Főoldal Amy Regények Carrd Galéria Oldal
Mysteries of the Night
Egy csippetnyi blog egy nem átlagos lány tollából.
2015/08/21
Írta: Amy | Hozzászólások: 0 | Kategóriák: Cikkeim

Előre leszögezném, nem vagyok a szubkultúra ellen, sőt. Igazából ez a műsor (félig) megtekintése után jöttem rá, hogy igazából a goth stílust is belecsempésztem a stílusomba. Nem minden lány metalhead jár az örök klasszikus póló, farmer és bakancs kombinációban ;). A kultúrából átvettük a fűzőt, a csipkét, és egyéb más szépséges dolgokat.

Az egész cikk ötlete onnan pattant ki, hogy néztem egy műsort a LifeNetwork-ön, Feleségcsere címen, biztos ismeritek, nem egy évadot megélt dokumentum-reality sorozat. Ott kaptam fel a fejem, hogy egy goth családból az anyát kicserélik egy jéghoki-mániás család anyukájára. Ezzel nem is lett volna gond, de a szülők felfogása messzemenően nem az, amit a kultúra hirdet. Egyetlen szó villogott a fejemben a 12. perc környékétől: pózerek.

Lehet, hogy az olvasók között látták a szóban forgó műsort, és talán ők is vitatkoztak a tévével, hogy ez nem így van, ez nem erről szól.

Azoknak, akik nem látták: a család a temetőbe jár a 4 gyerekével piknikezni, minden nap sétálnak, hogy feltűnést keltsenek. A gyerekeket is feketébe öltöztetik, sőt, az idősebb fiúnak balettoznia kellett, mert az apja is táncolt. Már nem emlékszem, mi volt a munkája, ahol lesérült, akkor választotta a táncot. Az apa haja félig rózsaszín haja volt, lila ombrés véggel, de az is csak egy tincs. Emellett több olyan ékszere volt, amit lenyúltam volna. Még a házuk berendezéseit is elfogadtam volna, mert az én „szemléletem” szerint simán elfér egy kopasz fa denevérekkel a javarészt rózsaszínt tartalmazó jegyzetfüzeteim mellett. (Ez most egy nem goth vallomás volt 😀)

Az egészben ott akadtam ki, hogy arra használták a szubkultúrát, hogy „feltűnjenek”. És ettől kezdett el forrni a vérem. A goth életstílus nem a feltűnősködésről szól!!! Sosem azért hordtam fekete ruhát, vagy fekete csipkét, mert ezzel magamra akartam hívni a figyelmet.

A feketében, mint színben és a goth szubkultúra világában tudtam a lelkem meggyógyítani a rengeteg lelki bántalmazás után, és úgy érzem, azon ritka esetek közé tartozom, akik egy másik személy beavatkozása nélkül jutottak ezen túl. Mai napig megvan az a karakterhősnőm, akit abban az időben formáltam meg, és lehet, hogy a zene és az írás kombinációja segített ki abból a kaotikus időszakból. És igen, nekem egyedül csak a név maradt meg a Depresszióból.

Temetőbe menni azért, hogy piknikezzünk… alapból egy morbid dolog, ez még az én határaimon is túlmegy. Bár én személy szerint csak azért kimennék a miénkbe, mert van egy terület, ahol 1900-as évek előtti sírok vannak, sőt, még beljebb olyan, ahol 1800 előttiek is. Egy kalandnak megéri. Talán majd akkor, ha már kicsit ősziesebb és ködösebb az idő.

Fogalmam sincs, mi lett a műsor vége. Azt láttam, hogy a goth apa rendszeresen vitatkozik a hoki őrült anyával, hogy ne nevezze vesztesnek. Ezzel egyetértettem mondjuk, mert egyáltalán hogy mondhatja egy szülő a gyerekékre, hogy vesztes? Vannak esetek, ahol nem a várt eredményt, a jobban teljesítést érik el, hanem a befelé fordulást, és még sorolhatnám… ha egyszer megtalálom, biztos végignézem, és egy hosszabb tanulmányt írok belőle.

2014/08/30
Írta: Amy | Hozzászólások: 13 | Kategóriák: Cikkeim Metal is Religion

Megpróbálom a lehetetlent, amit idáig egyetlenegy blogon sem láttam. Hátha sikerül kifejtenem, miért is annyira élvezetes egy-egy metal koncert. Milyen az az érzés, amikor tudod, hogy tartozol valahova, ahonnan nem néznek ki, nem számít, ki vagy, honnan jöttél, mit tudsz, mert összeköt titeket a zene, az a zene, ami már egy közös pont XY-nal, és ki tudtok indulni egy ponttól a beszélgetésben.

