Simon Barrington cikke, Es Sham expedíció, 1939

Damaszkusz közelében a homok borította romok között van egy jelöletlen sír, amit belülről zártak le, felfedeztünk egy kicsi szarkofágot, amit fekete kőből véstek ki, furcsa pecsétekkel és ismeretlen hieroglifákkal. A titokzatos láda egyetlen kincset rejtett, egy nagy könyvet, amit az ősi arab nyelven írtak, nyilvánvalóan egy szent alkotásról vagy esetleg tiltott tudásról van szó.

Számtalan hónap telt el az omladozó ereklye szövegének fordításával, egy sötét és baljós igazság kezdte felfedni magát. A könyv ősi borzalmakról, varázsigékről szól, amivel meg lehet azokat idézni. Hamar rájöttem, hogy amit kimentettünk a veszteségből, a névtelen város volt a mitikus Kitab al Azif, a „Holtak könyve”, más néven a Necronomicon.

Nem volt más példány a könyvből, ez volt az eredeti változata a rettegett kötetnek, a misztikus Abdul Alhazred írta a tulajdon kezével, úgy hiszem, a tulajdon vérével.

A könyv szörnyű tartalma úgy tűnik, túl meglepő, túl groteszk, és olyan hatalmas, amit az emberi elme nem bír felfogni, de annyira hihetetlen, mint amennyire ezek a mesék tűnhetnek, mert a legendás Necronomicon létezését már nem lehet kétségbe vonni, és már nem is tagadhatjuk, hogy a világunk idősebb fajairól szóló legendák igazak.

Az évszázadok során bizonyos tények elborultak, elvesztek a számos fordítás során, de ez az eredeti Necronomicon példány rávilágít arra, amit korábban nem ismertünk.

Az ember nem a legelső, de nem is a legutolsó ura a Földnek. Sötétség lakozik a mi szerény megértésünkön, az életünkön, a halálunkon, időn és téren túl. A legmélyebb árnyékokban szunnyad, a küszöbön leselkedik, az időre várva, mikor újra felemelkedhet, és elfoglalhatja a Földet.

Átkozom a napot, mikor felfedeztük ezt a könyvet, és gondoltam arra, hogy megsemmisítem ezt az ördögi kötetet, számtalan alkalommal, azonban egy ismeretlen erő visszatart attól, hogy ezt meg is tegyem. De a könyvben szereplő varázsigéket sosem szabad kimondani, a Sötét isteneket sosem szabad felébreszteni és kiengedni. Kérlek benneteket, hogy pusztítsátok el ezt a könyvet, vagy életed végéig őrizd. Imádkozom, hogy teljesíteni tudd ezt a szörnyű feladatot, mert ha rossz kezekbe kerül, a rituálék keretében elengedhetik a rémálmokat, amik túlmennek minden képzelet határán, és az emberiség bukásához, valamint a megsemmisüléséhez vezet.

A Necronomicon mítosza

Jóval az emberiség létezése előtt, az Öregek taposták a Földet. Az Idősebb isteneket imádták, rabszolgaként szolgálták őket, de idővel az Öregek megismerkedtek a sötét mágiával, és használni kezdték a gonosz energiákat a gazdáik ellen. Az Idősebb istenek haragja könyörtelen és rettenetes volt, és azokat, akik fellázadtak, távoli dimenziókba száműzték, a Föld legsötétebb és legmélyebb zugaiba börtönözték őket. A halhatatlan álmukban, az Öregek álmodnak, és az időt lesik, mikor támadhatnak fel újra, mikor jönnek helyre a csillagok, mikor ébredhetnek fel éonok óta tartó álmukból. És akkor visszatérnek, uralmuk alá hajtják a világunkat még egyszer, és megsemmisítik az emberiséget.

A káosz kellős közepén, a Fekete Trónjáról Azathoth, az őrület és a mélység istene uralkodik az egész térben és időben. Mert ő a mester a mindenhol ott lakozó sötétségben.

Nyarlathotep-nek mindent el kell mondani. Ő a hírnök a szférák között, az élők és a holtak birodalma között pedig az utazó. Megidézheti az Öregeket, és felébresztheti őket a halhatatlan álmukból. Ezután az idősek jeleit össze kell törni, és a Sötétség ura kiszabadul.

Szerte a végtelenség fekete tengerén és az idők ködén túl, Yog-Sothoth figyel és vár. Mert ő őrzi az átjárót a világok között, egyedül ő hordja azt a kulcsot, ami nyitja a kapuit. Mert mikor az ősi rítusokat elmondják, és a Sötétség ura felébredt, megidézték, még egyszer fel kell nyitni a csillagok közti kapukat. A múlt, a jelen, a jövő mind egynek számít Yog-Sothoth-ban.

A hatalmas Dagon, a nagy leviatán, az örök tengerek sötét mélyéről támadt fel. Mert ő a Cthulhu jelképe, aki halhatatlan álmában nyugszik, álmodik az ősi templomában, R’lyeh-ben.

Cthulhu a Nagy Öreg istenek hatalmas főpapja. Mert mikor a csillagok a helyükre állnak, felébredhet ősi sírjából, hogy jelezze visszatértét. Ezután az Ősi Öregek, akiket régen száműztek különböző szférákba, elszabadulnak a börtöneikből, és fejest ugranak a csillagokba, hogy elfoglalják a Földet még egyszer. Azok számára, akik a mi világunk küszöbén leselkednek arra az időre várva, mikor jön el visszatérésük ideje.

Az éjszaka kútjaiból az űr öbleiig, ismertebb nevükön a Nagy Öregek voltak, az Öregek és a leendő Öregek. Azathoth, Shub-Niggurath, Tsa Thoggua, Nyarlathotep, Yog-Sothoth, Dagon, Cthulhu. Az emberek uralkodik most, ahol Ők uralkodtak egyszer; türelmesen és erősen várakoznak, mert újra fognak uralkodni.

[Saját kezű fordítás, ne másold!]

A fordítás a Discovery of the Necronomicon mentén készült.