Hy darlings! ♥ \m/

Elérkeztünk a kihívás utolsó napjához. Szerencsére, sikerült mindent úgy időzítenem, hogy még Halloween előtt befejezhessem, így aztán, méltón szeretném lezárni. Köszönöm Kathryne ezt a kihívást, nagyon szórakoztatónak találtam.

Szabályok:

1) Ha elvállalod a Spooktober kihívást, tedd ki a táblát (fent) az összes ilyen témájú bejegyzésedhez!
2) A bejegyzéseidben linkeld be ezt a bejegyzést, hogy így minden érdeklődő meg tudja találni a leírást!
3) Szerintem kedves dolog minden egyes poszt után meghívni valakit, hogy vállalja el ezt a kihívást!:)

5. bejegyzés
Hangulat: mutasd be részletesen az egyik kedvenc rémisztő könyved vagy filmed (horrorfilmek elsőbbséget éveznek)! Miért tetszett meg ennyire a történet? Szerinted mitől lesz igazán jó egy film/könyv cselekménye?

Jaj, te lány… *kuncog* végre legálisan kiélhetem a fangirl énemet.

Ki kell emelnem mindenképpen ezt a filmet, mert valami olyasmit alkottak benne a színészek, a fényesítők, a hangeffektek nagymesterei, hogy ennél jobbat még nem láttam, pedig nem egy filmet láttam már.

Az 1992-es Dracula cselekménye szerint a gróf Angliába érkezik, ahol meg akarja szerezni Jonathan Harker menyasszonyát, Mina Murray-t, mivel az elhunyt felesége reinkarnációja. Halála utána Drakula megtagadta Istent, emiatt lett vérszívó, és azóta eltelt 400 év. Amint megérkezik Londonba, teljesen felborítja a város életét, és csakhamar a csapat rájön, hogy ide bizony szakember kell.
És innentől erős spoilerek.

Hogy miért? MIÉRT? Nehéz erre a kérdésre nem elfogultan válaszolni.
Elég csak megnézni, hogy nézett ki Gary Oldman benne. Egyszerűen úgy tökéletes, ahogy van. A tartása olyan, mint aki az egész világot tartja a kezében, nem csak Romániát és Angliát. A céltudatos magatartása egész egyszerűen lenyűgöző. Az a fajta férfi, akiért persze, hogy milliók epekedhetnek, mert mint tudjuk, a legtöbb hímnemű vámpír olyan földöntúli szépséggel rendelkezik, hogy ember lánya legyen a talpán, ha képes ellenállni a csábításnak.
De persze, ott van Dracula állatias oldala is, ami még vonzóbbá teszi a (hozzám hasonló hülye libákat) a nők szemében. Küzd azért, hogy életben maradjon, küzd azért, hogy ne akarja mindenféle idióta megölni, mert fél tőle.
Persze, ez köszönhető annak a Gary Oldmannek, aki rengeteg filmben szerepelt már, és számtalan oldalát megmutatta már nekünk, nézőknek. Valahogy az egész film alatt éreztem azt a szenvedést, amit az elhunyt szerelme miatt érez a gróf, és ez teszi annyira nagyszerűvé a szememben, hogy kiemelt helyet kapott a szívemben. Meg aztán, ahogy szinte már a jelenlétével ösztönöz arra, hogy hagyj ott csapot-papot… nos, igen, ez az a szenvedély, aminek sikerült átjönnie nem csak ebben a filmben/könyvben.

Ugyanakkor, hogy beszéljek egy kicsit a gyengébbik nemről. Lucy karaktere szerintem érdekesebb a filmben, mint a könyvben. Az a fajta nő, akire persze, hogy felfigyelnek, bár lehet, hogy ez csak a színésznő pozsgás arca miatt volt. Vagy mert az ókori görögök szerint a vörös hajú nők fiatalkorú haláluk után tuti, hogy vámpírok lettek.
Mina karakterével nem tudtam azonosulni. Valahogy nem az a fajta nőideál, akibe bele lehetne képzelni magunkat, mert bár csak a vége felé olyan, hogy neki igenis Romániába kell mennie, elég hamar felébredt. Pedig tök szépek lettek volna együtt, na mindegy.

