Főoldal Amy Regények Carrd Galéria Oldal
Mysteries of the Night
Egy csippetnyi blog egy nem átlagos lány tollából.
2017/08/30
Írta: Amy | Hozzászólások: 0 | Kategóriák: Blog

Történt egyszer velünk, hogy volt egy eladó tévénk. Ez mindennapos eddig. Kétszer próbáltam sikertelenül eladni. Egy manus kiröhögött, hogy mit akarok annyiért, alkatrészként elviszi (egy működő darabról van szó!), a másik csak szimplán nem tudta a szállítást megoldani. LCD tévéről van szó, nem olyan rossz, tényleg kicsit régi gyártmány, de megy.

Végül testvéremnél lelt vevőre. Mondtuk, király, mindegy már, csak menjen, mert foglalja a helyet, minek is vagy te itt, valakit biztos örvendeztetni fogsz.
Szóval, este érkezett a vevő, mert nem akart megsülni a 30 fokban. Elterveztük, hogy utána vásárolnunk kell, mert kell másnapra kaja, mert dolgos ember kaja nélkül nem közlekedik, meg kávé nélkül minden borús, nem csak London, nemhogy én. A rossz elosztó miatt nehezen kapcsolt be a tévé. Nem a tévében van baj, az elosztóban volt. Úgy voltunk vele, végre, egy teherrel kevesebb, többet nem kell már látnunk.

Erre ma felhívta testvéremet, hogy valami gáz van, nem kapcsol be, ő visszahozza. Éreztük, hogy ez így gáz, mert mikor jött a párjával, érdekes módon működött. Felhozta, bedugtuk megint a rossz elosztóba, tényleg nehezen ment. Vevőnk itt kezdett el hisztizni, hogy nem erről volt szó, mi rontottuk el direkt, hogyha ő majd elviszi, akkor szívjon megint egy tévével, így nem kell, kéri a pénzét vissza. Korrekt lett volna a reklamáció, !HA! tényleg úgy adtuk volna a tévét, hogyha be sem kapcsol. Én ott csendben lapultam, öcsém intézte, de erősítésként támogattam lelkileg. Éhes voltam, kajálni akartam amúgy is, erre megjött a vevő, és éhes velociraptor lettem, és egyre mufurcabb, mikor leesett, hogy ez egy hülye, és csak kötekedni jött. Mert utána három, közvetlen konnektorba dugtuk a tévé kábelt, és láss csodát, úgy ment, mint az álom. Vevőnk fején láttam, hogy lassan lehúzzák a redőnyt a szemein, felismerte, hogy vesztett. Normális ember ugye nem egy elosztót vagy konnektort próbál ki, hanem legalább nyolcat.

Még meg is kaptuk azt, hogyha van rejtett hibája, ő vissza fogja kérni a pénzt, nem érdekli hogy. Igen, elfogadtuk volna, ha tényleg igaznak bizonyult volna az állítása. Plusz, így hó végén sok embernek kevés van a pénztárcájában a mai társadalomban. A mi helyzetünk meg most főleg spéci, mivel új helyre költöztünk, kicsivel több, mint negyed milliót fizettünk a főbérlőnek, hogy itt legyünk, nem elherdáltuk, egy eltévedt számlát fizettünk be, és valamiből útra kellett indítani a munkásokat… kisemberi problémák, I know.

Van még sztorim, de ezt muszáj volt elmesélnem.

2017/08/26
Írta: Amy | Hozzászólások: 0 | Kategóriák: Blog

Évek óta van egy elképzelésem, többször is utaltam rá blogon, de eddig még nem írtam egyáltalán semmit erről. Most éreztem az ihletet, hogy ennek a posztnak meg kell születnie. Tekintsünk el attól, hogy milyen anyagi nehézségek között éltem. Tegyük fel, hogy tök jól keresek, alacsony rezsit fizetek, és a saját lakásom törlesztem épp, nem az albérletre fizetek vagyonokat (mindig kell rizikó). Bármennyire is egyértelműnek tűnik, nem, nem full lila házat szeretnék, az a korszak már nem kell nekem.

