Hy darlings! ♥ \m/

Egy hónappal ezelőtt volt az előző része a sorozatnak, és mivel 2022 eddig nagyon erős zenei felhozatalban, nem lehet panaszkodásra okom, hiszen jobbnál jobb zenéket adnak ki a kezük közül a zenekarok. Néhányat nagyon várok, néhány még meg sem jelent, de itt most a május végi, és júniusi és júliusi muzsikák következnek. Persze, nem fog mindenkinek tetszeni, de nem lehet 0-24 ugyanazt a két dalt hallgatni. (amúgy de)

Ti amúgy szeretnétek, hogy visszatérjen az Amy Loves Metal sorozat? Régen nagyon szerettem zenéket felfedezni, ez most is így van, csak akkor hirtelen kifogytam a listából (igen, kérdezhetitek, hogy sikerült ezt elérni X”D). Most lenne megint egy jónéhány előadó.

Lacrimas Profundere: Wall of Gloom

Azt hittem, hogy nem tudják az előző dalt felülmúlni. Azt hittem, hogy nem lehet még jobban megerősíteni a piedesztált, amit kaptak a 2006-os Filthy Notes for Frozen Hearts és a 2008-as Songs for the Last View album óta. Hát de. A Bleeding the Stars sem volt semmi, erre most mindjárt itt van a How to Shroud Yourself With Night (amiről majd írni is fogok, természetesen, ha már az elődjeiről is írtam). Nyitódalként tökéletes, és már most várom, mi lesz később. Még elvileg kettő dal kijön a teljes lemez előtt, úgyhogy ez a félidő most nagyon más. Azóta mondjuk nem is hallgattam nagyon más zenét. Pedig kellene. De szóljatok nekik, hogy engedjenek el egy kicsit.

Lacrimas Profundere: The Curtain of White Silence

Most direkt raktam egybe a két friss dalt, mert én már most nem bírok magammal. Kicsivel több, mint egy hónap van az új albumig, és alig várom már, hogy a box elfoglalja méltó helyét a testvérei mellett. A dal maga nekem meglepetés volt, valóban mertek újítást csinálni, és ez az előnyükre vált. És remélem, én jól hallom, hogy Chris hörög a refrén alatt, mert az még mindig egy kicsi félelmem, hogy csak szövegíróként marad meg, és nem adja megint a csodálatos hangját. De majd augusztusban lesz időm kivesézni rendesen.

Hy darlings! ♥ \m/

Na gyerekek, erre a posztra pont a drágalátos piedesztálon tartott zenekar miatt kellett várni ennyit, de tisztában voltam vele, hogy a késésnek oka van – mégha nem is tudtuk meg a valódi okot, mindegy is, maga a videó megérkezett végre, úgyhogy addig előtte gyorsan megírtam a posztot, ha már ennyi ideje várattak minket/engem. De jaaaj, már nagyon rég szükség volt erre. Főleg rájuk. Kicsit kezdem sajnálni a többi előadót, mert amint augusztusban a kezembe akad a box, akkor csak a nagyon nagyok (pl.: Down for Whatever itthonról) fog tudni bekerülni a hallgatási listára. De 2022 már most elkényeztetett engem.
A poszt csúszásért pedig elnézést kérek, Geralt a bűnös.

Lacrimas Profundere: A Cloak Woven of Stars

Ott voltam a premiernél, és ATYA.ÚR.ISTEN. Eszemet eldobom, ez annyira menő!
Ha ez a dal ilyen, akkor milyen lehet a többi? Már tudom dúdolni a refrént, az egyik sort szeretném magamra varratni, valahol a Madness Returns tetkóm közelébe (segítek: Don’t even look at me and call me insane « ez az a sor). Igaz, azóta már tudom, hogy jönni fog a következő klip, ezt első kézből tudom, de én meg annyira benne vagyok a dologban, hogy azt is tudom, melyik fog jönni, és azt is, hogy az utánalévők, de engedelmeskedem a mindenkori Bossnak, és nem, nem lövöm le a poént. Plusz, akitől az infót tudom, az is megkért rá, hogy ne rontsam el az örömüket.
Úgy nézek én ki, mint aki a legkedvesebb zenekara kérését semmibe veszi?
Inkább kapjatok ti is Lacrimas-mérgezést. Enjoy! 😉

Hy darlings! ♥ \m/

Szinte alig volt két napos az előző, 21. poszt, mire néhány olyan új dal is érkezett, amik akkor nem fértek bele megjelenésük miatt, de mostanra már megint van 7 érdekes dal, ami miatt a csokor megszülethetett. Van köztük magyar is, akik közül kettőnek már nagyon várom a koncertjeiket, mert amiket hallgatok, azok nagyon babán szólnak, de élőben kíváncsi vagyok, messzemenően túllövik-e a szintet, mint egy számomra nagyon kedves másik hazai zenekar.