Sir Anthony Hopkins már bizonyított a film előtt A bárányok hallgatnak-ban, így most kicsivel több játékidőt kapott, de nem ment a rovására. Ha valahogy ki kell néznie Van Helsingnek, akkor így. Bár semmi bajom a Hugh Jackman-féle változattal, valahogy egy ekkora ellenfélhez nem egy 30-40-es pali illik, mert valahogy nem tudom elképzelni. Igen, lehet, hogy egy 30-as férfi az egész életét arra szánja, hogy legyőzzön egy ellenséget, aki ártott neki, de Hopkins alakítását valahogy hihetőbbnek tartom.

Jó, nem megyek el a nők bálványa, Keanu Reeves mellett sem. Javarészt ő a másik, aki elviszi a hátán az egész filmet, bár az elején éreztem a karakterén némi totojázást, azért csakhamar magához tért ő is. Mégha közben a frizurájától a mai napig égnek áll a hajam.

Nem szabad elmennem amellett, hogy Stoker regénye levelekből tevődik össze, így levélregény. Mai napig ez az a film, ami a legközelebb áll a könyvhöz, szerintem is olyan erős 80%-ban követve az eredeti cselekményeket. És csak ehhez a filmhez engedték meg Stoker örökösei, hogy a szerző nevét használhassák a filmhez.

Coppolának ugyan nem ez az első alkotása, de ha listáznom kellene, garantáltan dobogós ez a filmje. Nem volt itt CGI kérem szépen, mindent ügyesen oldottak meg: fényeket, hanghatásokat használtak, vagy olyan vágásokat tartalmaz, amik miatt ijesztőbb a film. Horrornak horror, vannak benne erős, gótikus irodalomra utaló jelek is, úgyhogy nehéz ezt 10/10-nél alacsonyabbra értékelni. És nem azért, mert szívesen keringőznék Drakulával.

Hogy mennyire is van ez a film, meg Stoker a kedvenceim között?

Ezzel a borítóval jelent meg hivatalosan Stoker regénye legutóbb, és ezzel vett le teljesen a lábamról. A film természetesen az, amiről írtam, és persze, szót kell ejtenem majd valamikor az előzménynek számító Draculról is, mert olyan sztorit adott a történethez, amilyet már régen nem olvastam a témában.

A képről elfelejtettem hozzátenni Jeaniene Frost két könyvét (Első lobbanás és Második kísértés), ami kimondottan csak Vladról szól, valamint erősen hiányzik a Nox Arcana Transylvania c. albuma, ééés persze Lugosi Béla Drakulája sincs rajta, de dolgozok azon, hogy rajta legyen.
Tudom, hogy a valódi Vlad Tepes és Stoker Drakulája között egyedül a név az, ami egyezik… de annyi legenda köthető a Karóbahúzóhoz, mint amennyi magához Stokerhez.
Oh, és igen, erősen tervezek végre írni egy esszét az én vámpírvilágomról (a legnagyobb ötletemet nem említve, persze), de hogy mikor lesz meg, azt nem tudom. Annyira előjött megint a vámpírmániám, hogy megyek is vissza inkább írni.

Remélem, ezzel a poszttal is elégedett leszel majd Kathryne! 😉
És így utolsó posztként nem tudok kit meghívni, a többség már megkapta, és nincs már több időnk Halloweenig.

Hy darlings! ♥ \m/

Utolsó előtti rész következik, úgyhogy most már tényleg nyakukon a Halloween. Remélem, mindenki jó partira megy. Egyetek majd sok finomságot, meg sok borzongós filmet is nézzetek, hiszen azok ilyenkor a legjobbak.

Kathryne, feladtad a leckét rendesen! Bár biztos, hogy valamit kihagytam a listáról, főleg, ami a filmeket illeti, de na, ezekről már hallottam, és ha nem is az összeset, de a nagy részét már láttam.