A környék kertváros, egy kisebb, egyszintes házzal. Nem túl nagy, kettő+félszobásra gondoltam, de mindenképpen Pesten, így HÉV-vonal, vagy esetleg távolsági busszal elérhető minden. Mindig is fehér kerítésről álmodoztam, de aztán egyik ismerősöm mutatta, nekik milyen kerítésük lesz, így azóta szerelmes vagyok abba a megoldásba, így olyasmire gondoltam.
A kertbe ültetnék egy fenyőt, mert az milyen menő lenne, sok levendulát, valamint rózsákat. Szeretnék fekete és kék rózsákat, mert milyen szépen mutatnának azok együtt. Kívül kellemes, kissé bézses színre gondoltam, vörös tetőcserepekkel. Hátul lenne egy kis medencém, terasszal, ahova kiülhetek napozni, vagy esetleg csapni egy kis kerti vacsorát a barátaimmal és a családommal. Mindenképpen szeretnék egy corgit, meg vagyok veszve értük ♥. Talán termesztenék gyümölcsöket, saját fogyasztásra, de ez még a jövő zenéje.

Belül határozottan a minimalista stílus kísérne mindenhol, de nem akarom azért úgy csinálni, mintha kitettem volna mindent egy IKEA-katalógusból. Nem tetszik azért onnan sok minden, és nem csak a svédektől vásárolnék, hanem a Jysk kínálata is egyre szimpatikusabb nekem. Bár ha magamból indulok ki, akkor biztos, hogy igyekszek majd másodkézből megszerezni mindent. Praktikusabb, csak a szállítással lennének gondok.

Tovább olvasom »

2017/08/16
Írta: Amy | Hozzászólások: 0 | Kategóriák: Blog

Hello world, i’m back. Mondhatni. Igazából alig pár órája van csak internetem, de kezdem úgy érezni, hogy végre minden kezd visszaállni a régi kerékvágásba. Úgy nagyjából kéthetes lemaradásom van, még vissza kell olvasnom, a csajok miről beszéltek.

Annyi biztos, hogy nekünk egyetlen költözés sem maradt emlékezetes dolgok nélkül, így megpróbálom röviden összefoglalni, hogy ment. Kalandosan. Na jó, azért nem ennyire röviden :DDD.

1. nap
Pontosan elsején kezdtük, a legnagyobb hőség előfutárában. Én először a 7+2 táskámat hoztam át, mert kb. minden benne van, ami az életem a macskámon és a gépemen kívül. Lepakoltam a szobámba (végre saját szobám van megint *-*), utána elkezdünk a kisebb-nagyobb dobozokat áthozni. Dolog pikantériája, hogy konkrétan gyalog kellett megtenni a „hosszú távot” ez két utcával arrébbi helyet jelöl. Nehezítő faktor is volt a 35 fok mellé: útfelújítás. Úgy örültem neki, mint majom a farkának, de felkötöttem a fehérneműt, és pakoltam, pakoltam, pakoltam. Minden fordulókor ittam vizet, itattam a többiekkel is. Még nem aludtunk itt, de kezdtem látni, hogy minden jó lesz, csak a kezdeti nehézségekkel kellett leszámolni.

Tovább olvasom »

2017/07/27
Írta: Amy | Hozzászólások: 0 | Kategóriák: Blog

Veszettül szenvedős helyzetbe kerültünk. Nemrég megokosodtunk, hogy bizony nem úgy mennek a dolgok, ahogy azt a híres nevezetes önkormányzat gondolja. Legyen annyi most elég, hogy augusztus közepétől bizonytalan ideig szüneten leszek, posztok nem lesznek, csak mikor biztosan le tudom tenni a fenekem, és megírni azt a posztot, ami már évek óta érdeklődik bennem. De akkor kegyetlen őszinte leszek.

Mai posztomban sikeresen újra belevetettem magam az albérlet keresésbe, így akadtak néhány gyöngyszemek, amiket muszáj voltam átélni, hogy rájöjjek, az emberiség egyes fajtái úgy viselkednek, mint a T-Rexek: akkor csapnak le, mikor akarnak azokra, akik egyáltalán nincsenek felkészülve rá.

Sok számot tárcsáztam – értitek, ÉN, aki utál telefonálni – közülük sokat már kiadtak, és mivel kezdődik az egyetemi szezon, bizony csak hallgatókat/egyetemistákat akar befogadni. Az egyik hölgy megjegyezte, hogy nem érti, miért akarnak családok költözni egy háromszobás lakásba, mikor az egyetemistáknak a legjobb. Pedig mondtam, hogy négy felnőttről van szó, kaució sem akadály, de mindegy. De nem ez tette fel arra az i-re azt a bizonyos pontot.
Hölgyeményünk kiérdemelte a Nap idiótája, ha nem is az Év idiótája címet nálam. Felhívom először, hogy érdeklődjek a kiadó ingatlan iránt. Másfél percen keresztül csengetem. Már kezdem feladni, mire végre hajlandó felvenni, és akkor megszólalt arrogáns hangon, hogy most nem ér rá, küldjem el azt a számot, amiről hívtam, mert ismeretlen szám, és ismeretlen számokat nem tud visszahívni. Ez volt a legnagyobb problémája. Közöltem vele, hogy vonalasról beszélek, nem tudok mit kezdeni vele, ilyen a szolgáltató.