From the Sky: Lethe

Az első album engem teljesen levett a lábamról, valahogy ez a hangzás engem teljesen ki tud kapcsolni. Vagy csak mert mostanában az idegnyugtató gyógyszer helyett hörgéssel teli zenét szoktam hallgatni, és az lenyugtatja az agyam. De!, mielőtt bárki is tovább menne, ebben a dalban nincs benne. Sőt, a szövege is olyan szép, hogy az ember lánya akaratlanul is másképp éli meg. Ajánlani tudom, egy próbát megér.

New Friend Request: Többet ér

A srácokat azért követem már egy ideje, főleg azóta, hogy egyik nyáron a Depresszió előtt léptek fel. Akkor szereztem egy számlistát is tőlük, én meg utána kíváncsi voltam, hogy szólnak a dalok CD-n (akkoriban valamiért nem volt tökéletes a hangzás a Barba kisszínpadán, így aztán nem értettem sokat), és azt kell mondjam, nem csalódtam. Azóta az Előttünk szakadék és a Hiányzik amolyan NFR-himnuszok nálam, úgyhogy kíváncsi vagyok, milyen lesz a 3. lemez. Ennek lett az előfutára az alábbi dal is, és szokásos színvonal :D. Úgyhogy várólistás \m/.

Hy darlings! ♥ \m/

Új csokorral készültem, mert végre összejött annyi előadótól új kiadvány, hogy érdemes posztot csinálni róla – vagyis minimum hét, egy hónapnál nem régebbi új anyag. Ilyenkor örülök, hogy egy műfajnak több alműfaja van, és megtaláltam azokat, amik nekem tetszenek. Hirtelen azt se tudtam, melyikkel lenne érdemes kezdeni, mert a nagyon nagyok még egyelőre csendben van.

Sabaton: The Unkillable Soldier

Az utóbbi két albumot valamiért nem hallgattam annyira sűrűn, de ez a dal ezzel az albummal (ami amúgy megvan, khm) valahogy újra előtérbe vonultak, és elkezdtem gondolkodni a koncerten is, mert 2015-ben láttam a csapatot utoljára. Most sok minden miatt mondom azt, hogy nekem szükségem van erre a fajta zenére, és élőben is jó lenne újra látni.
Fun fact: akiről szól ez a dal, egyszer azt mondta, hogy ő élvezte a háborút. Igaz, hogy arcon, fejen, lábon, hason, bokán, lábon, csípőn és fülön lőtték, fél szemére megvakult, túlélt két repülőgép zuhanást, kiszabadult egy börtöntáborból, és letépte a saját ujjait, mikor az orvos megtagadta tőle az amputációt. Ez a fickó tényleg megölhetetlen volt. Még a Sabaton is megpróbálta, nem sikerült.

Hy darlings! ♥ \m/

2022 már most megannyi csodás dalt ajándékozott nekünk – nekem legalábbis rengeteget, főleg azért, mert idén már 100.000%, hogy lesz új Lacrimas (és akkor minden más zenének helló), de azért akadnak más érdekességek a legnagyobb videómegosztó oldalon. Nem mindegyikre iratkoztam fel, de vannak, amik már önmagukban is érdekeltek voltak, mert követem azt a munkásságot máshol is. De inkább beszéljenek a videók magukról.