Szabályok:

1) Ha elvállalod a Spooktober kihívást, tedd ki a táblát (fent) az összes ilyen témájú bejegyzésedhez!
2) A bejegyzéseidben linkeld be ezt a bejegyzést, hogy így minden érdeklődő meg tudja találni a leírást!
3) Szerintem kedves dolog minden egyes poszt után meghívni valakit, hogy vállalja el ezt a kihívást!:)

4. bejegyzés
Ajánlók: témához kapcsolódó film, sorozat, játék, könyv, zene, videó, podcast adás, bármi, ami október, ami Halloween, ami kicsit ijesztő és kicsit elgondolkodtató.

*ujjakat kiropogtat*

Nem mondom, hogy szakértője vagyok ezeknek a témáknak, de egy egész szép masterlistet készítettem. Próbáltam majdnem mindent felsorakoztatni, amik ilyenkor a lehető legtökéletesebbek. Bár egy barátnőmtől megkaptam, hogy nekem úgyis az egész évem egy nagy Halloween. De azért remélem, adok pár tippet, mit lehet ilyenkor nézni/hallgatni/olvasni.
Próbáltam minden természetfelettit felsorakoztatni: vámpír, vérfarkas, szellem, démon, zombi, tündér, angyal, faun, élőhalottak, nekromanta, mantikór, troll, törpe, ogre stb.

Sorozatok

Hy darlings! ♥ \m/

Harmadik részéhez ért a Spooktober, nyakukon a Halloween, úgyhogy itt az ideje egy kicsit elkalandozni a valóság síkjáról. De nem akarok ennyire előre szaladni, olvassátok a posztot, és mindent megtudok 😉

Szabályok:

1) Ha elvállalod a Spooktober kihívást, tedd ki a táblát (fent) az összes ilyen témájú bejegyzésedhez!
2) A bejegyzéseidben linkeld be ezt a bejegyzést, hogy így minden érdeklődő meg tudja találni a leírást!
3) Szerintem kedves dolog minden egyes poszt után meghívni valakit, hogy vállalja el ezt a kihívást!:)

3. bejegyzés
Voltak már paranormális élményeid? Mi a legrémisztőbb emléked, amire máig nem találtál magyarázatot? Hiszel a természetfelettiben? Szerinted az élet a mindennapok megélése, vagy ennél több? Hiszel a lélekben?

Sorban fogok haladni, úgy fogok válaszolni a kérdésekre.

#1 Az a legszomorúbb az egészben, hogy bármennyire is szeretem ezeket a témákat, nagyon sok ilyenem nem volt, a HOG-okat leszámítva. Talán akkor érzékeltem úgy, mintha figyelnének, mikor Papám elment, még 2011 májusában. Magamban tudtam, hogy elköszönni jött, de akkor is. Szokatlan volt, és nem akartam elhinni, hogy megtörtént.

#2 Nehéz erre válaszolnom, mert sok ilyen élménnyel nem találkoztam. Nem volt ok nélkül halálfélelmem, nem éreztem úgy, hogy meg fogok halni. Csak egyszer fordult elő, hogy éreztem valaki jelenlétét, de az akkor volt, mikor Papám elment.
Jaj nem, hülye vagyok.
Még az előző lakhelyünkön történt, hogy éjszakánként árnyakat láttam a plafonon. Nem úgy, mintha láttam volna a faágak árnyékait (nyolcadikon lehetetlen is lett volna), hanem rendes emberformájuk volt. Kettő vagy három volt, pontosan már nem emlékszem.
Meg egy másik albérletben tapasztaltam olyat, hogy találtam furcsa apróbb foltokat a plafonon, amikről nem tudtuk, micsoda, de néha furcsa kopogásokat hallottam. Tudtam, hogy nem lehetnek bogarak, hiszen be volt zárva az ajtó és az ablak (rovarfélelem rulz \m/), úgyhogy a mai napig nem tudom, mi lehetett az… de állítólag ott valaki öngyilkos lett…

#3 Én? Naná! Biztos, hogy van, csak szerintem azért sem tapasztalok annyi dolgot, mert „rájöttek”, hogy tőlem nem kell tartaniuk, mert elfogadtam őket. Mondjuk, ha egy sorozatgyilkos lelke üldözne, azért elkezdenék aggódni egy kicsit…

#4 Nem, szerintem mindenkinek van valami küldetése az életében, amire előbb-utóbb rátalál. Nem ok nélkül születtünk erre a bolygóra. Az régen rossz, ha csak azért létezünk, hogy a napi feladatainkat ellássuk, miközben sokra többre vagyunk hivatottak, mint amúgy. Nem az a legnagyobb kihívás az életünkben, hogy túléljünk egy napot az iskolában vagy a munkahelyünkön.