Itt már éreztem, hogy csodaszép lesz a kútba fulladó kapcsolatunk, vártam egy kicsit. Felhívtam majdnem egy óra elteltével, hogy közölj már valamit a lakásról te szerencsétlen, amit én is tudok már, mert tudok olvasni, de hallani akarom az ő szájából is. Megint lecseszett, hogy miért nincs hívószámom, elhadarta, amit tudott a lakásról, én tökéletesen értettem a szétesőben levő hármas metrón elhangzott szavait, de közli így az 5. percben, hogy legyek kedves, hívjam már fel egy 10 perc múlva, addigra nem lesz metrón, és feltehetem neki a további kérdéseimet. Itt már éreztem, hogy Rozalinda napja nem lesz boldog, és nem ehet egy hatalmas burgert a Burger Kingben, de mondtam jó, eeezt még elnézem. Vártam megint 10 percet, direkt többet, nehogy az legyen, hogy véletlenül egy velociraptor eltéríti a metrót, és ne adja Merlin, nem tud leszállni. Már megismert a hangomról, és kérte, hííííííííívjam visszaaaaa öt peeerc múlvaaa, mert akkoooor tuuuud beszéééélniii. Igen, affektáltam, így idegesítőbb. Azt hittem, levakarom az arccsontomról a bőrt, ez nekem már túl nagy impulzus, nem bírom a nyomást Margit, savba mártom a telefont, de én még egyszer fel nem hívom.

Direkt vártam egy jó negyed hatig, hogy bizony kapja el egy velociraptor szálljon le a metróról végre. Csörög, csörög, foglalt. Mondom, naaa, valaki mégis bátrabb, mint én? Várok öt percet, csörög, foglalt. Itt intettem búcsút az albérletnek, mert biztos egy nálam tehetősebb, valószínűleg egyedülálló fiatalember/fiatal lány lesz a szerencsés, aki azt a csodát birtokolhatja a szemesztere alatt. 

Csakhogy mamámat nem hagyta nyugodni ez a tény, és én míg sutyiban elvoltam kaját készíteni, és megnézni, hogy van anyum, ő felhívta ezt a hölgyképződményt. Bemutatkozott kinek a kije, majd ugyanúgy lehordta őt is, hogy mi az, hogy ez a szám sem látható, hát ő így nem tud visszahívni! Aztán mondta ott a magáét, mama meg szó nélkül fogta, és letette a telefont egy anyád csipáját mondattal, és itt véget ért a kapcsolatunk. Lehet, hogy azóta már tényleg találkozott egy velociraptorral.

2017/07/08
Írta: Amy | Hozzászólások: 0 | Kategóriák: Blog

Rólam azt tudni kell, hogy a beauty téma nálam igencsak későn kezdett érlelődni. Meg sokáig úgy voltam vele, hogy ez engem igazából nem érdekel. Sosem tudtam annyi sminket elviselni magamon, sosem éreztem szükségét, hogy bármit is az arcomra vigyek. No, nem azért, mintha tökéletes, hibátlan bőröm lenne, csak egyszerűen tényleg nem érdekelt.

Úgy érettségim évében már elkezdtem próbálkozni a spirállal, csak szemüveges lévén nem látszódott semmi, szemceruzával szintúgy ugyanez volt a problémám. Meg ha volt is, délutánra lepislogtam mind a szemceruzát, mint a szemhéjfestéket, szóval itt már tudtam, hogy nekem a kínai produktumok nem fognak megfelelni. Ugyancsak így voltam sokáig a körömlakkokkal is. Évekig a S-He tökéletes volt, aztán mikor új üvegcsével vettem, bizony szépen feldagadtak tőle az ujjaim, így váltottam a kicsivel drágább árkategóriájú Essence-re, amivel viszont tökéletesen meg vagyok elégedve.

Abban az időben úgy voltam vele, hogy a kozmetikus meg a fodrász olyan dolog, ami felesleges, mondván, én is meg tudom a felét csinálni, minek adjak ki ezért plusz pénzt? Nos igen, ez addig tökéletes is volt, míg egyszer sikerült túlritkítanom a szemöldököm… és ha nincs éppen ricinusom, akkor nagy bajban lettem volna. Viszont már akkor is mondta Anyu, hogy nem ártana legalább egyszer tiszteletem tennem egynél, csakhogy valami alaptól ki tudjak indulni, hogy ember fejem legyen, és ne találjon meg Nicotero egy gyönyörű ajánlattal a Walking Deadbe.

Úgyhogy tegnap este megtudtam, hogy be vagyok írva kozmetikushoz, szemöldök-karbantartásra. Úgy voltam este, hogy most nekem komolyan át kell mennem Újpalotára? Este úgy voltam vele, jó, menjünk, elvesztem a kozmetikus-szüzességem. Annyi jó a dologban, hogy a lányzót ismerem is személyesen (nevezzük most Szilvinek), és bár évek óta nem láttam, azt kell mondjam, hogy kellemesen csalódtam. Olyan laza 5-10 percen belül rendbe tette Szilvi a szemöldököm, hogy azóta nem győzöm nézni. Tényleg csodát művelt, és mivel gyantázta, egyhamar nem is kell ezzel foglalkoznom.
Egyedül egyszer könnyezett egy picit a szemem, mondjuk, nem valami összenőtt szemöldökkel mentem :D, mert karban szoktam tartani a végét és a közepét.

Szerdára meg is beszéltünk egy újabb találkozót, hátha tud kezdeni valamit a csodálatosan kevert bőrömmel. Nem kenhetem örökké sima Niveával, de legalább problémával kevesebb. Ennek nagyon örülök. Viszonylag olcsón dolgozik, és meg vagyok elégedve a munkájával. Biztos, hogy időnként tiszteletem teszem. Sőt, lehet, hogy megtaláltam a tetoválóművészemet is, mert neki is van jó pár gyönyörűsége, és ha végre megszabadultam a feleslegemtől, akkor annak tiszteletére simán varratok magamra valamit. Így is azon kaptam magam hazafelé jövet, hogy bámulom a tetkós embereket, ami amúgy szokásom… szóval, ha esetleg azt látnád, hogy bámullak, akkor ne vedd zokon, a galériádat lesem 😀.

2017/06/22
Írta: Amy | Hozzászólások: 0 | Kategóriák: Blog

Gyerekek, megígérem, le fogok arról szokni, hogy eltűnök, aztán csak heti egyszer jelentkezem :(.
A dolgaim alakulnak lakásügyben, és a sok papírmunka meg minden, mi ezzel jár leszívja az energiámat (és a Russkaja meg nem tölti ám fel…), szóval általában fáradt vagyok, nem alszok jól, és minden egyéb.

Viszont, nem nyavalyogni jöttem, hanem beszámolni pár dologról. Történetesen kedden találkoztam Isabelle-lel, a nyctophilia.gp bloggerinájával, és csupa-csupa jó élményünk született, mégha mindketten fáradtak is voltunk 😀 Iza, remélem azóta kialudtad magad! ^^

Eleve úgy aludtam el hétfő este, hogy mondtam király, szabad vagyok, de mégis a melóhelyem közelébe kell mennem. Hát nem is olyan nagy baj az. Eleve ráparáztam, hogy elkések, mert a békávé az ellenségem (most egyetlen Sandokan sem volt ; – ;), és tuti, hogy valamelyik csatlakozásom le fogom késni. Ez így is lett konkrétan, de akkor nem találtam volna meg ezt:

(egyébként csak nekem tetszik a logóm színátmenete? o.O)

Igen, ez tényleg az, aminek látszik. Remélem, nem valami felnőttboltos bilincs tartozéka :DDD De akkor látnék olyan lyukakat, amik láncra utalnak, de nincs rajta semmi. Egyszerűen csak egy sima kis ördögszarvas. Egyetlen hibája, hogy törött, és még nem vettem ragasztót hozzá, de egész pofás :D.

A buszon végre hallgathattam zenét rendes fülhallgatóval, amit még a múlt héten vettem. Rám fért már, na. Jó volt nézni az elsuhanó tájat, és nem azt hallgatni, hogy a turisták mit beszélnek olyan hangosan, hogy az is megtanulja a nyelvüket, aki nem akarja. Leszállok, már látom, hogy ott van Iza, köszöntünk egymásnak, és indulhattunk tova :D. Szegény egy órát várt rám, mert a török időt adta meg, így nem fél 10-re kellett volna érte mennem, hanem fél 9-re. Szegény, mit csinálhatott ott addig? :O (blogjából kiderül, mindenképpen keressétek fel! 😉)

Mivel volt egy elintéznivalója, ahova csak kettőtől mehettünk, így elmentünk várost nézni, ami abból állt, hogy röviden busszal végigszaladtunk a Margitszigeten, mert a békávé-hajó az éppen nem ott állt meg, ahol kellett volna neki, meg sajnos, nem volt időnk sem. Készítettünk azért képeket, mielőtt elindultunk volna vissza. Bár szegénnyel egy életre megutáltattam a halálán levő 3-as metrót, az tuti :D. A végére tökéletesen leégtem, őt nem fogta meg a Nap, úgyhogy úgy váltunk el a Kálvin téren, hogy ezt mindenképpen megismételjük, csak úgy, hogy több napig van Pesten, nem csak egy pár órácskát, mielőtt utazna tovább. Igazából beszéltünk róla, hogy elmegyünk megkóstolni a sushi-t, csak anyagilag nem láttam el magam úgy, ahogy kellett volna (így is sokallom, hogy kiadtam egy nyamvadt pálcikás fagyiért 300 forintot…), meg hát Pesti ember fél órán belül az otthonában ehet :D.

Beszéltünk róla, hogy simán csinálhatnánk a csoportunkkal egy közös nyaralást jövőre, vagy egy olyan kisebb összeröffenést, ahova tényleg mindenki el tud jönni, és jól érezzük magunkat. Nekem legalábbis egyre szimpatikusabb az ötlet, hogy ilyen 10-12 fő elmegy mondjuk egy élményfürdős hotelbe :DDD. De persze, ez nem csak a csoportra igaz, mert szívesen mennék más ismerősökkel is :).

Jaj, és majdnem elfelejtettem. Általában úgy vagyok az ajándékokkal, hogy rendesen megilletődöm tőlük, mert egyrészt, nem számítok rájuk, másrészt meg úgy vagyok vele, hogyha valakivel találkozom, az épségben érjen a megbeszélt helyre, hiánytalanul, balesetmentesen. Így tényleg meghatódtam, mikor kaptam két parfümöt, amiket itthon vagy zsebbenyúlósan, vagy egyáltalán nem lehet kapni:

A baloldali a Xo Elegant parfüm, nagyon kellemes illata van, olyan… csábító, vagy hogy fogalmazzak :D. Ha valamikor randizni mennék, mindenképpen ezt fújnám magamra (nem is a tiramisut . _ .), szóval még az is lehet, hogy sikerrel járnék.

A jobboldali pedig Fidzsi-szigeteki lótuszvirágos parfüm, 50 ml-es kiszerelésben. Utánajártam a neten, mert én ilyen kíváncsi fajzat vagyok, csakhogy mit írnak róla, és Jesus Monroe! Csak jókat! Nagyon finom illata van, és őszintén szólva, félek használni :D. Még jó, hogy olyan erős és tartós, hogy elég csak három pötty, szóval remélem, nagyon sokáig kitartanak majd :3. A The Body Shopról eddig nem is hallottam rossz dolgokat, szóval lehet, hogyha túl vagyok a hullámvölgyön, akár rendelek is tőlük.

És még egy infó: Izának hála van új telefonom. Ezt sem bírom elégszer megköszönni! Ugyanúgy az a típus, csak annyi különbséggel, hogy ez fehér, és kicsivel több az agya. Így végre zenével és telefonnal rendelkezem, így nincs többé akadálya a rendes fotóknak.

Még egyszer óriási puszi, millió évig tartó hála, boldog vagyok, hogy találkozhattam veled Iza, remélem, fogunk is még egyszer egy csomó alkalommal :).

A posztban Iza engedélyével említettem meg őt, és remélem, nem írtam le semmi olyat, amit nem kellett volna.

2017/06/15
Írta: Amy | Hozzászólások: 0 | Kategóriák: Blog

Zajlanak a dolgok körülöttem rendesen, ezért se vagyok valami aktív mostanában a rovataimmal. Sajnos ez, és még egy megállíthatatlanul közelgő esemény az, ami miatt nem tudok úgy foglalkozni a lapjaimmal, ahogy szeretném. Meg azt szerintem azok észrevették, akik követik a másik lapomat is, hogy az egy szinten haldoklik, a blogom hozzá képest meg virágzik. Nem részletezném most ki hosszabban, miért, de idővel mindenre lesz logikus válasz. Legalábbis szerintem.

