Ezen az oldalon találtam ezt a jópofa kihívást, és blogos pályafutásom alatt még sose osztottam meg, milyen a desktopom. Azt hiszem, ennek itt az ideje 😀 Köszönöm szépen még egyszer Borotvaélen táncoló ^^.

Előre leszögezném, hogy igencsak sűrűn használom a Passion Paradise nevű actiont, amivel mindig feldobom a képeimet. Egyszerűen imádom. Még a TWDH-n is megfigyelhető.

Jobb később, mint soha blogolni. Szeretek így este, mert ilyenkor javarészt az agyam már csak arra koncentrál, amit le kell írnom, és nem zavar meg senki.

Igazából sikerült elfelejtenünk befizetni a netet, ezért szépen megfelezték. Na igen, így jár az ember, ha arra fordítja a pénzt, hogy tető legyen a feje fölött, és ne csináljon tartozást rezsi terén. De jól vagyunk, ez a lényeg, és visszatértem :D. Nemsokára rendbe teszem a blogom, mert mostanra már háromheti elmaradásom van… és akkor még nem is beszéltem arról, hogy nagyon össze akarom kapni a TWDH-t is.
Ugye látta mindenki a trailert? EZEKIEL *-* Hát olyan klafa színészt találtak hozzá, hogy nem győzöm újranézni! Nem beszélve a finálé utolsó 12 percéről 😀. JDM annyira tökéletes Negan, hogy komolyan, palackozni kellene a hangját. Egyébként nekem van egy erős gyanúm, ki halt meg. Csak azért, mert az őt megalakító színészt nem látom mostanában sehol… 😀 Biztos, hogy férfi. Negan alapból elítéli a nők ellen irányuló erőszakot, úgyhogy ezért vagyok benne biztos, hogy a lányok túlélték. Rick meg Carl főleg… 😀

A csomagomat még mindig várom egyébként. De nemsokára itt lesz :3. Addig meg kitartást magamnak magamtól, hogy nem hallottam még belőle semmit, és nem kerestem rá a live verziójára. Szerintem nem bírnék magammal utána. Három éve ezt már eljátszottam. Most erős vagyok (többnyire). Utána már csak tényleg az kell, hogy vánszorogjanak ide hozzánk. Addig meg reklámozgatom őket szépen, hiszen megérdemlik. Még akkor is, ha nem bírtam megbarátkozni Rob rövid hajával. Annyira furán néz ki vele :DDD. Mondjuk mondja az, akinek középszőkére van festve a haja… egyszerűen nem tetszett, hogy túl sötétbarna az eredeti hajszínem, és tartós megoldást kerestem. A középbarna is sötét volt, a világos barna meg nem világosított annyira, hogy olyan legyen, amilyet akartam. Ez az árnyalat meg pont az, amit elképzeltem. Most legálisan mondhatom magamról, hogy szőke vagyok ;DDD.

Ezt meg mindenki jól nézze meg. Én legalább naponta tízszer, ha nem többször megnézem :3.

Ezeregy bajom volt a héten, amiről főleg a rinyálós blogomba írtam, de annyi baj legyen, most nem azért akarok írni, hogy milyen katasztrofális volt, hanem felhúzott egy illető, akit mondjuk nem ismerek, de többet tett az asztalra, mint én, de ez már nekem is fennakasztotta a csőröm. Nem szoktam pofázni semmibe, nem is vagyok ez a fajta, de mint a metalos közösség tagja (since 2003), azóta egyszerűen az ilyenek mellett nem tudok nem elmenni.

Akik voltak/vannak/lesznek Rockmaratonon, biztos eljutott a hír hozzájuk, hogy a Megadeth már másodjára nem lépett fel hazánkban, mert Dave Mustaine úgy döntött, hogy lefújja a bulit. Most a szitu az volt, hogy a gitárosa belerúgott valamibe a buli előtt, és lábfejcsont törést szenvedett. A gitárost ellátták, és ő még mondta is, hogy ő így is vállalja, de azonban ez a barom meg kijelentette a kezdés előtt, hogy nem lépnek fel. 

