Én gyerekek sokkos vagyok. De komolyan. Először, mikor jött a hír Vikitől, ezt gondoltam, hogy ez kacsa. Aztán szinte másodpercenként közölte az összes nagyobb metalos oldal, hogy bizony igen, éppen ma, a nemrégibben szintén öngyilkos Chris Cornell születésnapján vetett véget az életének Chester Bennington.

Ugye, hogy milyen kibebaszottul hihetetlen?

Most se tudom elhinni.

És sajnos… nem hoax.

Chester’s LINKIN PARK bandmate Mike Shinoda confirmed the reports, tweeting: „Shocked and heartbroken, but it’s true. An official statement will come out as soon as we have one.”

Mi vesz rá egy hatgyerekes apát, egy világszerte kedvelt embert, hogy ezt tegye magával? Tudtam róla akkor is, mikor aktív figyelmemet élvezték, mivel két évig veszettül meg voltam halva a zenéjükért, hogy küzd az alkohollal és a drogokkal. De mertem azt remélni, hogy nincs semmi baja. De sajnos, nem láthatunk a felszín mögé.

Nem voltam ott a VOLT-os bulin, nem láthattam azt a bandát, akikért korábban tényleg képes lettem volna x ezreket kiadni. Így viszont nagyon le vagyok sokkolódva, hogy ez történt. Ez az ember konkrétan a Meteora lemezükkel akkora kötelet dobott nekem így költőien fogalmazva… a Numb számomra az a dal, ami… ami egyszerűen egyszerre fáj, mert arra a korszakra emlékeztet, sírva fakaszt, mert amiatt nyugodtam meg, de fel is vidít, mert itt vagyok.

De most mégis szomorú ismét, mert elment. Rettenetesen le vagyok törve, hogy ez történt, felfoghatatlan és hihetetlen számomra. Chazy, mégha nem is csináltatok olyan lemezeket az utóbbi időben, amik számomra érdekesek lettek volna: köszönettel tartozom, hogy azt a két lemezt megcsináltátok, hősök vagytok, te főleg azok után, amin keresztül mentél. Köszönöm azt a két lemezt, amik a metalhead életmód felé tereltek. Köszönöm, hogy annak idején a Numbbal mentőövet kaptam, kisírhattam magam, és tovább léphettem, felállhattam a gödör mélyéről. 

Most én is így érzem magam… most… most sírnom kell megint. Sajnálom. 

RIP Chester, we will miss you. Thanks for everything.

A hétvégén pont annak a két csapatnak jelent meg új videója, akiktől a leginkább idegenkedtem kismetalos koromban. Pedig nagy hülye voltam, tudom. Szóval, figyeljetek csak ide.

Az utóbbi időben rengeteg melodeath metalt hallgattam, és ebbe beletartozik az Arch Enemy is. Alissával ez lesz a második albumuk, a Will to Power szeptember elején jelenik meg. Azt hittem, hogy ki fogom tudni várni, hogy megjelenjen, és akkor majd egyben… de hát tévedni emberi dolog :D. Kár, hogy nem voltam ott Rockmaratonon, biztos valami eszméletlen nagy bulit csináltak. Alissával találkozni pedig biztos, hogy egy élmény lehet :3.

A másik csodamű (nekem meg még párszáz lányzónak/srácnak) az új Amon Amarth, akik szintén nemsokára lehorgonyozzák nálunk viking hajójukat. Sajnos az a hétezres beugró nekem most olyan soknak tűnik, mintha a fogam húznák… pedig muszáj lenne akkorát bulizni rá! *-* Még a végén pasi lennék, és Johanhoz hasonló szakállam nőne (szóvicc helye, de nem tudok semmit).

Kb. csak én szeretem ezt a műfajt, de azért enjoy! 🙂

Napok óta ezen a dalon élek, mert valahogy ez visz előre.

The Fates have not forsaken me
Again I will be strong
Again will be free

I
Will never die
This world is mine
Soon I will break through the storm

Eljutottam végre oda, hogy meghallgassam a másik nagy kedvenc csapatom új lemezét. Szerelmes vagyok. Megnéztem a klipet is, mert meg akartam várni egyben az albumot. Szerelmes vagyok. Jelenleg a Zombie Love a szerelmem, de ez se marad le sokkal utána *-* (érik nekik is egy modul/oldal).