Mielőtt belemerülnénk, ez egy hosszú poszt lesz, lehet, hogy összefüggéstelen, unalmas, de nekem egyfajta életutam van a metalheadség felé, így nézzétek el, ha az elején nem kimondottan a témáról van szó. Úgy érzem, ezek is hozzátartoznak ehhez, és hozzám is.

Tovább olvasom »

2014/08/23
Írta: Amy | Hozzászólások: 0 | Kategóriák: Cikkeim

Igazából bárki, aki úgy dönt, hogy weblapot akar, annak mindig megfordul a fejében, hogy milyen designt tegyen fel már elsőre, mivel fontos az első benyomás.

Manapság két véglet van: a lecsupaszított designok, amik:

  • maximum 3-4, néha 5 színből állnak, amik még harmonizálnak is egymással
  • nincsen agyoncsicsázva
  • szép, igényes képek díszítik az oldalt, amik gyakran a szerkesztő saját keze munkája
  • olvashatóak a betűk megfelelő sortávolsággal
  • itt-ott néhány extra is felbukkan, mint például ötletes táblázatkezelés, amiben még több modulra lehet bukkanni.

Ezek a jobbik dolgok.

Sajnos nem egyszer tapasztalok ún. fogkrémtubusos és/vagy csillámhányós designt (az előbbi elnevezés az egyik barátom kreálmánya, a másikat én és anyu találtuk ki). Sajnos erről több mindent tudnék írni, mit lehetne leszedni az ilyenekről, és nem is mutatok példákat, egyre több lapon találni ilyet. Viszont az ilyenektől én már nem egyszer kaptam majdnem szemrákot, mert egyszerűen bántó a szemnek. Mint kiadványszerkesztő, én minden weblapot egy még ki nem nyomtatott oldalnak látok, és szakmai szemmel nézve nem egybe bele tudnék nyúlni. Szakmai ártalom, sajnálom :D.

De akkor ha már itt tartunk, szerintem, hogy kellene kinéznie egy designnak? Let’s see:

  • Egyáltalán nincs benne színátmenet. A legtöbb színátmenet nem mutat jól, kivéve, ha egyetlen egy szín árnyalataival óhajtunk játszani.
  • A sötét-világos színek egy arányban vannak. A túl sötét designok sem jók, igen, én, aki imádja a feketét, mint színt, soknak tartom, ha nincs több szín mellette. Bátran lehet próbálkozni, a fekete az egyik univerzális színünk, mert tényleg minden megy hozzá.
  • A túl világos designok sem jók, mert mindennek van árnyéka, még neked is. Fénytörési szempontok alapján kizártnak tartom, hogy ne legyen valahol sötétebb szín. Ha úgy párosítasz mondjuk színeket, hogy világos-sötét-világos, mindjárt barátságosabb, harmonikusabb színeket kaphatsz.
  • Biggest nope ever: a neon színek. Ne haragudjatok, de egyszerűen undorítónak tartom ezeket a színeket, és komolyan, ott a szememben levő pálcikák kezdenek együttes tüntetésbe, hogy azonnal hagyjam ott az adott lapot, vagy öngyilkosok lesznek. Szóval, bárki, aki jót akar a saját maga szemvilágának is, kerülje el a neonszíneket.
  • Lehet egy-egy harsány színt belecsempészni, de a citromsárga a lime-zölddel NAGYON felejtős.
  • A pasztell-, krémszínek ugyanolyanok, mint a monokróm színek: sosem mennek ki a divatból.
  • Próbáld megtalálni az aranyközéputat: ne zsúfold tele a fejléced, de ne is hagyd üresen. Tény, vannak kivételek, mikor látok egy képet fejlécnek, de az üresnek hat. A jelenlegi (41.) fejlécem is ugyan egy képből áll, de ráraktam a logóm, a portálom címét, és különböző effekteket alkalmaztam.
  • Számomra a második legnagyobb probléma az oldalakon: a kicsi betűtípus. Ezt tényleg rákenem a szakmámra, és nem az ízlésemre, mert valóban, minél kisebb a betű, annál jelentéktelenebbnek hat, ezért a 10-es és a nála kisebb szedést ne a főbb mondandónkra használjuk. Például alcímnek belefér, vagy dátumok jelölésére, de hosszú, összefüggő szövegben igencsak ártalmas.
  • A kézírást utánzó stílusokat sem lehet túl sok szövegen alkalmazni. A legelfogadottabb szedés többnyire 12 pontos és 13-as vagy 14-es sortáv követi.
  • Az egyedi fontok tényleg szépek, és bár a legtöbb nem alkalmazkodik drága jó anyanyelvünkhöz, igenis lehet találni olyan betűtípusokat, amikben létezik az összes ékezetes betű.
  • 11 különböző módú betűtípust különböztetünk meg, a leggyorsabban elfáradás nélkül mindenképpen talpas betűket érdemes használni, a fentebb említett megfelelő sortávval.