#5 Igen, és ezt azért merem ennyire biztosra állítani, mert valamiért úgy érzem, hogy voltak már előző életeim, és szerintem lesznek is. Nem mintha olyan különleges lennék, most is szerintem páran idiótának könyveltek el, de valahol olvastam, ha egy bizonyos dolog irányt nagyobb érdeklődést mutatsz, akkor abban a korban éltél.

Így a harmadik napra is van egy kiszemeltem ám: Hana kérlek, tarts velem! :3

Hy darlings! ♥ \m/

A mai napon a Spooktober második napja következik. Próbáltam nem egymás után kitölteni a kihívást, hogy ne legyen tömény, de azért Halloweenig készen legyen mindegyik. Mire eljön a hó vége, mind az öt posztot látni fogjátok kint ^^.

Ez a poszt kicsivel hosszabb lesz, mivel 30 kérdéses tag-et kaptunk, és néhány kérdésnél komolyan el kellett gondolkodnom, hogy mit írjak.

Ismétlésként a szabályok:

1) Ha elvállalod a Spooktober kihívást, tedd ki a táblát (fent) az összes ilyen témájú bejegyzésedhez!
2) A bejegyzéseidben linkeld be ezt a bejegyzést, hogy így minden érdeklődő meg tudja találni a leírást!
3) Szerintem kedves dolog minden egyes poszt után meghívni valakit, hogy vállalja el ezt a kihívást!:)

2. bejegyzés
30 rémisztő kérdés TAG

1. Kedvenc horror vagy Halloween témájú zene?
Legjobb emberhez jöttetek, ha kerestek valamit. Minden, ami Nox Arcana, Creature Feature. Különböző horrorfilmek zenéi is jók lehetnek, bár kimondottan kedvencem nincs. Talán a Rémálom az Elm utcában zenéje az, amit szeretek.

2. Nevezz meg valamit, amire mindenképp szükséged lenne, ha egy elhagyatott épületbe kerülnél!
Áramforrás. Ja nem, az ott nincs. Akkor valami működőgépes generátor, mondjuk ami benzinnel megy. Aztán fegyver, hogy bármivel meg tudjak küzdeni – de nem lőfegyvert. Hangos, nehéz töltényt találni, és maximum egyetlen ellenségre jó. Mondjuk, ha szellemek is vannak abban az épületben, akkor keményen megszívtam, és mindenféle szimbólumnak kellene rajtam lennie, hogy túlélhessem. Vámpírok ellen nem nagyon védekeznék, mert ki tudja, melyik leírás igaz rájuk, meg úgyis szeretnék vámpír lenni, úgyhogy…

3. Kipróbáltad már valaha a Ouija táblát?
Nope, nem is akarom.

Hy darlings! ♥ \m/

Nemrég kaptam egy felkérést Kathryne-től egy általa készített Spooktober kihívásra.
Nekem, mint aki őszi gyerek, imádja a Halloweent, mindent, ami misztikus, sötét, és köze van a természetfelettihez elég testhezálló feladatnak tűnt. Vagyis remélem, hogy helyt tudok benne állni ^^. Amúgy is szeretem az ilyeneket, meg hát ennyire egyedivel hosszú blogger-pályafutásom alatt sem találtam.
Így szépen megkérek mindenkit, aki erre jár, és van blogja, hogy töltse ki ő is, és ne felejtse el felkeresni a #blogzaholic-ot, mert az ő oldala is bekerülhet a többiekéhez, és megismerhetik a munkásságát ^^

Játékszabályok, amiket már az elején le fogok nektek írni, hogy aki kedvet kap hozzá, ő is tisztában lehessen.