Sokan erre a napra akartak menni, mert azért a Megadeth mégis egy név a műfajban, és sokaknak ez egy kurva nagy csalódás volt. Ilyen téren abszolút nem a Rockmaraton a hibás, hiszen ők mindent megtettek, hogy kurva jó csapatokat hozzanak el nekünk, metal rajongóknak, akiknek kb. az ilyen fesztiválok jelentik az évi szórakozást (hacsak év közben nem talál mást, de ez egyénfüggő). Több videót is megnéztem, egy-két ismerős még panaszkodott is, hogy járt, és ilyenkor tényleg csak magatehetetlenül olvasom, hogy pórul jártak.

Jómagam most a Deluxe miatt nem vállalt be semmilyen bulit, még a hóvégi Depressziót is meggondolom, de úgy érzem, hogy ilyen téren kiábrándulnék a zenekarból, akikért órákat utaztam, kurva sok pénzt fizettem… szerintem sokan kiábrándulnának, ha a kedvenc zenekaruk ezt tenné velük.

Hadd osszam meg az én történetem: még 2014-ben megénekeltem, hogy Lacrimason is volt egy eset, hogy borult a sorrend, mert Oliver pont akkor volt beteg, és nem a Lacrimas zárta az estet, hanem egyből a Grailknights után jöttek. Sokan direkt miattuk akartak jönni, mert hazánkban még az ő nevük csak-csak mond valamit, és sokan tök csalódottan távoztak, mikor már látták őket ott a Dürerben, és én voltam az, aki felvilágosítottam őket, hogy mi történt. Itt kivételesen nem a zenekar volt a hibás, hanem a szervezőcsapat, és pont ezért nem reménykedek, hogy megint a közelünkbe jönnének egy pár éven belül. Legalábbis remélem, hogy idén nem jönnek még, mert még sok dolgot el kell magam körül intéznem :D.

Egy szó mint száz, én kurvára csalódott lennék, ha az én egyik kedvencem lemondta volna, biztos, hogy egy jó darabig tüske lenne a szememben, de nem a szervezőket hibáztatnám. Nagy bátorság kell ahhoz, hogy közvetlen kezdés előtt lemondj egy bulit.

Életemben nem aludtam még ennyire szarul, mint az elmúlt napokban. Kezdjük azzal, hogy ez a hőség még azokat is megviseli, akik amúgy olyan makkegészségesek, hogy orvost csak a születésük pillanatában láttak utoljára. Erre jött egy cuki kis vihar, amit élvezet hallgatni – de kurvára nem hajnali negyed háromkor, mikor nekem fél hatkor kell kelnem . _ . Adtam Lilinek vizet meg kaját, mert mégiscsak egy gyerek anyja vagyok, aludni luxus, és mondtam, jó, még legalább egy három órát próbáljak meg. Könnyű azt mondani… óránként megébredtem, majd mikor megjött az a nyamvadt szél, elkezdte odakint csapkodni a konyhaablakot. Amanda, hogy aludt így? Hát persze, sehogy. És menjek be dolgozni így.

Nemrég létszám leépítés volt a munkahelyemen, és persze, hogy Amanda is beleesett a frissen felvettek közé. Minek nekik akkor annyi új ember, ha csak így kivágják őket, nem is értem. Na de, nem úgy megy az mifelénk, hogy munka nélkül legyek, hiszen valamiből finanszírozni kell az én kis girly metalhead életem, szóval internet lenni Amanda nagy-nagy barátja, nekiálltam keresni.
Így futottam bele a hotelbe, ami túl gyönyörű ígéreteket adott, hogy az embernek sírnia kellett volna a boldogságtól. Azt mondják, hogy aki túlélte a Boscolo-t, az mindent túlél utána, tehát egy kis nyamvadt három csillagos hotelecske nem lehet abszolút kihívás. Tévedtem. A három csillagos hotel gyönyörű, lila, közel van, és lila. Teljes lett volna a boldogságom, de volt egy kis bökkenő: túl sok a jelentkező, és várjak szerdáig, hogy a sok jelentkező közül bent leszek-e, mert nem egy embert vesznek fel. Persze, és a rezsit meg az egyéb díjaimat ki fogja fizetni, bakker?

Ilyenkor elgondolkozom, megérte-e otthagyni az irodát. Aztán rájövök, hogy a válasz egy nagy büdös NEM. Ennyit arról, hogy valami olyat próbálok ki, amit még sosem… most ez éppen nem úgy sült el, ahogy terveztem. De mindegy is, vissza már nem mehetek, előre vezet az utam, tehát megint kezdődik elölről a rutin. Ahogy ismerem a szállodaipart, úgyis olyat keresnek majd, akinek több tapasztalata van, mint nekem. As always. Legyél 20 éves, de 30 évi túlórával legyen tapasztalatod #justhungarythings.