Így röviden ennyi, amit erről a témáról el szerettem volna mondani. Ezek csak az én szempontjaim, amiket figyelembe szoktam venni design készítéskor, vagy css-kódoláskor.

2014/01/05
Írta: Amy | Hozzászólások: 0 | Kategóriák: Cikkeim

Be kell vallanom, én évekig nem voltam érdekeltje a divatnak, sőt, fújtam. Mondjuk, ez még mindig megvan, mikor szerintem rendkívül ronda darabokat adnak hat számjegyű összegért, holott ugyanaz kevésbé márkásabb anyagból kijön egy-két ezresből is, de nem ez a lényeg. Andrej Pejić neve sokaknak talán ismeretlen, de ha a képeket megnézed, talán rájössz, hogy találkozhattál már futólag az igencsak csinos arcával.

De mit is kell tudni erről a csodaszerzetről, és miért figyelek ennyire a munkásságára? Nemrég pont a Dracula 5 véleményezésemben írtam róla, de már akkor érlelődött, hogy ez édeskevés. Tehát, íme az egyelőre egyetlen magyarra fordított Andrej-infók összegezve.

Andrej 1991. augusztus 28-án született Tuzlában, Bosznia-Hercegovinában. Van egy bátyja, Igor, az anyja Jadranka Savić, boszniai-szerb, míg az apja, Vlado Pejić pedig boszniai-horvát. A pár nemsokkal Andrej születése után elvált, és a bosznai háború alatt Andrejék Szerbiába költöztek, Belgrád közelébe egy menekülttáborba. Utána telepedtek meg Vojskában. 1999-ben a NATO bombázni kezdte Szerbiát, ezért Andrej anyukája úgy vélte, hogy ez nem biztonságos a fiainak, ezért Ausztráliába emigrálnak. 2000-ben költözött a család Melbourne-be. Mialatt suliba járt, briliáns elmének titulálták. Andrej modellkarrierje 17 évesen kezdődött, mialatt egy McDonald’s-ban dolgozott, de felfedezték már az uszodában is.

Részben arról a legkönnyebb felismerni, hogy egyszerre tud női és férfi ruhákat hordani. 2011 januárjában a Párizsban tartott divatbemutatón Jean-Paul Gaultier ruháit viselte, és képviseltette magát Marc Jacobs ruháiban is. Szerepelt a new yorki Dossier magazin címlapján, de kitakarással, mivel az olvasók többsége azt hitte, hogy egy félmeztelen nőt lát a képeken. Pár éve a spanyol Rosa Clara menyasszonyi ruhájába bújhatott (azóta is ezt tartja a karrierje egyik csúcsának).

2011 szeptemberében a 18. helyen végzett a models.com Top 50 Male Models listáján, és 98. lett az FHM magazin 100 legszebb nője között. Vendégzsűri is volt, méghozzá a Britain & Ireland’s Next Top Modeljében. Tavaly más híres modellekkel (pl.: Tilda Swinton) együtt szerepelt David Bowie The Stars (Are Out Tonight) c. klipjében.

Tavaly októberében egy interjúban említette, hogy számára jobb, ha mindenki nőnemű jelzőkkel illeti. Szerepelt a Faith c. török sorozatban, ahol Szépszemű Radúként ismerhette meg a török televízió.

Jó, ez így sablonos lett, de szerintem minden össze van foglalva benne. Egyszerűen ez a nő zseniális, egy igazi két lábon járó csoda. Még anyám is azt mondta, hogy „szégyen a nőkre nézve, hogy egy férfi ennyire szebb náluk”, és ekkor először egyetértettem vele. Bárhova beírod a nevét, jobbnál jobb sorozatokat lehet róla találni, így nagyon valószínű, hogy még fogtok vele találkozni fejlécen ;).

2012/10/07
Írta: Amy | Hozzászólások: 0 | Kategóriák: Cikkeim

Majdnem elfelejtettem megemlékezni az én mentorbácsimról. Bezony, ma 163 éve, hogy Poe bácsi a kórházban meghalt. Ebédnél volt gyertya gyújtva, és akkor rá is megemlékeztem. Nagyon nagy hatással van rám az öröksége, imádom a novelláit, minden dokufilmet megnézek, aminek köze van hozzá. A novelláiból készült HOG-okat meg imádom ^^. Tisztelet poszt következik: