Zene – Sabaton: Smoking Snakes

Mondjuk úgy, hogy igen, a hatodik buli az majdnem vízválasztó, de ha én így korán reggel már le tudom írni az elmúlt 12 óra eseményeit, akkor valószínűleg aludtam 3-4 órát, érzem, hogy fáj a nyakam és a lábam, de megérte ❤. Életművész vagyok, ezt az érzést, hogy ez miért jó, nem lehet megmagyarázni. De egyszer megpróbálom leírni, miért mondom azt, hogy istentelenül imádok rock/metal koncertekre járni.

Történet szerint én négykor indultam itthonról. Változatosság kedvéért Zombie-mmal mentem, és ő hozott egy srácot, akiért mennünk kellett. Olyan hat körül érhettünk a volt ZP, mostanra Barba Negra Track mellé, ahol elvileg kannás boroztunk volna, csak az én gyógyszereim nem nagyon szeretik az alkoholt (köhögésre még szedek egyet), így kihagytam, de azért egy Angry Birdsös energiaital lecsúszott :D A mellettünk levő csoport meghívott minket, hogy igyunk már együtt. Ezért jó ilyen bulikra menni, még ha egyedül is mész, van kivel lespanolni, és bulizni egy nagyot. Végül mi előbb mentünk be, mert mégiscsak jobban hangzott a Rómeó Vérzik, mint a Sunset (bocsi srácok!). Nagyjából a 3-4. sorig jutottunk, a szokásos „Depire-kell-járnunk” osztag már befoglalta az első sort, de így is állat volt, azonnal szerelmes lettem a RV-be ❤. Legközelebb el lehet cibálni bármelyikre, ami Pesten van, ez figyelmeztetés volt.

continue

2014. 05. 11.    Amy      Koncertbeszámolók     0 comments
Zene – Depresszió: Te vagy a szerem

A koncert. A minőségi Depresszió koncert! Igaz, előre rettegek a képektől, mivel Ferivel szemben álltunk, és a legtöbb fotós ott volt, de ez ezzel jár ^^”.

15:15 után taliztunk Vikivel a Stadionoknál, és utána indultunk a PeCsához, hogy jegyeket vegyünk. Nem volt akkor még senki, és a Depiék is akkor pakoltak befelé, meg még az a két előzenekar. Jött három kis srác, akik beszóltak, hogy a „koncert csak este lesz”, meg „ti rockerek vagytok?”. Nem bammeg, emósok… -.-. Úgy imádom a mai fiatalságot, de komolyan.

Még sorbaállás előtt elmentünk mosdóba, aztán hat után nem sokkal beengedték az embereket. Viki lerakta a cuccokat a ruhatárba, én meg elsőként értem a kordonhoz :D. Gyerekek, így kell ezt csinálni! Kiszemeltem a mikrofonnal szemközti helyet, mert az úgy tökéletes volt, és mivel Zombie nem jött, úgy döntöttünk, most nem Ádám elé állunk. Legközelebb beosztjuk, hogy ki kivel szemben áll, és fákje.

A Sold for Evil is, és a Burnout is pontosan kezdett, ahogy az a jegyre lett nyomtatva. Az utóbbi full magyar, székesfehérvári, és a basszeros/dobos kombó tényleg jól nézett ki. Nem játszottak rossz zenét, és 500 Ft-ért meg is lehetett volna venni a lemezeket, de spórolok, mert Children Of Bodomra kell félrerakni novemberig.

A Cadaveres neve eddig sem volt ismeretlen előttem, és most, hogy már elvesztettem a Cadaveres-buli szüzességem, elmondhatom, megérte. Egyszer hallottam már őket félig. A legtöbb dal szövegét ugyan nem értettem, egészen az utolsóig, ami Billy Idol Rebel Yell-e volt. Na már most, én ezt a dalt mindig HIM-ben hallottam, és kellemes csalódásként ért, hogy hallottam egy legalább ugyanolyan jó dalt.

continue

2013. 04. 21.    Amy      Concerts, Koncertbeszámolók     0 comments