Schwarzer Engel: Schlitzer + Endzeit

Nagy hype-ra számítottam a Sieben-album kapcsán, és azt kell, hogy mondjam, hogy nekem az első hallgatás után az ismert három dal után nagyon megtetszett még három. 11 új dal mellett ez egy nagyon jó arány, kérem szépen. És nem, nem vagyok elfogult Dave munkássága kapcsán :D.
Második leghallgatottabb német előadómtól időközben kijött egy lyric videó is, én meg vagyok olyan aranyos, hogy megkapjátok mindkettőt, mert hát SISEP in action 😉

Hy darlings! ♥ \m/

2021 sok jóval örvendeztette meg a keményzene rajongóit, és a hiatus alatt egész sok remekmű érkezett, ezekből szerkesztettem össze egy újabb csokor ajánlót. Próbáltam aktuális lenni, úgyhogy nagyjából 3 hónappal (augusztusig) megyek csak vissza az időben, ha egy újabb dalt nézek. Azért akadnak szép számmal :D.
Ez a jó abban, ha az embernek több stílus is tetszik a metalon belül, lehet találni sok jó dalt. Így aztán kezdjük is az elején

Down for Whatever: Porszemek a fényben

Házi feladat magamnak magamtól: nem ártana ezt a dalt teljesen tudni kívülről, ha már volt szerencsém a srácokat eddig kétszer látni idén (ezekről már korábban írtam), és már van jegyem a decemberi koncertre a Depresszióval karöltve). Gyerekek, én nem bírok magammal, na 😀
Őszintén megmondom, kicsit kijöttem a gyakorlatból, mármint ami a friss kiadványokat jelenti, de már első blikkre azon kaptam magam, hogy tetszik ez a dal (furcsa is lenne, ha nem, mert jelenleg a srácok a másik szívem csücskei a Road és a Depi mellett). Még egy párszor le fogom futtatni, hogy biztos megtanuljam ;). Aztán a többit meg majd decemberben meglátjuk.

Road: Senki kedvéért nem fékezünk

Én voltam sokszor a hülye, hogy nem figyeltem rájuk jobban, mert nem csak az ismertebb dalok között vannak jók, sőt. Ráadásul képes voltam megvenni a különszámot (tőlük is), csak azért, mert akartam az új felállással egy posztert a Roof of Fame-embe. Most is fent van egyébként, a lemezt pedig kincsként kezelem a többi lemezes relikviáim között.
Egyébként ez az irány, amit most képviselnek, nekem sokkal jobban bejön, mint az, amit az előző lemezen hoztak, de ez csak az én véleményem. A M.A.T.T. szintje azonban eddig aranyérmes, és amint leteszem a fenekem végre ez a lemez mellé is, szerintem esélyes ezüstérmes lehet, ha nem aranyérmes.

Havi kollázsunk következik ismét, kicsi csúszással, mert szinte mindenki október elejére ígért valami újdonságot, úgyhogy a hónapban két posztot kaptok a témában. Részemről öröm, hogy bár a műfaj még mindig kemény, mégsem egyezik a hangzás sehol. Legalábbis, most nem találkoztam olyannal, amivel fogtam, és leállítottam a lejátszást, mert nagyon tetszett.

Schwarzer Engel: Kreuziget Mich

2018 rég volt, mikor fekete angyalom – aka Dave Jason – valami újdonsággal lépett elő. De tudtuk, hogy lesz új album, azt is, hogy a Sieben csúszik jövőre a koronavírus miatt, de a tervekhez tartja magát, és az albumok közötti EP időben kijön. És pont itt is van ez a csoda, aminek már a részlete is a fülembe mászott. Az alábbi képről pedig lett egy jelenetötletem, és legalább Julian is méltón bemutatkozhat a Beyond Time keretein belül.

Depresszió: Életfogytig

Tisztában vagyok azzal, hogy lesz új album, már most előrendelném, ha tehetném – de előtte ezt még egy Best of anyag fogja megelőzni, és az egy jövőre megjelenő kiadvány lesz. Igen, elő fogom rendelni, mint kb. az összes Depi anyagot A folyamat zajlik… c. albumuk óta. Még anno a „ronda karácsonyi póló” akcióban is részt vettem, és van egy „ronda” Depi-pólóm, de olyan szép az, hogy már jó.
A dalról nekem olyan érzésem van, mintha egy korábbi albumról maradt volna le, de ezzel nincs bajom. Nem tudni, Feri mikor írta ezt, de nekem nagyon bejön ez a hangzás. Másfajta énektechnikát is használ, amivel eddig 9 album után nem találkoztam, de ez az irány jó. Hallom azt a tipikus Depresszió-hangzást, de mégis van benne valami új.