1) Ha elvállalod a Spooktober kihívást, tedd ki a táblát (fent) az összes ilyen témájú bejegyzésedhez!
2) A bejegyzéseidben linkeld be ezt a bejegyzést, hogy így minden érdeklődő meg tudja találni a leírást!
3) Szerintem kedves dolog minden egyes poszt után meghívni valakit, hogy vállalja el ezt a kihívást!:)

1. bejegyzés
Mit jelent számodra a Halloween és az azt követő ünnepek (Mindenszentek, Halottak napja)? Milyen emlékek kötnek ezekhez a napokhoz? Milyen érzések fognak el, ha eljön az évnek ezen időszaka?

» Őszintén szólva, van egy hülye elképzelésem, miszerint azért van a beöltözősdi, a csokit-vagy-csínyt, mert félnek az emberek, hogy azon a napon visszatérnek a gonosz lelkek, és valamiért kialakult a babona, hogy ezzel elűzhetik őket, ha úgymond a „halál arcába nevetnek”. Tudom, hülyeség, de van benne ráció. Meg elvileg ez a Jack-o-Lantern eredetének története is.
Viszont ugye akkor mi van Mexikóban, mikor azon a napon nem mindenki mélabús, hogy úristen, elment XY, hanem olyan ünnepséget csapnak, mintha minimum esküvő lenne… sokaknak ez kiveri a biztosítékot, meg biztos most ezen sorokat olvasva az olvasóim között is néhányan felhördültek. Viszont mivel más földrész, más kultúra, nem ítélkezem felettük. Én még abban egyet is értek, hogy olyankor a szép pillanatokra emlékezem, hogy egyáltalán volt lehetőségem ismerni vagy találkozni vele, nem azon sírni, hogy nincs több alkalmam… bár ez már inkább más téma.

Ugyan már 8 éve, hogy idő előtt elvesztettem a nagypapámat az alattomos rák miatt, ilyenkor halottak napján megemlékezek róla, mégha a temetőbe nincs is időm elmenni, de legalább egy gyertyát gyújtok. Hiányzik, igen, nem múlik el nap, hogy ne gondolnék rá, de azt hiszem, hamar elfogadtam, hogy már nem kell szenvednie, és odafent van a családunk többi elhunyt tagjával. Az élet megy tovább, pedig az eleje nagyon nehéz volt, főleg nekem, mivel pont a szakmai gyakorlatom előtt történt, és igen, rányomta a bélyegét a teljesítményemre, de az ilyenekre az ember nem tud felkészülni, és mindenkinél változó, hogyan küzd meg a gyásszal.

» Egyszer eltévedtünk kocsival, mert este „szép a kivilágított temető a sok gyertyával”, de legalább láttam 1800-as évekbeli sírokat, csak újra meg kellene találnom őket. Nem mintha közöm lenne az elhunythoz, de ha már a Highgate temető is vonz egy szinten, akkor ildomos lenne egy helyi túrával kezdenem.

» Először, ami feltűnik a hideg eljövetele után az az, hogy már kint vannak a karácsonyi dekorációk. Sokszor már szeptember végén! Olyankor szeretem az agyam eldobni, hogy nagyon korán van még, és kit érdekel úgy mégis, mikor sok szegény embernek bőven elég stresszes az év többi napján erre gondolni. Bár aki hamar elkezdi, annak talán jó.
Utána pedig, hogy megjelennek az ijesztő dekorációk, ruhák, kiegészítők, amik közül tényleg csak a pénztárca tud határt szabni az elképzeléseinknek.
Ilyenkor viszont én szeretem legalább a szobámat kidíszíteni nem csak őszies elemekkel, hanem mindenféle kísérteties dolgokkal – főleg a legutolsó haul posztom óta vannak, de szerintem, koránt sem végeztem.

És mivel arra kértek, hogy hívjak ki egy másik bloggert is eme megmozdulásra, az első jelöltem Ninaa lenne.