Régen nem pötyögtem semmi értelmes bejegyzést, és ez látszott is. Valahogy nem volt úgy alkalmas időpont, hogy egy komolyabb, hosszabb bejegyzést írjak, de most megpróbálom ezt a kimaradt időt egy bejegyzésben összefoglalni :D. 

Végre itt a jó idő, és úgy voltam vele, hogy megpróbálom nem úgy utálni a nyarat, ahogy eddig. Talán azért volt rossz, mert olyan melóhelyen dolgoztam, ami csak leszívta az energiámat.

Annyi biztos, hogy kalandos napom volt tegnapelőtt, ugyanis Anyuval megint elmentünk shopping körútra. Végre eljött az idő, hogy szoknyát húzzak, és így is van egy szép hosszú fekete szépségem, így azt az egyik atlétámmal összevetve mentem tornacipőben. Olyan kis hippisnek néztem ki, de legalább nem sültem meg :D. Valahogy nem akartam színes holmit felvenni.

A kedvenc boltunk nem messze van a keletitől, így oda mentünk. A következő bejegyzésben pedig láthatni fogjátok, miket szereztem az elmúlt időszakban. Májusban valahogy elfeledkeztem egy posztot hozni az újoncokról, így majd azért lesz olyan sok ^^”. Na de visszatérve, sikerült találnom egy olyan nyári ruhát, amit csak a negyedik próbára találtam meg. Előtte néztem egy hosszú fekete ruhát, ami már mióta a szívem vágya, de felpróbálva irdatlan hülyén állt rajtam, vagy csak a szabása miatt tűntem úgy, mint egy tömzsi akármi :D. Az egyik eladó kiscsaj nagyon rendes volt, segített egy rövid rábeszéléssel, hogy az jobb rám, mint amit eredetileg kinéztem.
Nap fénypontja: rohangált ott egy lányzó, aki előtte pasi volt. De viccen kívül. Ha anyu nem mondja, akkor fel se tűnik, annyira jól sikerült. A hajhosszát leirigyeltem volna, de egyébként egy nagyon kedves lányzó volt ^^.

Ezzel megvoltunk, indultunk hazafelé, mert én marha elindultam kaja nélkül, és azóta is lóg nekem egy kétgombóc fagyival, de sebaj :D. Keletinél várjuk a metrót, és megszólított egy néni, hogy hol szereztem a ruhámat, mert nagyon tetszik neki. Egyem szívét, nem hitte el, hogy turkálós volt :D. Kiderült, hogy egykoron tanár volt, és megdicsért, hogy fogytam, meg hogy húzzam ki magam büszkén még így is, mert a középkorban a hozzám hasonló testalkat volt a nőideál. Mondtam, jó :D. De tök rendes volt, ritka manapság. Idáig csak ilyen mogorva besavanyodott öreg nénikkel találkoztam, nem ilyen jófejekkel. A jófejek nem járnak arra napközben, mint én :D.

Kedvenc olcsó boltom következett, ahol megtaláltam végre a sokadik Essence lakkom. Jelenleg a 24-es árnyalatot, az Indian Summert vettem. Annyira jól néz ki amúgy felkenve! *-*

Másnap megint boltba mentem, mert előzőleg kinéztem egy kis fekete ruhát, ami passzol az én metalos stílusomhoz (bár elsőre tuti mindenki azt mondaná, hogy minimalista vagyok, ami egy szinten tökéletesen igaz is). Erre, mire odaértem, nem volt ott! ; – ; Anyu egyik barátja tanította neki, hogyha valamit venni akarsz, és akkor éppen nincs, akkor arra igazából nincs is szükséged. Szóval most igen, nem vettem ruhát, inkább egy fekete nadrág mellett döntöttem. Úgyis mindegyik bő rám, ez meg nem :D. Jó üzlet volt. Utána mentünk egy másik kínaiba (rengeteg van erre, és mind occó!!!), ahol megtaláltam az új nyakláncom, bár ott láttam virágkoszorút is a fejemre, egy kis baglyos lámpát meg egy tarisznyás táskát, így ha az még megvan, akkor mindenképpen megveszem őket.

Ma csak beugrottam a szoliba egy 9 percre, hogy ne legyen irdatlanul fehér színem, mint a blogom háttere :), és kaptam két baglyos karkötőt. Baglyos mindenhoool :D. Képekkel meg konkrét árakkal jelentkezem a következő posztban ^^.