Főoldal Amy Regények Extrák Galéria Oldal
Mysteries of the Night
Egy csippetnyi blog egy nem átlagos lány tollából.
A Circus Diabolique

Valami bűnös közeleg ezen az úton…

A Circus Diabolique

Százévente egyszer a Circus Diabolique feltámad az árnyakból… ahogy az alkony körbeveszi a karnevált, az egykor ünnepi ösvényen, mostanra egy hátborzongató érzés fenyegetőzik. Halvány fény árad valahonnan a távolból, ahol zörejek visszhangoznak kísértő zene és nyugtalanító hangok társaságában. Sötét pletykák szólnak eltűnt gyerekekről, csavargók követik a karnevált városról városra, és bár tisztában vagy a veszéllyel, ami a városban jár, nem tudsz ellenállni a kísértésnek, hogy megnézd a cirkuszt sötétedés után.

Vastag bársonyfüggönyökkel takarták le a ketreceket, amiket vastag kötelekkel, nehéz láncokkal rögzítettek. Megakadályozzák, hogy a bámészkodók lássák, milyen rémségek vannak alattuk. Alacsonyan morgó hangokat lehet hallani, ismeretlen szörnyűségektől, amiket fogságban tartanak. Ahogy elhaladsz a ketrecek mellett, megrázzák a rácsokat, és egy kar kinyúlik. Majomszerű lény, haj nélkül, a hatalmas fehér kart hegek és durva öltések borítják. A hosszú, karomszerű körmök a fenevad ujjaiból nő ki, és csak centikre a torkodtól markolja meg a levegőt. Épphogy meg tudsz menekülni a lény markából, és gyorsan tovább haladsz az ösvényen.

Madame Endora

Egy furcsa üvegből és fából készült, magas dobozban egy életnagyságú marionett-bábú néz rád, úgy faragva, mint egy cigány jós. Egy régi játék ez, egy jövendőmondó gép. Arany betűkkel festették fel a doboz tetejére a nevet, Madame Endora. A fényes fém csillogása megragadja a tekinteted, és felfedezed, hogy egy furcsa érme félig el van temetve a poros földben a doboz mellett. Felveszed, és látod, hogy egy karneváli érme, pontosan annyi árral, amennyivel használhatod a dobozt. A bedobó nyílásba helyezed az érmét, és egy furcsa zene indul el. Zöld fény világítja meg a dobozt belülről, a cigányasszony pedig életre kell. Elhúzza a kezét a tarot kártyák felett, amik előtte hevernek, majd egy sötét jóslatot mond neked.

Lépj közelebb… engedd meg nekem, hogy megmutassam a végzeted útját. A jövőd itt van a kártyákban. A sors keze már árnyékot vetett az életedre. Kilátástalan a jövőd, és sötétség tölti ki az előtted álló utat. A vihar közeleg… vigyázz.

Azzal, hogy Madame Endora elhúzza a kezét a kártyák fölött, majd a másik kezét végighúzza egy díszes doboz fölött a kártyák mellett. A doboz kinyílik, és egy miniatűr koporsó van benne. Endora kiveszi a koporsót, és egy kicsi sírkő elé helyezi a kártyák másik oldalán. Még egy utolsót gesztikulál, és egy rejtett panel kinyílik a koporsó alatt, ami egy alsóbb szintre ejti a koporsót. Ezzel kihunynak a fények, Endora lehunyja a szemeit, és a doboz ismét sötétségbe borul. Kiveszed a koporsót, kinyitva pedig egy régi, aranyozott antik kulcsot találsz.

Az élő babák seregei

Menedéket egy díszes vagonban keresel, Madame Endora mögött. A vagon ajtaja zárva, de kipróbálod az előbb nyert kulccsal kinyitni az ajtót. Az ajtó nyikorogva kinyílik. Ahogy belépsz a sötét vagonba, furcsa borzongás fut végig rajtad, és hirtelen olyan érzésed lesz, mintha nem lennél egyedül a kicsi szobában. Körülötted halk suttogást hallasz. Meggyújtasz egy gyertyát, a szemed pedig lassan hozzászokik a félhomályhoz, és azt veszed észre, hogy tucatnyi porcelánbaba ücsörög a vagon polcain. A szemeik követik a mozdulataid. Nincs köztük két egyforma. A lepattogzott porcelánt karneváli arcfestékkel díszítették, de több köztük az ártatlan tekintetű baba, komor tekintettel. Egy antik asztalon van egy nagy könyv, aminek lapjain okkult szimbólumok és furcsa diagramok láthatóak megsárgult lapjain. Ismét hallani a suttogásokat. Eléred, hogy levegyél egyet a babák közül – egy szomorú tekintetű kislányt skarlátvörös ruhában – de mielőtt megérintenéd, egy könnycsepp hullik le a szeméből, az ajkai pedig egy mosollyá gördül, felfedve egy sor hegyes fogat. Gyorsan visszarántod a kezed, és észreveszed, hogy a baljós vigyor a többi baba arcán is látható lesz. A suttogásból halvány szavakat veszel ki… „maradj velünk…” figyelmen kívül hagyva a csontig hatoló hideg könyörgést, lassan kihátrálsz.