Nemsokára fel töltöm a felesleges és kifogyott ruháimat majd gardróbcserére. Csak még lelket verek magamba, hogy azt a kőkemény egy gardróbnyi ruhámat nekiálljak szelektálni. Már kinéztem álmaim szekrényét az IKEA-ban, már csak érte kell menni. Egyből kettőt is veszek, hogy a fekete meg a színes ruháim ne keveredjenek. És előre látom, többet lesz a fekete nyitva x”D. De ez majd egy legközelebbi bejegyzés lesz, hogy mikből tervezem az álomszobámat összerakni.

Hadd kezdjem a legszomorúbb hírrel, ami csak történhetett. Még anno Papával rengeteg filmjét láttuk, mindig is ő volt a kedvencünk, és voltak belsős poénjaink a filmjeikből. Esküszöm, szabadnapomkor leülök nosztalgiázni egy kicsit… túl sok számomra kedves ember ment el már idén, és még csak az év fele ment le!

Egyébként mostanában minden rendben. Kicsit fáradt vagyok nap végére, de az nyugtat, hogy a fiaim aktívak, és előléptettem magam sajnos független Lacrimas Profundere promóterré. Kb. mindenkinek én szoktam őket ajánlani, 10-ből 9 másnap mondta is, hogy igazam van. Szóval ja. Igaz, hogy sokat gürizek, de van célom, mert tudom, hogy ezt nem fogom örökké csinálni. És el fogom érni a célom. Még ha sokáig is fog tartani xD.

A focival egyébként direkt nem akartam eddig foglalkozni. Igen, büszkeség meg minden, de a foci miatt amúgy baromira elfeledkeztünk arról, hogy sokkal több aranyat hoztunk a vízisportokban, mint amúgy bármiben, de mindegy. Mindig is a vízisportokban voltunk erősek, és ehhez tartom magam. Jó, azért egy kicsit büszke vagyok arra, hogy meddig jutottunk, tényleg, sosem gondoltam volna. Ezért emelem a kalapom, mert még én sem számítottam erre, aki amúgy annyi közös nevezőt emleget a focival, mint Alaszka Kongóval.

Túléltem egy nagyon durva kilencnapos melóidőszakot, ami nagyon durva 12 órákat jelentett. Az első két nap mondjuk éjszakázással telt 8 órával, ami viszonylag jó volt, mert rengeteg mindent tanultam, de ezek a napok kivettek belőlem minden energiát, és örültem, ha hazaérve enni és fürdeni tudtam az alváson kívül. De ez már rendeződni látszik, és így minden jól megy majd.

Az biztos, hogy nemsokára beáll egy rend, és azon a két szabadnapomon, ami van (és nem mindig hétvégén) akkor mindenképpen az oldalakkal kell foglalkoznom. De elvileg jövő héttől már 8-5-ig fog szólni a munkaidőm, aztán még jobb lesz minden. Amúgy is van egy meghívásom egy Paddy koncertre (ugye Vic? x]), oda meg mindenképpen kell majd egy szabadnap utánra, hogy összekapjam magam. Viszont most így, hogy váltottam, még mindig gondolkodok a Fezenen, mert hát The 69 Eyes és Powerwolf… persze, nem egy napon, mert az úgy nem éri meg a szervezőknek… a napijegy még olcsó, a lejutás kevésbé, és még szállást is kellene intéznem… jaj, miért ilyen nehéz ez? ; – ;

Ezer éve nem volt megint semmi érdemleges bejegyzés a szokásos rovatokon kívül, de erre van egy egyszerű magyarázatom is. Illetve, nem fogok magyarázni, pusztán közlöm a tényeket. Jelenleg úgyis annyi minden van a fejemben, hogy már csak azért is fontosnak érzem leírni, hogy minden pozitív reményem valóra kezd válni. Vázlatpontosan fogok írni, az események teljesen függetlenek egymástól, bár van, ami valahol mégis köthető a másikhoz. Most nézzétek el így este 10-kor nekem :D.

A többi hírt pedig a tutibiztosig inkább nem írom le, vagy semmi sem fog összejönni. De most megyek aludni, jóéjt nektek :3