Most bánom, hogy nem rendeltem elő. FML.

Igazából én éreztem, hogy egyszer eljön ez a nap. Már éreztem a 2013-as lemez után, Gas kilépése után. Akkor elnyomtam magamban ezeket a gondolatokat, hogy áh, biztos meglesz a 30 évnyi fennállás. Tévedtem.

„Miután negyed évszázadig a szerelem és a metal összefonódott, őszintén úgy éreztük, hogy a HIM kifutott a természetellenes folyamából, és búcsút kell mondani annak reményében, hogy utat adjunk a látnivalóknak, illatoknak és a hangoknak, amik még feltáratlanok. Elkészítettük a mintát, megoldottuk a puzzle-t, és elfordítottuk a kulcsot. Köszönjük.”

Akik régebb óta olvasnak, tudják, hogy nekem a HIM életemnek talán a legmeghatározóbb zenekara, jelentősen rányomták a kamaszéveimre a bélyegüket. Volt szerencsém háromszor látni őket élőben, a legutóbbiról, a nagy 12 év utáni magyarországi koncertről még írtam is. Rengeteg órát töltöttem azzal, hogy írtam a fanficeimet, miközben háttérben szólt egy-egy album. Túlestem azon is, hogy pár évig idealizáltam Villét, de melyik kamasz vagy tinédzser nem csinálta ezt? Nekem a HIM mindig is egy öttagú zenekar volt, nem csak volt Ville és négy zenész. Volt nekem Ville, Linde, Migé, Burton és Gas.

Gas kilépése után egyetlen egyet bánok: nem fogom hallani már soha többet, Kosmo hogy teljesített volna egy lemezen. Szegény gyakorilatilag bizonyítani nem tudta maradandóan, mit tud, mivel nem voltam ott a legutóbbi magyar bulijukon.

Melyik HIM-lemez életem meghatározó HIM-lemeze? Határozottan a Love Metal.

A legeslegmeghatározóbb HIM-dal az életemben? Határozottan a The Funeral of Hearts.

Először még poénkodtam is, hogy tényleg szeretem, de megértettem ennek a műfajnak – mert az, ezt senki sem tagadhatja – a mondanivalóját, és akkor még nem is tudtam, hogy mennyire meghatározó lesz a metal szeretete az életemben. Sokkolt igen, nagy űrt fognak hagyni, de egyszer mindennek vége szakad. Nem reméltem, hogy ilyen hamar, 26 év után… de az fáj, hogy a búcsúturné nem érinti hazánkat. Illene, ha már Villének magyar gyökerei vannak.

Őszintén, mostanság kezd leülepedni a hír. Nem voltam aktív hallgatójuk az utóbbi években, de mai napig kívülről tudom a dalokat, és mindig is lesz egy heartagramom.
Ha ez a zenekar nincs, nem fedezem fel az összes többit, nem jutok el Finnországba, nem fedezem fel a Lacrimast, nem ismerem meg azokat az embereket, akik közül párral mai napig beszélek, nem nézek utána a nagy öreg zenekaroknak, nem mélyedek el jobban Poe művészetében, nem nyitottam volna a black metal felé, sosem kezdek el weblapot készíteni, nem mélyedek el a html/php világában.

A blogom kezdetben HIM fansite volt, ami később kinőtte magát HIM Times-á. Sokáig is üzemeltettem, azt hiszem, a lehető legjobb HIM-forrás volt, úgy 2014 közepéig… ha jól emlékszem. 

Köszönettel tartozom ennek az öt embernek, hogy a zenéjükkel olyanná formáltak, amilyen vagyok. Sok nehéz órán átsegítettek, és kár, hogy sosem tudtam személyesen elmondani. Online nem az igazi. 

Igazából még mindig nem találom a szavakat, mert nagyon meglepett ez a hír. Az első sokkon már túl vagyok. Nézzétek el Ville mondanivalójának gyors fordítását.

Valaki ráér majd május 13-án esetleg? Összefuthatnánk, és mehetnénk csapatni ezerrel ^^. Addigra megpróbálom a hajam is tűrhetőre növeszteni, megígérem!

Bár jómagam egyetlen Fűrész-filmet se látott (egyedül nem poén, tudjátok…), ezek után kezdem érezni a késztetést, hogy muszáj lesz.