A Spellbound Bábszínház

Egy régi fonográf hangja felhívja a figyelmedet, ami egy sötét sátorból jön. Bent egy kicsi színpadot fedezel fel. A függönyöket elhúzva feltárul egy marionett bábú, ami egy baljós bohócként van öltöztetve. A bohóc kezei és lábai a végtagokat mozgató zsinórokhoz vannak rögzítve, szögesdrótos kampóval. A mániákus marionett egy rongyos pergamendarabot tart a kezében, amin az alábbi dalszöveg olvasható:

The witching hour’s drawing near,
And my tragic fate is clear—
I’ll take your secret to my grave,
For evermore, I’ll be your slave—
Because I’m spellbound—

A lejátszó megáll, és a dal felénél abbahagyja a játékot, a bohóc pedig egy élettelen pózba zuhan össze. Közelebb lépsz megvizsgálni a miniatűr színpadot, és még több hasonló bohócbábot fedezel fel a függöny mögött, mindegyik láncokra és horgokra kötve. Borzongás kúszik végig a gerinceden, ahogy rájössz, nincs senki, aki mozgatná őket a sátorban. Egy nyugtalan borzongással gyorsan elhagyod a bábszínházat.

A kísértetjárta körhinta

Ahogy közeledsz egy csodálatos körhintához, teli mesés lényekkel, egy dallam kezdődik, a körhinta pedig forogni kezd. Antik lovak szárnyalnak sárkányok mellett, griffek és más mitikus lények közt, amiket földöntúli részletességgel festettek és faragtak. Egy sötét, kavargó köd képződik az egyik fekete mén fölött, a szemei pedig pokoli vörösen kezdenek izzani. Ahogy elhalad előtted, egy gonosz lovas ölt testet a bestia ékköves nyergében. Egy fekete hajú nő irányítja a démoni lényt. Az árnyékos kísértet elfordítja a fejét egy ördögi vigyorral, egyenesen feléd. Egy másik gyönyörű női fantom jelenik meg egy fakó lovon, ami nem tűnik többnek egy holtsápadt csontváznál. A körhinta vadul forog tovább, még több szellem jelenik és tűnik el, ahogy a lovak felemelkednek és elsüllyednek.

A szultán kígyói

Furcsa hangok hívnak egy sötét sátorhoz, amit arab szimbólumokkal összefonódó kígyók öveznek. Egzotikus zene vegyül ritmikus dobolással, ami hipnotizál, és int téged, hogy merülj el benne. Egy ékköves köntöst és turbánt viselő férfi ül egy selyem szőnyegen a szoba kellős közepén, egy sötét melódiát játszik a bonyolult faragású furulyán. Három nagy szőtt kosár hever előtte a földön.

A zene teljesen hipnotizál, és transzba ejtve tart téged. Nem tudsz mozogni, mialatt figyeled a két, éjsötét fekete kígyót, ahogy lassan felemelkednek a kosarak mélyéről. A hatalmas kígyók ritmikusan imbolyogni kezdenek a furcsa zenére, majd kicsúsznak a pihenőhelyükről, és a dudás köré csúsznak. Körbecsavarják testüket az embereken, aki nem vesz róluk tudomást, és tovább játssza furcsa dallamát.

A kígyók hangosan sziszegnek, villás nyelvükkel a levegőbe csapnak. A farkuk csörgése tökéletes ritmusban vannak a zenével, és hamarosan egy hangosabb hang csatlakozik, amint a harmadik kígyó felemelkedik a középső kosárból, hörgő kórusban a másik kettővel. A farka sokkal nagyobb, szemben a másik két sima fekete kígyóéval, amik a dudás köré fonódtak, a harmadik kígyó elefántcsont fehér és csillogó aranyszínű. Most egy másik forma kezd előbújni a középső kosárból. Egy csodálatos nő csábítóan lengedezik, ahogy lassan felemelkedik. Felemeli a karjait a hullámzó mozgásra, és ujjnyi cintányérokon kezdi játszani a ritmust. Ahogy felemelkedik, láthatod, hogyan változik a torzója. A borostyánszínű teste fokozatosan elhalványul arannyá és fehérré, és ahogy tovább nézed a testét, az érzéki formája egyre simább és hosszúkásabb lesz. A kígyókirálynő int feléd, és képtelen vagy neki ellenállni.

