb zene sem akadály, így azokat is szeretem, csak nem mindegyiket :D.
Szégyenszemre még az új lemezt nem hallottam, de tervezem minél előbb bepótolni ezt a hiányosságomat. Milyen furcsa, mostanában kevés finn csapat új lemezét hallottam… talán itt az ideje hozzálátni ennek a nagyszerű tevékenységnek ismét.
Volt ez pletyka, hogy így egyszerűen hárman, de akkor még csak az Amorphis lőtte be decembert magának. Most már hivatalos. Szívem szakad meg, hogy pont az Arénába…