A rémálom parádé

Dobok hangja töri meg a nyugalmat, és figyelmeztet téged, hogy a parádé közeledik. Elrejtőzöl az árnyékban, ahogy a zene közeledik. Lidérces alakok jelennek meg a ködben. Életnagyságú bábok, már-már mániákusra festett harlekinek tántorognak végig, ahogy a baljós refrén elhangzik a dobok és trombiták előadásában. Négy fekete lovas húzza azt a kocsit, ami egy letakart ketrecet rejt, ijesztő hangok szűrődnek ki a fogságban szenvedő szörnyűségektől. A porondmester követi a vagont, és ostorozva csendesíti a vadállatot. Egy pár ormótlan bohóc követi, ahogy ügyetlenkedve bűvészkednek egy emberi koponyával, és két nagy csonttal, mialatt egy ördögi kinézetű férfi felveszi a cilinderét és a skarlátvörös köpenyét a lángoló tőrök között. Végül egy kígyóbűvölő érkezik, aki ékköves turbánt visel, és hipnotikus dallamot játszik a furulyáján, két fekete vipera és egy nagyobb fehér kígyó követi. A parádé bevonul egy nagy cirkuszi sátorba a karnevál legvégén.

Távolról dübörög már a közelgő vihar. Belépsz a fő esemény helyszínére, és helyet foglalsz a többi furcsa ember között, akik a régi idők szerint öltöztek. A közönség csendben ülve várja a műsort, ami hamarosan kezdődik. A fények elhalványulnak, a zenekar játszani kezd, a porondmester pedig besétál a reflektorfénybe.

“Ladies and gentlemen, allow me to direct your attention to center stage where you will bear witness to terrifying sights that will haunt you till the day you die. Behold the Circus Diabolique, and let the nightmare begin…”

Az ördög tőrei

A fő attrakció egy halált megvető alakulat, a Diablo & The Devil’s Daggers. A mester a reflektorfénybe áll, követi a gyönyörű segédje. A hiányosan öltözött lány belép a színpad közepére, ahol egy nagy kerékhez szíjazzák a bokáját és a csuklóját. Diablo rámutat a kesztyűs kezével a lekötött asszisztensére, és a kerék forogni kezd. Diablo hátraveti bíborvörös köpenyét, felfedve 13 borotvaéles kését a kabátja belső zsebében. Magasra emeli az első tört, és lángba borul. A közönség vadul éljenez, mialatt Diablo folyamatosan dobálja tőreit a fogságban levő szépség felé. A penge a lány torka mellett landol. Még egyet eldob, majd megint egyet, a halálos tőrök mesteri pontossággal érnek célt. Ahogy a tüzelő tőrök célba érnek, a kerék egyre gyorsabban pörög, az asszisztenst lassan elnyeli az örvénylő tűz. Ahogy az utolsó ördögi tőrt is eldobják, a kerék megáll, a lángok abbamaradnak, és egy elszenesedett csontvázba ér földet, ahol néhány perce még egy szépség volt. A tömeg üvölt, Diablo pedig felemeli a karját, és felemészti a tűz. A sétáló pokol a színpad közepére áll, a lángok alábbhagynak, és egy csontváz marad a helyén, Diablo ruháiban. A csontos figura leveszi a kalapját és a nyakkendőjét, majd porrá omlik egy utolsó lángban.

A hatalmas finálé

A vihar kint tombol. A sátrat hevesen rázza, villám sújt le a fő oszlopra, és egy élénkzöld villám szalad le a földig. A tömeg egy emberként visít rémületében, a közönség tagjai spektrumformát vesznek fel, majd elhalványulnak a szem elől. A porondmester küzd a szél ellen, és eljut a színpad közepére, ahogy magasba tartja pálcáját, dacolva a tomboló viharral, ami körülveszi őt. A cirkuszi sátor teteje elszakad, kitéve lakóit a vad elemeknek. Fülsüketítő pattogás, hatalmas villám rázza meg a porondmestert egy vakító fény kíséretében. Elborzadva nézed, ahogy az eső elmoss mindent körülötted. A cirkusz és a bűnös lakói eltűnnek a szemed elől, és a földbe olvadnak. Ahogy a vihar eltűnik, nyoma sem marad a karneválnak, csodálkozva maga mögött hagyva téged, hogy ez valaha is létezett, vagy szimplán csak egy furcsa és ijesztő rémálom volt.

[Saját kezű fordítás, ne másold!]

A fordítás a Circus Diabolique mentén készült.